Category Archives: mozi

Random filmek ismét

Jójó, már Dani is beszólt, hogy igazán írhatnék valamit, pedig Ő fél évente néz rá a blogomra. 🙂 Hát tessék, ismét pár gondolat néhány filmről, ha még nem felejtettem el, hogy miket néztem az elmúlt időben.

Gravity (Gravitáció)

gravity Húha. Kemény dió. IMAX 3D-ben néztük meg Melcsivel, és nagyon húbazmeg volt, kb. úgy jöttem ki a vetítésről, hogy ez hűbehúba, olyan érzésem volt mint 10 éves korom körül, amikor a Szuperzsaru c. Terence Hill filmet néztük Édesanyámmal. 🙂 Két méterrel a föld felett, teljesen el voltam szállva, hogy ez mennyire tuti volt. A látványt tényleg iszonyatosan odatették, de ha lekaparjuk a 3D-t róla, nem tudom, megáll-e a sztori önmagában. (Ha nem, az természetesen nem probléma.)

A közeljövőben járunk, egy fiatal, zseniális kutató (Ryan Stone – Sandra Bullock) első űrbéli útján, ami ugyanakkor a társa, egy veterán űrhajós (Matt Kowalsky – George Clooney) utolsó fellövése. Egy rutin javítást akarnak elvégezni egy űrséta keretében, amikor beüt a sz… probléma: felrobban valami régi orosz űrganyé, és a repeszek feléjük tartanak. A balesetben elpusztul a Nemzetközi Űrállomás teljes személyzete, és a velük lévő harmadik űrhajós is. Ketten kell megoldják a túlélést és az esetleges lejutást a Földre.

Ez gy igen egyszerűen hangzik leírva, mégis azt gondolom, hogy az egyik, ha nem a legjobb eddig űrfilmet láttam. Annak ellenére, hogy a fizikával néha nem minden stimmel (pl. Ryan haja tökéletesen belőve a fejéhez simul, eközben a könnyei elrepülnek a szemünk előtt; orbitális pályán magasságkülönbség eléréséhez egy űrkabin energiája messze nem elég stb.), szerintem a rendező Alfonsó Cuarón minden lehetségeset elkövetett, hogy élethű legyen és remek munkát végzett. Majd ha kijön torrentboltban, megnézem még egyszer és kiderül, hogy mennyire tetszik 14 collos képernyőn.

(Egyelőre) 9,8/10

Man of Steel (Acélember)

man_of_steel Röviden: Gigalol, rolling on the floor, laughing and scare the cat. Bocs, biztosan megsértődnek a Superman-rajongók, de a filmen csak két dolgot lehet tenni: Az eredet-legenda részeken röhögni (nekem a Kripton-bolygón történtek teljesen jellegtelenek és érdektelenek, Superman szülei elég jól osztják a bölcsességet, Kevin Kostner nagyon jó az apa szerepében, de miért kell ilyen eltúlzott, nyálas történet a haláláról?), a zúzáson meg elaludni (az emberi szereplők oly jellegtelenek és vázlatosak, hogy egyszerűen nem lehet nekik drukkolni. Mint ahogyan a gigászok csatája is teljesen súlytalan, látható hogy ezek itt nem tudják megölni egymást (aztán meg mégis), a toronyházak meg dűnek-borulnak. A főszereplő-választás (Henry Cavill, illetve Lois Lane szerepében Amy Adams) viszont nem volt rossz. Cavill arcáról lerí, hogy ő aztán talpig becsületes, talpig amerikai és közben talpig szerény (és milyen baromi jól néz ki…); és az újságírónő szerepében Adams is elég jó, kár hogy sokat nem szerepelnek közös jelenetekben.

Ami még nagyon rossz volt, az a film hossza. Nincs 2,5 óra, de esküszöm, inkább egy Tarkovszkij-film, mint ez.

5,5/10

Riddick (2013)

riddick Itt van végre a tökös gyerek, aki majd szétrúgja mindenkinek a valagát. Hát igen, Vin DIesel ezt az egy figurát tudja hozni, de ebben valami zseniális. Tetszett az első rész, nagyon tetszett a második rész, amivel elvitték egy kicsit fura fantasy felé, és a harmadik rész egy zseniális húzással ismét a gyökrekhez tért vissza:

Riddick továbbra is szülőhelyét, a Furya bolygót keresi, eközben nem veszi észre, hogy elárulják. Nemsokára egy sivatagos bolygón találja magát, szálegyedül, fegyver nélkül egy nagy halom csúcsragadozóval szemben, és még örülhet, hogy életben van. Magába száll, rájön hogy elpuhult, ezért feltápolja kicsit magát szellemileg és erőben is, majd vészjelzést indít, amely odavonz két fejvadász csapatot is, amelyek az ő fejére pályáznak. Riddick természetesen a helyzet ura, de mint kiderül, nemsokára megjön az eső, és vele százhárom-milliárd nagyon csúnya és veszélyes ragadozó idegen. Végül az egyik fejvadász csapat vezetőjével véd- és dacszövetséget kötve sikerül a menekülés. Ezután Riddick visszamegy egy kicsit bosszút állni, egy kicsit felvenni a fonalat a Furya keresése részirül.

Ez a film nem ígér többet, mint amit ad, de azt adja is. Őszinte, jó kis akciófilm, teljesen egyértelmű klisékkel és karakterekkel, és éppen ez az őszinteség, ami jó benne.

6,8/10

Escape Plan (Szupercella)

Hohhó, Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger, a két ősellenség, akik anno rendesen beszólogattak egymásnak, most egy filmben szerepelnek? Meg kell nézni!
escape_plan
Nos, nem rossz a film igazából, de nem is igazán jó. A sztori még elmegy (börtönök biztonsági védelmének kijátszására szakosodott biztonsági szakembert megbíznak egy szuperbörtön tesztelésével, majd kiderül hogy átverték, el akarták tüntetni és ha nem sikerül megszöknie, ott fog megaszalódni. Probléma, hogy a szuperbörtön tervezésénél figyelembe vették az összes szempontot, amit Ő maga leírt a könyvében. A börtönben megismerkedik egy kicsit fura német fazonnal (Arnie), aki segít a kijutásban), és végül is a két öregfiú is jól nyomja a “azért még kemény és laza vagyok” figurát, de azért elég nagypapás lett a cucc. Mégis, van benne valami kedélyes, jó hangulat, ami eladja az egészet. A főszereplők azt teszik, amit kell (szétrúgnak pár segget), Arnie-nek jól áll a szakáll, a dialógusok jók, a mellékszereplők remekelnek, a sztori gördülékenyen halad előre, és bár az nem igazán derül ki egyértelműen, hogy miért is került Ray (Stallone) ebbe a szuperbörtönbe.

6,8/10

The Incredibles (A hihetetlen család)

incredibles Vágom, hogy ez egy 2004-es film, de csak most volt időm megnézni. Ez a film zseniális! Oké, hogy a Pixar név már önmagában garancia a színvonalas szórakozásra, de ezt mégsem vártam volna.

Röviden a sztori, hiszen úgyis mindenki kívülről vágja: A szuperhősök nem szívesen látottak az emberek között, ezért magukat teljesen normális családnak álcázni kénytelenek. (Tiszta Superman, haha.) A Fater viszont párás szemmel gondol vissza arra az időre, amikor még ő volt Mr. Incredible (Mr. Irdatlan), és ezreket mentett meg. Ezért amikor kap egy titkos megbízást, boldogan elvállalja, és ismét visszaszerzi régi kondiját. Csakhogy mint kiderül, a titkos megbízás csapda, melyet ősellensége állított…

Innentől a sztori klasszikus mederben folyik, és persze kiderül hogy a család mindennél fontosabb. Viszont a karakterek, a dialógusok, a szuperképességek alkalmazása… minden szuper (értitek a szóviccet!), remek szórakozás. Ezek után meg fogom nézni a Fel! c. filmet is, amit szintén Brad Bird rendezett.

9,5/10

Emlékmás (Total Recall), 2012

Ez a film is ki van pipálva nem csak Hollywood remake-listáján, de már az enyémen is.

emlekmas

Atomira idegesít, hogy Hollywood nem akar vagy nem mer új ötleteket feldolgozni, ehelyett előszedi az 1950-2000 között bemutatott sikeres filmeket és legyártatja újra. Azon csodálkozom, hogy ilyen környezetben hogyan sikerült elkészíteni az utóbbi 10 év legjobb filmjét (az Eredetről beszélek). Még nem is lenne baj, lehetne nosztalgiázni, de mivel ezek már az Xbox-generáció igényeire vannak szabva, úgy készülnek hogy leforgatnak másfél óra villódzó, pörgő üldözéses lövöldözéses valamit, aztán a vágások közé megpróbálnak beerőltetni néhány rövid jelenetet, amikkel sztorivá szeretnék formálni azt. Meg kell mondjam, sikertelenül.

Ez az újraforgatott film tulajdonképpen akármi is lehetne, mivel annyira nem hasonlít az eredetire – nincs benne a Mars, az emberiség jövője helyett egy gyarmatosított földrész felszabadítása a magasztos cél*, a Föld összes többi országát már a film első percében kihúzzák az egyenletből. Milyen vasfaszság már ez, hogy csak két földrész marad, és a kettő között éppen a Föld magján keresztül vezető vonattal közlekednek? Ez az öncélú megoldás is csak arra volt jó, hogy 2-3 látványos jelenetet becsempészhessenek, amikor szabadesésben főhősünk egy géppisztoly tűzerejéek löketeivel hajtja magát előre.

Hozzátenném, hogy ha jól emlékszem, Philip K. Dick novellájában sincs sehol szó Marsról, nade az egy maximum 30 oldalas szösszenet, amit szerintem a forgatókönyvben nagyon ügyesen bővítettek ki (bár ahogy olvastam, sok munkaóra is volt benne).

Szóval a régi, mutánsokkal és vadregényes marsi tájakkal teli film helyett kapunk egy disztopikus nagyvárosi környezetet egy elnyomó, erőforrásokban szegény és egy elnyomott, erőforrásokban gazdagabb országgal.

Akkor a sztori röviden: Douglas Quaid (Colin Farrel) a gyarmatról származó egyszerű gyári munkás, aki unja a banánt, ezért befizet egy útra egy olyan cégnél, amelyik közvetlenül a memóriába juttat be élményeket, úgy hogy az ember nem tudja megmondani, hogy nem vele történtek meg az események. Ő a “titkosügynök” lehetőséget választja, és innentől nem lehet tudni, hogy még az álomban vagyunk, vagy ez a valóság – mindenesetre kiderül, hogy ő tényleg titkosügynök, akinek törölték az emlékeit. Miközben meg akarják ölni (többek között az a nő, akit a feleségének hitt – Lori, Kate Beckinsdale), ki akarja deríteni, mi folyik itt. Kiderül, hogy az Egyesült Brit Szövetség ügynöke volt, amíg rá nem jött, hogy szegény Ausztráliát kizsákmányolni nem szép dolog, átállt a “lázadókhoz”, mire kimosták az agyát. Ezután keresi a kapcsolatot a lázadókkal, találkozik egy nagy szerelemmel (Melina, Jessica Biel) és eljut a lázadók vezéréhez (Matthias, Bill Nighy – ritka gyenge, de szerencsére rövid alakítás). Állítólag van egy kód a fejében titkosítva, amellyel a gyarmatosítás leállítható, csak meg kell fejteni. Éppen ezt fejtegetik, amikor a gonosz Brit Szövetségi vezér Cohaagen személyesen rajtuk üt, majd azt állítja, Quaid kettős ügynök, aki épp sikerrel állította le a lázadást. Quaid-be vissza akarják tölteni a régi memóriáját, de ő ezt nem szeretné, megszökik és a földközi lift felrobbantásával megakadályozza a gyarmatosítást.

Nem értem, hogy miért kellett fontos szereplők teljes jellemfejlődését vagy magát a szereplőt is kihagyni a filmből. Minden elismerésem Farrelé, de ez a szerep elképesztően lapos, nyilván az instrukcióknak megfelelően játszott de csak nagyokat pislog, hülyén néz vagy elszántan tekint a jövőbe – ezeket tudja váltogatni. Ellentétben Scharzeneggerrel, aki anno zseniálisat alkotott Verhoeven segítségével. Az új történetben összegyúrták egybe a feleséget és a fő üldözőt (az eredetiben Richter a karakter), emiatt Kate Beckinsdale sajnos túl sokat szerepel, de nagyon béna. Összegyúrták Douglas Quaid munkás haverját és a pszichiátert is, ami ismét csak furcsa volt, hiszen abban a helyzetben, amikor állítólag egy elszabadult álomból kell kiszabadítani főhősünket, pszichiáter szereplő hiányában miért nem a legközelebbi hozzátartozót (Lorit) juttatják be ebbe az álomba? Egyedül Melina szerepe volt viszonylag jó alakítás. A lázadás vezérének kellett volna lennie az egyik jellegzetes és fő alaknak, ezt Verhoeven simán hozta a mutáns, saját hasából beszélő Kuato képében. Itt meg, egy jellegtelen senki, akit simán lelőnek.

A sztori gyengeségeiről már írtam, szintén jelentős momentumok maradtak ki, de szerencsére autós üldözés belekerült. A film happy end-je nem is happy end, hiszen nekem nem világos, hogy most győztünk-e vagy sem; míg a marsi levegő kieresztésének egyértelmű és jövőbemutató eredményre volt.

Ez a film tehát gyakorlatilag olyan, hogy összehordta a szél a szemetet, ezt elneveztük műalkotásnak és keresünk rajta pár millió dollárt. Szégyen és elég sajnálatos. 🙁 Inkább az eredeti 1990-est nézzétek!

*ha egyáltalán felszabadul! Hiszen attól, hogy egy közlekedési eszköz megsemmisült, még az Egyesült Brit Szövetségnek nyilván vannak erői