Category Archives: Filmek

The November Man (2014)

the_november_manPierce Brosnan összeproducerkedett magának egy filmet, amiben saját maga játssza a főszerepet és megmutatja  világnak, hogy tud ő még keménytökű lenni 61 évesen is (hiszen Liam Neeson-nak is összejött), na ezt meg kell nézni (főként, mert Brosnan egy komoly színész pl. Stallonéhoz képest).

Peter veterán CIA ügynök, aki – miután egy tanítványa (David), direkt parancsát megtagadva rálő egy merénylőre, megölve ezzel egy kisfiút is – visszavonult. Volt főnöke azonban több év kihagyás után azt kéri, térjen vissza egy akció erejéig (érzitek eddig a sztori eredetiségét, ugye?). A cél egy ember kimentése Oroszországból – ez a bizonyos ember szerelme, akitől kislánya is született. Megvan hát a motiváció, ráadásul Natalia terhelő bizonyítékokat tud szerezni valami orosz maffiózóval szemben, aki épp államfőnek szeretné kineveztetni magát és ez annyira nem lenne jó az USA kormányának.

A kavarás már a kimentéskor kezdődik, ugyanis egy másik CIA csapat is megjelenik, köztük David (a régi tanítvány), aki lelövi Peter nagy szerelmét. Natalia halála előtt még elmondja, hogy ki a kulcs személy, aki a maffiózó (Fedorov) ellen tanúskodni tudna. A neve Mira. A hajsza ezután Mira után indul, a szálak Belgrádba vezetnek. Feltűnik még egy ukrán bérgyilkosnő is, meg pár Fedorov-val régebben (amikor az orosz hadsereg tábornoka volt a Csecsen háború idején) együtt dolgozó emberke is felbukkan. Ez azért érdekes, mert ezek közül egyre többen halnak meg – úgy tűnik, Fedorov szeretné eltemetni a csúnya múltját, mielőtt fényes jövője elindulna.

Sok-sok kiszámítható, de azért jó drámai elemekkel megoldott fordulat és sok akció után végül sikerül megnyugtatóan zárni az ügyet persze.

Mi az, ami tetszett?

  • Brosnan nem akar 30 éves kommandósokat megszégyenítő módon küzdeni, nem szálltak el, kevés a CGI is. Brosnan szerencsére tudja, hogy kell eljátszani egy szerepet, valószínűleg nagyon nem is volt neki megerőltető, jól csinálja
  • Szintén Brosnan, mint Peter, egy öreg CIA ügynökhöz méltóan nem vacillál, nem szarozik, aki eléáll azt lenyírja. Hell yeah!
  • Az Olga Kurylenko által alakított Mira is jól elkapott szerep, nem válik akcióhős egy egyszerű átlagpolgárból, illetve a bérgyilkosnő sem terminátor, a végén kap egyet oszt kifekszik

Mi az, ami nem tetszett?

  • Ezt a filmet már 3x leforgatta Liam Neeson, előtte meg Roger Moore vagy négyszer. De azért még szódával elmegy!

Még egyszer nem nézném meg, de mondjuk kapjon egy 4,7/10-et (imdb: 6,3).

Mars – az utolsó napok (The last days on Mars, 2013)

the_last_days_on_mars_2013Folytatom a trash sci-fik taglalását. 🙂 Ez igazából félig vicc akart lenni, mert ez tulajdonképpen egy jól megcsinált sci-fi horror. A rendező nevénél örömmel fedeztem fel Ruairi Robinson-t, aki a Blinky (TM) c. rövidfilmet is rendezte, és ami szerintem nagyon jól sikerült. A szereplőgárdából nekem annak ellenére, hogy sok híres filmben szerepeltek, nekem senki sem volt igazán ismerős (talán Olivia Williams kivételével); mivel elsősorban jó háttérszínészek.

Ugyan a film nem jutott el a mozikba, de azért egy igényesen megkreált, foglalkoztatott színészekkel eljátszatott darab, amit érdemes megnézni azoknak, akik a műfajt szeretik, bár nem gondolom, hogy egynél többször nézős. A sztori röviden annyi, hogy egy Mars-kutató expedíció utolsó napjait tölti az oda telepített bázison, az elmúlt hónapok alatt sok adatot begyűjtöttek de igazán semmilyen átütő dolgot nem tudtak meg a bolygóról. Ekkor az egyik mérésekkel foglalkozó szakember döbbenetes felfedezést tesz, valódi (bakteriális szinten lévő) élet nyomait érzékeli egy szonda. Mivel az egész felfedezést magának szeretné megtartani, a szabályoknak fittyet hányva, felettesét félrevezetve a helyszínre megy, hogy tovább vizsgálódhasson, amikor a talaj beomlik a lába alatt és hatalmasat zuhan.

Mivel annyi esze azért volt, hogy egyedül nem indult útnak, a többiek hamarosan kint vannak, hogy segítsenek. Egyikük, a főszereplőnk, Vincent (Liev Schreiber), kötélen leereszkedik és körbenéz, de csak valami nagyon furcsa, a barlang falán élő izéket lát, úgyhogy gyorsan ki is húzzák. Mivel nem találják a balesetet szenvedett bajtársat, elmennek komolyabb felszerelésért, és egy embert hátrahagynak őrként. Az őrködés unalmas perceit-óráit megtöri, hogy egyszer csak kopogtatnak a Mars-járó zsilipjén…

Mire a nagyobb társaság visszaér, már csak az elhagyott Mars-járót találják, és két pár lábnyomot, amelyik a Tantalus-bázis irányába tart. Gyorsan indulnak visszafelé, de eközben a bázison maradtak beengedik azt, ami a két emberből maradt – zombifikálódva elkezdenek mindenkit lenyírni. Innentől egy kicsit klasszikus zombis filmbe hajlik át a dolog, ide rohannak, oda rohannak, próbálják biztonságban kihúzni addig, amíg a Földről meg nem érkezik a váltás (ezek az utolsó napjaik, tehát a normál rend szerint jön a váltás, ne feledjük). Sajnos mivel nincs annyi áramuk és/vagy megrongálódott az adó-vevő (?), a Földet nem tudják értesíteni, hogy itt van egy kis probléma. Az emberek pedig szépen sorban hullanak elfelé.

A továbbiakról nem szeretnék írni, mert inkább nézzétek meg; de felvonul az összes klasszikus zombis elem, ezúttal egy marsi környezetbe helyezve.

Összegzésképpen, tényleg nem rossz a film, csak egy baki van, ami viszont szerintem eléggé meghatározza az egész élményt: A Marson, ha jól tudom, a földi gravitáció 36%-a van, tehát a gödörbe beesett embernek sok baja nem kellett volna legyen, illetve a Mars felszínén nem tudtak volna a Mars-roverekkel ilyen sebességgel haladni (nem lett volna elég leszorító-erő), illetve nem tudtak volna így rohangászni, csak mondjuk nagy ugrásokkal. Persze értem én, ez kb. ötszörösére növelte volna a film költségeit, de mégis picit fura volt így a dolog. Összességében tehát egyszernézős. (Pontszám: 4, imdb: 5,5)

Masinéria (The Machine, 2013)

Most, hogy a torrent-boltba is befutott ez a tavalyi film, megsasoltam és “egész jó” címkével láttam el. Újdonságot, új fordulatot nem tartalmaz, de jó a képi világ és csinos a robotnéni. 🙂 Meglepődtem, hogy a film egyébként BAFTA-díjas és egy Brit Független Filmes díjat is magáénak mondhat. A szereplők és a rendező nekem ismeretlenek, nem tudok róluk mit regélni – kivétel Toby Stephens, a főhősünk, aki anno Pierce Brosnan fő ellenfele volt a Halj meg máskor! c. Bond-filmben.

Sztori (spoilerek!)

the_machine_2013Főhősünk, Vincent (Toby Stephens) mesterséges intelligencia kutató, a téma nagy szakembere, aki a Védelmi Minisztérium finanszírozásával veterán katonáknak készít implantokat (nem csak kar- és lábpótlékot, de pl. fejbelőtt katona fél agyát is képes mesterséges intelligencia chipek segítségével kiegészíteni); az MI fejlesztésekkel fő célja, hogy kislányán segítsen, akinek valamilyen súlyos mentális baja van. A Minisztérium pályázatára jelentkezett friss tehetséggel, Ava-val (Caity Lotz) együtt képesek létrehozni az önállóan gondolkodó mesterséges tudatot. A programhoz egy ember agyának, emlékeinek, viselkedésének teljes térképét le kell programozni, a modell Ava lesz. A valódi Ava a Minisztérium kutató laborjában furcsa dolgokat tapasztal (melyek felett Voncent szemet huny, hogy kislányán segíthessen), és kis nyomozásba kezd, melynek során lebukik és a Minisztérium simán megrendezi és végrehajtja a kivégzését. A Vincent által épített, csodálatos képességű mesterséges intelligenciával hajtott robotot pedig ölésre tanítja, programozza, illetve kényszeríti.

Vincent eközben nem sok mindent tud tenni, mivel a kislánya kórházba kerül és súlyos az állapota, napjait ott tölti. Utolsó esélyként elvégzi az agytérképezést a kislányon is, utána a kislány meg is hal. A kutatólabor vezetője, Thomson pedig a kislány beszkennelt személyiségét lenyúlva zsarolja Voncentet, hogy azt tegye, amit a Minisztérium akar.

Természetesen a dolog nem működik, a robot társakra lel a labor területén lézengő félig ember, félig gép lényekben, és együtt, egy közös farizeológiában legyilkolnak mindenkit. A záró kép az, hogy Ava már Vincent felesége, a kislány pedig egyelőre egy tableten fut, de gondolom majd őt is robottestbe bújtatják valamikor.

Az a röhej, hogy a tök sablonos történet és a fenti kis cinikus megjegyzéseim ellenére a történettel semmi problémám nincs, és a színészi játék teljesen vállalható, mi több, igen jó. Sok mai blockbuster megirigyelheti a két főszereplő tehetségét, Vincent életének tragikus fordulatait én is meg tudtam élni és Caity Lotz is remekel a tudósnő / robot szerepében. Talán nem véletlen a három díj és még több jelölés, illetve sci-fi létére a 6 feletti pontszám az imdb-n (én adok egy 7-et).

Random filmek ismét

Jójó, már Dani is beszólt, hogy igazán írhatnék valamit, pedig Ő fél évente néz rá a blogomra. 🙂 Hát tessék, ismét pár gondolat néhány filmről, ha még nem felejtettem el, hogy miket néztem az elmúlt időben.

Gravity (Gravitáció)

gravity Húha. Kemény dió. IMAX 3D-ben néztük meg Melcsivel, és nagyon húbazmeg volt, kb. úgy jöttem ki a vetítésről, hogy ez hűbehúba, olyan érzésem volt mint 10 éves korom körül, amikor a Szuperzsaru c. Terence Hill filmet néztük Édesanyámmal. 🙂 Két méterrel a föld felett, teljesen el voltam szállva, hogy ez mennyire tuti volt. A látványt tényleg iszonyatosan odatették, de ha lekaparjuk a 3D-t róla, nem tudom, megáll-e a sztori önmagában. (Ha nem, az természetesen nem probléma.)

A közeljövőben járunk, egy fiatal, zseniális kutató (Ryan Stone – Sandra Bullock) első űrbéli útján, ami ugyanakkor a társa, egy veterán űrhajós (Matt Kowalsky – George Clooney) utolsó fellövése. Egy rutin javítást akarnak elvégezni egy űrséta keretében, amikor beüt a sz… probléma: felrobban valami régi orosz űrganyé, és a repeszek feléjük tartanak. A balesetben elpusztul a Nemzetközi Űrállomás teljes személyzete, és a velük lévő harmadik űrhajós is. Ketten kell megoldják a túlélést és az esetleges lejutást a Földre.

Ez gy igen egyszerűen hangzik leírva, mégis azt gondolom, hogy az egyik, ha nem a legjobb eddig űrfilmet láttam. Annak ellenére, hogy a fizikával néha nem minden stimmel (pl. Ryan haja tökéletesen belőve a fejéhez simul, eközben a könnyei elrepülnek a szemünk előtt; orbitális pályán magasságkülönbség eléréséhez egy űrkabin energiája messze nem elég stb.), szerintem a rendező Alfonsó Cuarón minden lehetségeset elkövetett, hogy élethű legyen és remek munkát végzett. Majd ha kijön torrentboltban, megnézem még egyszer és kiderül, hogy mennyire tetszik 14 collos képernyőn.

(Egyelőre) 9,8/10

Man of Steel (Acélember)

man_of_steel Röviden: Gigalol, rolling on the floor, laughing and scare the cat. Bocs, biztosan megsértődnek a Superman-rajongók, de a filmen csak két dolgot lehet tenni: Az eredet-legenda részeken röhögni (nekem a Kripton-bolygón történtek teljesen jellegtelenek és érdektelenek, Superman szülei elég jól osztják a bölcsességet, Kevin Kostner nagyon jó az apa szerepében, de miért kell ilyen eltúlzott, nyálas történet a haláláról?), a zúzáson meg elaludni (az emberi szereplők oly jellegtelenek és vázlatosak, hogy egyszerűen nem lehet nekik drukkolni. Mint ahogyan a gigászok csatája is teljesen súlytalan, látható hogy ezek itt nem tudják megölni egymást (aztán meg mégis), a toronyházak meg dűnek-borulnak. A főszereplő-választás (Henry Cavill, illetve Lois Lane szerepében Amy Adams) viszont nem volt rossz. Cavill arcáról lerí, hogy ő aztán talpig becsületes, talpig amerikai és közben talpig szerény (és milyen baromi jól néz ki…); és az újságírónő szerepében Adams is elég jó, kár hogy sokat nem szerepelnek közös jelenetekben.

Ami még nagyon rossz volt, az a film hossza. Nincs 2,5 óra, de esküszöm, inkább egy Tarkovszkij-film, mint ez.

5,5/10

Riddick (2013)

riddick Itt van végre a tökös gyerek, aki majd szétrúgja mindenkinek a valagát. Hát igen, Vin DIesel ezt az egy figurát tudja hozni, de ebben valami zseniális. Tetszett az első rész, nagyon tetszett a második rész, amivel elvitték egy kicsit fura fantasy felé, és a harmadik rész egy zseniális húzással ismét a gyökrekhez tért vissza:

Riddick továbbra is szülőhelyét, a Furya bolygót keresi, eközben nem veszi észre, hogy elárulják. Nemsokára egy sivatagos bolygón találja magát, szálegyedül, fegyver nélkül egy nagy halom csúcsragadozóval szemben, és még örülhet, hogy életben van. Magába száll, rájön hogy elpuhult, ezért feltápolja kicsit magát szellemileg és erőben is, majd vészjelzést indít, amely odavonz két fejvadász csapatot is, amelyek az ő fejére pályáznak. Riddick természetesen a helyzet ura, de mint kiderül, nemsokára megjön az eső, és vele százhárom-milliárd nagyon csúnya és veszélyes ragadozó idegen. Végül az egyik fejvadász csapat vezetőjével véd- és dacszövetséget kötve sikerül a menekülés. Ezután Riddick visszamegy egy kicsit bosszút állni, egy kicsit felvenni a fonalat a Furya keresése részirül.

Ez a film nem ígér többet, mint amit ad, de azt adja is. Őszinte, jó kis akciófilm, teljesen egyértelmű klisékkel és karakterekkel, és éppen ez az őszinteség, ami jó benne.

6,8/10

Escape Plan (Szupercella)

Hohhó, Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger, a két ősellenség, akik anno rendesen beszólogattak egymásnak, most egy filmben szerepelnek? Meg kell nézni!
escape_plan
Nos, nem rossz a film igazából, de nem is igazán jó. A sztori még elmegy (börtönök biztonsági védelmének kijátszására szakosodott biztonsági szakembert megbíznak egy szuperbörtön tesztelésével, majd kiderül hogy átverték, el akarták tüntetni és ha nem sikerül megszöknie, ott fog megaszalódni. Probléma, hogy a szuperbörtön tervezésénél figyelembe vették az összes szempontot, amit Ő maga leírt a könyvében. A börtönben megismerkedik egy kicsit fura német fazonnal (Arnie), aki segít a kijutásban), és végül is a két öregfiú is jól nyomja a “azért még kemény és laza vagyok” figurát, de azért elég nagypapás lett a cucc. Mégis, van benne valami kedélyes, jó hangulat, ami eladja az egészet. A főszereplők azt teszik, amit kell (szétrúgnak pár segget), Arnie-nek jól áll a szakáll, a dialógusok jók, a mellékszereplők remekelnek, a sztori gördülékenyen halad előre, és bár az nem igazán derül ki egyértelműen, hogy miért is került Ray (Stallone) ebbe a szuperbörtönbe.

6,8/10

The Incredibles (A hihetetlen család)

incredibles Vágom, hogy ez egy 2004-es film, de csak most volt időm megnézni. Ez a film zseniális! Oké, hogy a Pixar név már önmagában garancia a színvonalas szórakozásra, de ezt mégsem vártam volna.

Röviden a sztori, hiszen úgyis mindenki kívülről vágja: A szuperhősök nem szívesen látottak az emberek között, ezért magukat teljesen normális családnak álcázni kénytelenek. (Tiszta Superman, haha.) A Fater viszont párás szemmel gondol vissza arra az időre, amikor még ő volt Mr. Incredible (Mr. Irdatlan), és ezreket mentett meg. Ezért amikor kap egy titkos megbízást, boldogan elvállalja, és ismét visszaszerzi régi kondiját. Csakhogy mint kiderül, a titkos megbízás csapda, melyet ősellensége állított…

Innentől a sztori klasszikus mederben folyik, és persze kiderül hogy a család mindennél fontosabb. Viszont a karakterek, a dialógusok, a szuperképességek alkalmazása… minden szuper (értitek a szóviccet!), remek szórakozás. Ezek után meg fogom nézni a Fel! c. filmet is, amit szintén Brad Bird rendezett.

9,5/10

Random filmek a nagyvilágból

Van egy pár film, amit mostanában láttam, de nem írtam róla egyesével. Ennek oka az, hogy egyszerűen nem tudok rászánni időt hogy végiggondoljam; de kedves naplómnak azért rögzítem, miket is láttam és ami 1-2 gondolat megmaradt mindegyikről, azt leírom gyorsan.

Elrabolva (Taken) 2

taken2 Liam Neeson elég papásan nyomja ebben a filmben, de még hitelesen alakítja a kivénhedt ultradurva bérgyilkos szerepét. Az első rész nekem tetszett, ez a második is a kő egyszerű történet ellenére meglepően bejött. Ennek a receptjéért valószínűleg a hollywoodi rendezők sorbaállnának, és én sem tudom megfogalmazni, hogy mi az oka ennek. Egyetlen dolog volt hiteltelen, amikor amiatt, hogy a lánya pozícióját meghatározza Isztambulban, eldobat vele vagy 6 gránátot, csak úgy a városban. Ennek semmi közvetlen következménye nem lesz, se rendőrség, se katonaság nem száll ki, az embereknek a szeme se rebben. Természetesen még van pár apróság, ami nem teljesen hétköznapi, de ezen simán átemel a film sodró lendülete.

Ha valaki lemaradt volna, az első rész arról szólt, hogy főhősünk lányát elrabolják valami örmény terolisták, ő meg kiszabadítja. Most kicsit bonyolultabb; először főhősünket rabolják el a feleségével, majd már csak a feleségét kell kiszabadítania. Az örmények sajnos nem tanultak az első részből, ismét próbálkoztak, de ezúttal sem lettek nagyon sikeresek.

Halálos iramban (Fast and furious) 6

fast_furious_6 Erre pár haver mondta, hogy “de sokkal jobb, mint az eddigiek”, ezért adtam neki egy esélyt; szokás szerint feleslegesen. 🙂 A film sokkal látványosabb, az akcióorgiák jobban kidolgozottak, a film mondanivalója az, hogy a család mindennél fontosabb, ami egyébként kellemesen pozitív gondolat, a szereplők szokás szerinti színvonalon játszanak. Egy mozijegyet nem ér meg, korongon még kevésbé éri meg megrendelni, és sajnos azt sem tudom mondani, hogy két óra felhőtlen szórakozás volt, mert a huszonkettedik perc tájékán már az órámra néztem…

A sztoriról annyit, hogy Dominic Toretto-nak (Vin Diesel) és bandájának immár nem bűnözniük kell, hanem nemzetközi terolista elhárító szervezeteknek segítenek, közben olyanokat visznek véghez, ami az MI6-et is megszégyenítené. Az egész apropója az, hogy Dom halottnak hitt szerelme ismét felbukkan, de amnéziás és új életében durván bűnözik. A végére megjuhászodik. (2,8/10)

Die Hard 5 – Drágább, mint az életed

diehard5 Erről a filmről viszont mindenki azt mondta, hogy nagyon rossz – és igazuk lett. Ettől függetlenül meg _kellett_ néznem, hiszen még a negyedik epizóddal kapcsolatban is igen elnéző voltam. Ez a rész viszont nem Die Hard, hanem egy random akciófilm, amiben történetesen Bruce Willis is szerepel, és ennek okán az Ő (és a franchise) nevével próbálták promótálni. Ezzel szerintem többet ártottak, mint használtak, mert ha készül Die Hard 6, azzal kapcsolatban nem lesz senki elnéző, a földbe döngölik ha egy picit is rossz lesz; és ezzel Bruce karrierjének is vége lehet.

A sztori inkább fájdalmas, mint szórakoztató: meg kell menteni a világot, ehhez pedig egy orosz tudóst, akivel végigrohangálják Moszkvát (közben Budapesten minden romba dől 🙂 ), majd természetesen, mint minden második amerikai filmben, amelyik Oroszországban játszódik, át kell ruccanni mindenképp Pripjatyba is, mert Csernobil nélkül értelemszerűen nincs is Ukrajna. (Ez ugyanolyan, mint pl. ha idegenek szállnak le a Földön, akkor azok tuti Amerikába fognak megérkezni, mivel más nemzet nincs is, akikkel érdemes lenne felvenni a kapcsolatot.) Persze a jó orosz profról kiderül, hogy ő a főgonosz, John Mclane és fia pedig mindenkit megölnek. 🙁 Borzasztó a film, ehhez képest a Halálos Iramban 6 tényleg jó. (1/10)

Jack Reacher

jack_reacher Ez a film szintén meglepően tetszett. Katonás, nyomozós, a film címét is adó nevű főhősünk (Tom Cruise) a semmiből felbukkan és egy teljesen egyértelműen bűnösnek látszó mesterlövész ügyében nyomoz, amelynek végén kiderül, hogy mégsem annyira egyértelmű az ügy. Jó kis film, bár érzésem szerint az akciójelenetek kicsit odaférceltek voltak; voltak csak azért, hogy ki legyen pipálva. Nem tudom, hogy folytatni akarják-e újabb részekkel a most kialakított “legendát”, de én megnézném az új részeket is. És persze a fontos mondandó: a “legenda” úgy él, hogy nincsenek kötöttségei, el van tűnve Nagy-Ámerikában, nincs adószáma, nincs lakcíme, nincs állandó munkája, nincs barátja vagy barátnője. Ő azt mondja, ez az igazi szabadság, és bizonyos szempontból egyet lehet ezzel érteni. (7/10)

Börtönregény (Get the Gringo)

bortonregeny Amit Mel Gibson elkezdett a Visszavágó-val Porterként, azt most folytatja; annyi különbséggel, hogy itt még rohadtabb, még korruptabb, még jobban felfegyverzett minden ember. A történetvezetés hasonlóan jó, mint a Visszavágó-ban; de itt még jobban le van csupaszítva az egész: Gibson neve már csak “Driver”, a helyszín egy hardkór börtön, társa egy tízévesforma kölyök, aki a börtönben született, tökéletesen kiismeri magát és az ártatlanságtól a lehető legmesszebb áll; de minden keménykedése ellenére szüksége van a felnőtt segítségére. A film végére természetesen minden megoldódik, a kevésbé rosszak győznek stb. (8,2/10)

Erőnek erejével (The Last Stand)

last_stand Egy igazán kafa kis akciófilm Schwarzenegger papával, aki marha jól nyomja a vidéki seriffet. Főleg az áll jól neki, amikor bepöccen. 🙂 Kedvenc jelenet, amikor a tetőn áll egy mesterlövész, Swarci kiront az ajtón, lesodorja a tetőről és a levegőben 0,5 cm-ről lövi fejbe – hát az epikus. (Persze utána hatalmasat esnek és Swarci is rápihen egy kicsit – magyarul valamennyire hitelesek a történések).

A film arról szól, hogy van egy nagyon gonosz, nagyon kegyetlen, nagyon durva mexikói bandavezér, akit Vegasban akartak bevarrni, de könnyedén kiszabadul, és egy szénné tuningolt sportkocsival menekül a határ irányába (miért sportkocsi? Mert gyorsabb, mint a helikopter), vele egy korrupt zsarunő aki úgy tesz, mintha túsz lenne, illetve rengeteg bandasegéd tisztítja az utat. Az FBI természetesen tehetetlen, a kiküldött SWAT kommandót könnyűszerrel egymaga elintézi a bandavezér (aki, mint megtudjuk, autóversenyző is). Swarci a mexikói határ melletti kis településen felügyel a törvény betartására, a bandavezér épp ezt a pontot nézte ki, hogy mobil hidat építtessen titokban, és ott jusson vissza Mexikóba. Az autós üldözéses rész is oké, de a legtutibb, amikor a seriff és segédei megküzdenek a profi gyilkosokkal; lényegében szedett-vedett fegyverekkel. A végére természetesen itt is jóra fordul minden.

Ha valaki szeretne jót szórakozni egy kis agymosással, ezt a filmet ajánlom hozzá. (8,8/10)

Felejtés (Oblivion)

oblivion Tom Cruise mostanában szeret sci-fikben szerepelni, lehet hogy új szintre lépett a szcientológiában? 🙂 Az Oblivion egy nem rossz próbálkozás, Joseph Kosinski jót gurított, bár sem új, sem meglepő dolog nem történik, és ráadásul a szerepjátszás is több sebből vérzik; viszont cserébe kapunk sok jó CGI-t és sci-fi környezetet, ami jó.

A sztorira nem is vesztegetek túl sok szót; az idegenekkel szembeni háborút megnyertük, de a Föld lakhatatlanná vált. Jack (=Cruise) és Victoria (Andrea Riseborough) kettesben látják el a robotok felügyeletét és karbantartását, amelyek az idegen lények maradék ellenállását számolják fel. Jack-nak fura emlékei vannak egy számára idegen nőről, és szenvedélyesen tárgyakat gyűjtöget egy maga által épített kis kunyhóba. Egy nap egy űrhajó csapódik a földbe, a túlélőket a robotok lelövöldözik, egy kivétellel; Jack megment egy nőt; azt, aki álmaiban szerepel. Rövidesen kiderül, hogy a világról alkotott képe gyökeresen különbözik a valóságtól; a barát ellenséggé válik és fordítva; vagy lehet, hogy mégsem? A Tron és a Moon érdekes ötvözete, összességében jó. 6,5/10

A burok (The Host)

the_host Ez is sci-fi, viszont ez abból a fajtából, hogy elvesztegettem két órát az életemből. Ismét megszállják a Földet az idegenek, beköltöznek a testünkbe és békét és jólétet hoznak a világra, bár sajnos azzal a mellékhatással, hogy az emberek elvesztik a testük felett az uralmat és tehetetlenül szemlélik, mit csinálnak a minket megszállt idegenek. Ez a rakás jószándékú idegen csupa kedvességből hajtóvadászatot tart a még nem transzformált emberek után. Főhősünket is megszállja egy lény, de olyan erős akaratú, hogy szembe tud szállni vele; elmennek “együtt” az emberek egyik utolsó csoportjának búvóhelyére, ahol természetesen vegyes érzelmekkel fogadják “őket” (elsőre látható, ha valakit megszállt egy lény, mert a szeme olyan sci-fis lesz). De a végén minden jóra fordul és még az is lehet, hogy idővel az emberek le tudják győzni az őket leigázó szelíd zsarnokokat.

Ez a film rossz. Vontatott, unalmas, értelmetlen. Annyi kérdést fel tudnék tenni, mint az Alien előzményfilm kapcsán, de még feleslegesnek tartom, hogy erről többet beszéljek. 2/10

007: Skyfall és Bourne-hagyaték

Ezt a két filmet láttam mostanában. Nem fogom bő lére ereszteni a mondandóm, ugyanis általában a sztorit szoktam boncolgatni, de újabban az akciófilmekben az ilyesmit szükségtelennek tartják.

James Bond 007 – Skyfall

skyfall Az a furaság, hogy én nem voltam sosem nagy Bond-rajongó, de azért láttam az összes részt, mert cserébe van egy Bond-rajongó barátom, aki kölcsönadta a filmeket. Nem siettük el, kb. egy év alatt láttuk a Dr. No-tól a “Világ nem elég”-ig. Aztán amikor kijött a Casino Royale és főleg a Quantum Csendje, egészen megkedveltem a sorozatot, nekem Daniel Craig játéka, megjelenése nagyon bejött, én így képzelem el Bondot; tehát ahogyan Sean Connery is játszotta, nem pedig olyan nyálas ficsúrnak, mint ahogyan Roger Moore (vagy Timothy Dalton, sigh!) előadta az illegő-billegő finomkodó arisztokratát.

A két említett részt ugyan nem vettem meg boltban, de többször megnéztem és még mindig tetszik. Közvetlen kollégáim a megmondhatói, hogy mennyire vártam az új részt, főleg miután a kritikusok aranyba foglalták, mint a legjobb Bond-részt, ami méltó a 25. jubileumhoz. Ehhez képest, miután megnéztük, kicsit szélütötten ültem, mint hal a szatyorban és próbáltam kitalálni, hogy vajon mit láttak benne a kritikusok? Olyannyira nem értettem, hogy még egyszer elmentem megnézni, és másodszorra sem értettem.

A szereplőgárdát gyorsan bemutatom: Daniel Craig (Bond), Judi Dench (M), Javier Bardem (Mr. Silva, a főgonosz), Naomie Harris (Miss Eve Moneypenny), Bérénice Marlohe (Bond-lány).

Sztori: Régen M kedvenc ügynöke egy Tíago Rodriguez nevű ember volt, akit M cserben hagyott, feladott az ellenségnek. Rodriguez (belőle lett Silva) megpróbált a kínzások elől a fogába rejtett ciánkapszulával menekülni, de az nem ölte meg, csak tönkretette és elcsúfította. Bosszút esküszik, és most, sok évvel később úgy tűnik, be is tudja váltani azt. Ezalatt profi bűnözővé képezi ki magát, ami magas intelligenciájának köszönhetően nem volt nehéz, majd ellop egy merevlemezt az MI6-től, amin az ügynökeik adatai vannak, és minden héten leleplez egy újabb csoportot az Interneten. Odáig is elmegy, hogy az MI6 központjában robbant. A célja természetesen az, hogy M eddig tökéletes ívű karrierjét tönkretegye.

Bondot a film elején Miss Moneypenny lelövi véletlenül, akció közben. De Bond nem hal meg, viszont komolyabban megsérül, depressziós és alkoholista lesz belőle. Amikor látja a hírekben, hogy az MI6 központjában robbantottak, visszatér.

Bond igen könnyen elkapja Silvát, de mint kiderül (micsoda meglepetés!), ez csak Silva trükkje, aki egy lépéssel az MI6 előtt van. A vége az, hogy csak Bond és Tanner (Rory Kinnear, M szárnysegédje) lélekjelenlétének, gyorsaságának és szerencséjének köszönhető, hogy az M-re irányuló támadás meghiúsul.

Ezután szürreálisba fordul a történet: M és 007 elmennek utóbbi szülőhelyére, egy skót kastélyba, ahol hű inasa segítségével fogadja Silva embereit, és végülis sikerül végeznie is velük, de közben M is halálos sérülést kap.

Nos, a történet egy húsz évvel ezelőtti nagyon gyenge Mission Impossible résznek még elmenne. Az üldözéses és egyéb akciójelenetek kb. annyira érdekesek, mintha megfigyelnénk, ahogyan Bond áfonya fagylaltot vásárol. Na jó, a film elején elviselhető a dolog, de meg sem közelíti a Quantum csendje elejét. Annyit a film számlájára lehet írni, hogy láthatóan a készítők is rájöttek: vége a hidegháborúnak, nagyon unalmas n-edik alkalommal titkos, világ feletti uralomra törekvő társaság ellen küzdeni és a kém-kütyük felett is eljárt az idő. Persze konzerválhatták volna Bondot a 70-es években, de nem tették, és ha már nem tették, ez az irány jó.

Sokat levont a filmből Judi Dench feltűnően rossz alakítása, illetve hogy Javier Bardemet nem igazán hagyták kibontakozni: 70 percig meg sem jelent a filmben, utána meg egy félig buzi, negyed félnótás, negyed szerencsétlen alakot kellett alakítania. Azt reméltem, olyan főgonosz lesz, mint a Nem vénnek való vidékben, attól mindenki összeszarta volna magát, az tuti.

A fentiekkel együtt a film nálam 4,5 / 10. Nekem ugyan különösebben nem jelent semmit, hogy M ismét férfi lett, hogy visszahozták Moneypenny-t és Q-t, illetve ismét egy ‘54-es Aston Martin is szerepel a filmben, de adjunk mindegyikre egy egész pontot. Valószínűleg így jöhetett ki az IMDB 8,7-es pontszáma. Megy ez még lejjebb.

A Bourne-hagyaték

bourne_legacy Nagyon tetszett az első rész, és a többi is kellemes volt, habár a könyvet nem olvastam. Várakozással tekintettem erre a párhuzamos történetre is, Jeremy Rennert pedig egész tisztességes akcióhősnek tartom, akit még Oscar-ra is jelöltek a Bombák Földjén c. film főszerepéért.

Ehhez képest kaptam egy újabb tökéletes katona-filmet. A történet szerint Jason Bourne “ámokfutása” miatt az összes hasonló (génmódosított!) ügynököt, az őket kiszolgáló-vizsgáló orvoscsapatot és általában, minden kapcsolódó projektet meg kell semmisíteni. Két túlélője van a projektek leállításának, az egyik Aaron Cross (Renner), illetve Dr. Marta Shearing (Rachel Weisz! Még mindig jól néz ki). Ők menekülnek, majd megmenekülnek.

Mivel ez egy párhuzamos sztori, Aaron háttere és céljai természetesen teljesen mások, mint Jason Bourne-éi, de történetük pár ponton keresztezi egymást. Aaron nem amnéziás, nagyon is tudatában van a szuperkatona-létének, és célja, hogy gyógyszermegvonás miatt ne kelljen leépülnie. Jól jön tehát a doktornő, aki meg tudja oldani, hogy fixálódjon a szuperszinten.

Van tehát mindenféle üldözés, verekedés stb. és meg kell mondjam, elég tisztességesen összerakott film ez. Ha nem egy párhuzamos történetet kaptunk volna, hanem egy folytatást, akkor nem igazán jött volna össze, hogy nem Matt Damon játssza a főszerepet, viszont így teljesen rendben volt a dolog. A film magasan felette teljesít az átlagos agyatlan akciófilmeknek, habár a történet 3 mondatban összefoglalható. Inkább ajánlom megnézésre, mint a Bondot. Itt a vége, fuss el véle, szóljon Moby-tól az Extreme ways.

Pontszám: 7 / 10 (imdb: 6,7).
Ja és Edward Norton is szerepel. Miért van ez az ember így eltűnve?

Emlékmás (Total Recall), 2012

Ez a film is ki van pipálva nem csak Hollywood remake-listáján, de már az enyémen is.

emlekmas

Atomira idegesít, hogy Hollywood nem akar vagy nem mer új ötleteket feldolgozni, ehelyett előszedi az 1950-2000 között bemutatott sikeres filmeket és legyártatja újra. Azon csodálkozom, hogy ilyen környezetben hogyan sikerült elkészíteni az utóbbi 10 év legjobb filmjét (az Eredetről beszélek). Még nem is lenne baj, lehetne nosztalgiázni, de mivel ezek már az Xbox-generáció igényeire vannak szabva, úgy készülnek hogy leforgatnak másfél óra villódzó, pörgő üldözéses lövöldözéses valamit, aztán a vágások közé megpróbálnak beerőltetni néhány rövid jelenetet, amikkel sztorivá szeretnék formálni azt. Meg kell mondjam, sikertelenül.

Ez az újraforgatott film tulajdonképpen akármi is lehetne, mivel annyira nem hasonlít az eredetire – nincs benne a Mars, az emberiség jövője helyett egy gyarmatosított földrész felszabadítása a magasztos cél*, a Föld összes többi országát már a film első percében kihúzzák az egyenletből. Milyen vasfaszság már ez, hogy csak két földrész marad, és a kettő között éppen a Föld magján keresztül vezető vonattal közlekednek? Ez az öncélú megoldás is csak arra volt jó, hogy 2-3 látványos jelenetet becsempészhessenek, amikor szabadesésben főhősünk egy géppisztoly tűzerejéek löketeivel hajtja magát előre.

Hozzátenném, hogy ha jól emlékszem, Philip K. Dick novellájában sincs sehol szó Marsról, nade az egy maximum 30 oldalas szösszenet, amit szerintem a forgatókönyvben nagyon ügyesen bővítettek ki (bár ahogy olvastam, sok munkaóra is volt benne).

Szóval a régi, mutánsokkal és vadregényes marsi tájakkal teli film helyett kapunk egy disztopikus nagyvárosi környezetet egy elnyomó, erőforrásokban szegény és egy elnyomott, erőforrásokban gazdagabb országgal.

Akkor a sztori röviden: Douglas Quaid (Colin Farrel) a gyarmatról származó egyszerű gyári munkás, aki unja a banánt, ezért befizet egy útra egy olyan cégnél, amelyik közvetlenül a memóriába juttat be élményeket, úgy hogy az ember nem tudja megmondani, hogy nem vele történtek meg az események. Ő a “titkosügynök” lehetőséget választja, és innentől nem lehet tudni, hogy még az álomban vagyunk, vagy ez a valóság – mindenesetre kiderül, hogy ő tényleg titkosügynök, akinek törölték az emlékeit. Miközben meg akarják ölni (többek között az a nő, akit a feleségének hitt – Lori, Kate Beckinsdale), ki akarja deríteni, mi folyik itt. Kiderül, hogy az Egyesült Brit Szövetség ügynöke volt, amíg rá nem jött, hogy szegény Ausztráliát kizsákmányolni nem szép dolog, átállt a “lázadókhoz”, mire kimosták az agyát. Ezután keresi a kapcsolatot a lázadókkal, találkozik egy nagy szerelemmel (Melina, Jessica Biel) és eljut a lázadók vezéréhez (Matthias, Bill Nighy – ritka gyenge, de szerencsére rövid alakítás). Állítólag van egy kód a fejében titkosítva, amellyel a gyarmatosítás leállítható, csak meg kell fejteni. Éppen ezt fejtegetik, amikor a gonosz Brit Szövetségi vezér Cohaagen személyesen rajtuk üt, majd azt állítja, Quaid kettős ügynök, aki épp sikerrel állította le a lázadást. Quaid-be vissza akarják tölteni a régi memóriáját, de ő ezt nem szeretné, megszökik és a földközi lift felrobbantásával megakadályozza a gyarmatosítást.

Nem értem, hogy miért kellett fontos szereplők teljes jellemfejlődését vagy magát a szereplőt is kihagyni a filmből. Minden elismerésem Farrelé, de ez a szerep elképesztően lapos, nyilván az instrukcióknak megfelelően játszott de csak nagyokat pislog, hülyén néz vagy elszántan tekint a jövőbe – ezeket tudja váltogatni. Ellentétben Scharzeneggerrel, aki anno zseniálisat alkotott Verhoeven segítségével. Az új történetben összegyúrták egybe a feleséget és a fő üldözőt (az eredetiben Richter a karakter), emiatt Kate Beckinsdale sajnos túl sokat szerepel, de nagyon béna. Összegyúrták Douglas Quaid munkás haverját és a pszichiátert is, ami ismét csak furcsa volt, hiszen abban a helyzetben, amikor állítólag egy elszabadult álomból kell kiszabadítani főhősünket, pszichiáter szereplő hiányában miért nem a legközelebbi hozzátartozót (Lorit) juttatják be ebbe az álomba? Egyedül Melina szerepe volt viszonylag jó alakítás. A lázadás vezérének kellett volna lennie az egyik jellegzetes és fő alaknak, ezt Verhoeven simán hozta a mutáns, saját hasából beszélő Kuato képében. Itt meg, egy jellegtelen senki, akit simán lelőnek.

A sztori gyengeségeiről már írtam, szintén jelentős momentumok maradtak ki, de szerencsére autós üldözés belekerült. A film happy end-je nem is happy end, hiszen nekem nem világos, hogy most győztünk-e vagy sem; míg a marsi levegő kieresztésének egyértelmű és jövőbemutató eredményre volt.

Ez a film tehát gyakorlatilag olyan, hogy összehordta a szél a szemetet, ezt elneveztük műalkotásnak és keresünk rajta pár millió dollárt. Szégyen és elég sajnálatos. 🙁 Inkább az eredeti 1990-est nézzétek!

*ha egyáltalán felszabadul! Hiszen attól, hogy egy közlekedési eszköz megsemmisült, még az Egyesült Brit Szövetségnek nyilván vannak erői

Random sci-fi filmek a nagyvilágból…

Úgy látszik, sorozatot írok már a sci-fikből. Ezek némelyike ráadásul nem is sci-fi, vagy elsősorban nem az, mégis úgy érzem, itt a helyük. Miket Láttam Mostanában, Csak Nem Szántam Időt Arra, Hogy Írjak Róluk (MLMCSNSZIAHIR):

Eredet (Inception), 2010

inceptionEredetileg (haha, milyen eredeti poénjaim vannak ma!) ezt egy teljes külön postban akartam megörökíteni, de csak szenvedtem, kínlódtam, nem volt kedvem írni róla. Pedig ezt a filmet minimum fél évvel a bemutató előtt óta vártam, és a bemutató másnapján már meg is néztük, ezúton is köszi Csillinek és Dékánnak a szerveződést! Christopher Nolan nem is csinálhatott mást, mint frankót, de sajnos erre már saját magát predesztinálta. Ez a film is baromi átgondolt, az időzítés, a sztori, a kép, a zene… ja, a sztori:

Dom Cobb (Leo DiCaprio) profi tolvaj. Még közelebbről: kulcsemberek álmaiba hatol be, ahonnan ipari vállaltok számára megpróbál információt megszerezni, hiszen az információ a legnagyobb érték. Természetesen a kulcsemberek tisztában vannak az ilyen veszélyekkel, és a cégük kondícionálja őket az ilyen helyzetekre, hogy védekező mechanizmusokkal közbeléphessenek. Az eredmény véletlenszerűen kialakuló harc egy álomban a megfelelő ipari titok kicsikarásáért.

De Dom Cobb egyben magányos férfi is, akinek volt egy gyönyörű felesége és még mindig van két gyermeke, akiket nem láthat, mert Amerikából kiutasították. Amikor esélyt kap arra, hogy tisztára mosva visszatérhessen és együtt lehessen a kisfiával és kislányával, elfogadja az ajánlatot, lett légyen az bármilyen meredek is: ezúttal nem ki kell venni valamit egy profin kondícionált milliomos agyából, hanem elültetni egy gondolat magvát, amelynek hatására olyan üzleti döntést hoz, amelyet eredetileg nem akart megtenni. Kis csapatával Dom nekivág a lehetetlennek… innentől elszabadul a fantázia: az álmok több szintjén nem csak az ellenfelekkel, hanem visszatérő régi démonával, saját feleségével is meg kell küzdenie.

Ha a történetet nézzük, semmi újdonság: főhősünk bandájának utolsó nagy bűnténye, ami ha sikerül akkor priusza megszűnik, de személyes problémáival is meg kell küzdenie: ha bárki nem tud 5 ilyet felsorolni, akkor tényleg Tesco-szatyorban lakik. Ámde ahogyan ez a történet kibomlik, ahogyan az álom szintjei egymásra épülnek, ahogyan alá van támasztva igazi pszichológiai tézisekkel és eredményekkel, ahogyan ez a látvány felépül… kétségkívül ez a film lemosta a Mátrixot, de lemosott minden mást is, és még csak meg sem izzadt. Ebben az alkotásban annyi fantázia, testet öltött kreativás van, hogy szerintem minimum még jó öt évig meg sem karcolja senki ezt a szintet. Ugyanolyan filmtörténeti alkotás, mint az Avatar.

Az eredménye 10/10 nálam (imdb: 9,1 – de volt ez 9,8 is, csak hát ugye a fikázók mindig többen vannak…)

Monsters, 2010

monsters “Vijjú, váó, itt van ez a District 9, csináljunk mi is egy, esetleg több ilyet” – gondolhatták az Egzekutív Producerek a Nagy Ámerikában, hiszen remake-et gyártani nagy tömegben ők tudnak csak igazán. A dél-afrikai rendezésű filmmel ellentétben ez a film viszont igen meglepően rossz lett, bár tény hogy egy kissé másról is szól.

Mostanában a mű-dokumentarista sci-fi nagyon megy. Eredetileg ugye tán az a film volt az első, aminek nem jut most eszembe a neve de az emberek hadban álltak egy bogárfajjal, aztán mostanában már ömlenek nagy tömegben.

Az alaphelyzet tök ugyanaz, mint a D-9-nél vagy a Cloverfield-nél: Egy idegen faj megérkezik és elterjed egy helyen, amelyből karantén zóna lesz. De míg a másik kettő a rasszizmusra, illetve a katasztrófára hegyezi ki a történteket, itt a fenevadak csak háttérként szolgálnak arra, hogy két fiatal (Andrew Kaluder – Scoot McNairy és Sam Wynden – Whitney Able) útját nyomon követhessük egy háborús zónán át. Ahhoz képest, hogy (legalábbis számomra) ez a két színész abszolút ismeretlen, egész tűrhetően nyomják, csakhogy ez a film, ahogyan írtam, nem a kalandokra és izgalmakra van kihegyezve, hanem arra, hogy az emberek hogyan fogadnának el egy ilyen szituációt, mit tudnak vele kezdeni, hogyan élik meg. A film végén a “Nem akarok hazamenni” mondat is arra példa, hogy itt az emberek vannak középpontban: akármennyire is félelmetes kalandokba keveredik, a főhősnőnk mégis a hétköznapok szürkeségétől fél leginkább.

A film címe tehát helyesen “Hogyan fogadják el az emberek azt, hogy egy fura idegen fajjal kell megosztaniuk a Föld bolygót”, ami hát finoman szólva sem csábító. Nem annyira rossz ez a film, mint inkább csalódást okoz a szándékosan félrepozícionált címével és beharangozójával.

5,5/10 (imdb: 6,7) – adnék többet is, ha nem láttam volna a következő filmet.

A fiók (The Jacket), 2005

jacket Komolyan mondom, Adrien Brody most kezd el igazán tetszeni, miután láttam a Predators-ban és most ebben a filmben. És egyáltalán ki az a John Maybury, és hogyan merészel egy ilyen pofátlanul jó filmet rendezni? És miért nem ezt néztem meg a Monsters helyett?

Ismét egy időutazásos, természetfeletti történet, á la Pillangó-hatás. Le sem lehetne tagadni, egy évvel jött ez a film később, és kicsit hasonló dologról is szól: Főhősünk veterán iraki katona (Jack Starks – Adrien Brody), aki komoly sebesüléssel tér vissza Amerikába. Nem sokkal ezután megölnek a közelében egy rendőrt, és ő nem emlékszik semmire – csak azért nem varrják be, mert inkább elmegyógyintézetbe zárják. Itt egy igen érdekes kísérletet végő orvossal találkozik (dr. Thomas Becker – Kris Kristofferson!!!), aki kísérleti gyógyszerekkel tolja tele, és egy hullaházi fiókba zárja órákra – terápia gyanánt.

Jack valahogyan a fiókban töltött órái alatt előre tud menni az időben 15 évet, és megtudja, hogy a jelenben rövidesen meg fog halni. Maradék idejében a jövőben szerzett tapasztalatait arra használja fel, hogy segítsen a jelenben Jackie-n (Keira Knightley), aki most még csak kislány, a jövőben csinos pincérnő lesz akivel összejönnek; illetve egy vele szimpatizáló orvos, dr. Lorenson (Jennifer Jason Leigh) egyik betegén. Eközben a jövőben megpróbálják azt is kideríteni, hogy miért kell meghalnia, illetve mik azok a kísérletek, amiket végeznek Jack-en.

A film elején nem gondoltam volna, hogy a végére ennyi gondolkodnivalóm lesz rajta – éppen fordítva történt minden, mint a Monsters esetében. Amikor befejeztem, komolyan elfogott az az érzés, mint amikor egy jó filmről jövök ki a moziból és még zsong a fejemben az a sok minden, amit a történet hirtelenjében jelent a számomra. Ez tényleg azért is érdekes, mert mindez fokozatosan épült fel bennem a film nézése során. Ajánlom, hogy nézze meg aki kicsit is vevő az elvontabb dolgokra.

8/10 (imdb: 7,1)

Predators

predators Huhh na ne már… nincs igazán mit írnom róla, hiszen mindent tudni lehet már. Rendezte: Antal Nimród. Nem sikerült rosszul, bár van benne egy-két ökörség, és szerintem Brody itt nem igazán érezte otthon magát. Bocsánat, minden tiszteletem az övé, de élharcosnak nem egy ilyen macskajancsit kellett volna választani, akiről azt se hiszem el, hogy egy szárítókötelet meg tud emelni, nemhogy küzdeni ilyen “nemes” és állig felfegyverzett vadászokkal… Jó kis akciófilm, az első rész színvonalát nem éri el, de magasan felette van az “Alien vs” szériának. Egy kis lövöldözés mindenkinek kell…

6,5/10 (imdb: 6,7)

Ezek a fránya midikloriánok…

sidious Eltűnődtem vagy egy hónapja, hogy hogy is van ez a midikloriánokkal. Van két jedi, akik harcolni készülnek egymással, tegyük fel. A vérükben van az erő, mint azt tudjuk, és azt is hogy röviddel előbb meglátják/megérzik az eseményeket, mint akikkel nincs az erő. Tehát ez azt jelenti, hogy egy picit a jövőbe látnak.

Namost, tegyük fel hogy jedi vagyok, velem szemben egy másik. Meg akarom támadni, mondjuk teszek egy balkanyart a fénykarddal, de ezt a másik előre látja, ezért készül lendíteni a kardját jobb felé és közben egy testcsellel ellentámadni akar. Ám ezt én látom, tehát nem is balra megyek hanem inkább a kirúgó bal lábát fogom megakasztani, de Ő ezt látja… stb. Egy mozdulatot nem tettünk és lényegében az elménkkel harcolunk.

Nem úgy kellett volna tehát kinéznie a Csillagok Háborújában a harcoknak, hogy két jedi fél órán keresztül áll szemben egymással, meg sem mozdulnak csak egymás szemébe bámulnak, aztán az egyik hirtelen levágja a másik fejét? Értem, nem olyan látványos, de nem így kellett volna lennie?

Aztán egy oldalon rátaláltam, hogy nem ugyanakkora a midikloriánok száma a jediknél (illetve a sith-eknél), és ha van sorrend, akkor nyilván a jövőbelátásban is van. Viszont ha így van, akkor egy magasabb szintű jedit az életben nem nyír le egy alacsonyabbrendű, hiszen bárhogyan segíti a düh vagy a kétségbeesés, az erősebb ba^H^Hgyőz. A sok agymenésnek az lett a vége, hogy halvány fogalmam sincs, majd valaki kisegíthetne…

Anakin Skywalker / Darth Vader = 27 700 midiklorián

Luke Skywalker = 14 500

Obi-Wan Kenobi = 13 400
R2D2 = 0, hehe

Random sci-fi filmek a nagyvilágból

Ha egy blogon egy jó darabig nincs új post, mindenki elkezd filozofálni, hogy a szerzőnek netán elment-e a kedve az egésztől és elment papnak Bolíviába, vagy nincs ihlete ezért scendben sunnyog, esetleg ennyire nem történik vele semmi érdekes, a tegnap esti Híradót meg mégsem zanzásíthatja a blogba bele.

Jelentem, hogy történnek mindenféle dolgok, csak egyszerűen a rögzítéshez nincs se időm, se kedvem. Ezzel a kis összefoglalóval igyekszem pótolni a hiányosságaimat.

Nagy örömmel látom, hogy a sci-fi ipar ismét fellendülőben van, el vagyunk kényeztetve mindenféle nyalánksággal. Csak így tovább, ezzel a lendülettel! 🙂

District 9

Tán ez az a film, amit nem kell bemutatni senkinek. A tücskök, akarom mondani rákok kálváriája a gettósítással. Fasza film, remélem tud akkorát hibázni Steve Jackson, hogy finanszíroz egy folytatást! Simán 9/10 (imdb: 8,4)

Pandorum

Nem hiszem, hogy a magyar mozikba eljut, de ez pont így jó, mert ölég rossz. Pedig a beharangozója alapján sokat vártam; valami olyasmiről szól, hogy felébredsz egy űrhajóban, nem emlékszel semmire, nincs áram, senki nem tudja, hol vagytok és merre tartotok. A fő rendszerek nem működnek és a központi reaktor nemsokára felrobban, ha el nem jutsz odáig és újra nem indítod. Eközben furcsa szörnyek próbálják a májadat megsütni reggelire… akinek eme klasszikus űrhorroros sztori láttán nem kel fel az érdeklődése, az nem szerette a Halálhajót sem biztosan. 🙂

Naszóval, nagyon tuti keretsztori, főhősünk elindul a nagy hajó gyomrában, szövetségesekre lel és megismeri azt a szörnyen eltorzult, korcs, de rendkívül gyilkos mutáns életformát, ami valaha szintén emberi volt. Kiderül, hogy a Földnek annyi, az Emberiség túlélői a hajón találhatók, és a terv szerint egy új planéta felé száguldanak, hogy ott népesedjenek és azt is tönkre tudják tenni. Sok-sok akciójelenettel később az is kiderül, hogy a parancsnoka nem is a parancsnoka; és az űrhajó nem tart sehová.

Építkezik mindez a sztori a Halálhajóból, Resident Evilből, Motelből összeollózott klisékből. Baromi unalmas, a végét ugyan nem találtam ki de akkorát sem szólt, mint egy két hétre dunsztos üvegbe zárt gyerekfing. Adnék rá talán 4,3-at (imdb: 7,1 de nem értem, miért. Klisé-tömeg!!!!)…

Moon

091217_3 Ez viszont egy igen érdekes kis filmecske. Az alapsztori szerint a Föld már minden energiahordozóját elhasználta (Jézusom, számolja már valaki össze, hogy hány sci-fi történet kezdődik így! Ebben a postban ez már a második), de a Holdon szerencsére találtak egy olyan energiaforrást, amely megoldja minden gondunkat. A Hold kőzete ugyanis megköt valami olyan részecskét, ami a Napból jön igyenest és ott abszorbeálódik. Csak kaparászni kell a felszínt a külszíni bányagépeknek, egy ember meg 1-2 naponta begyűjti a termést és egy kis rakétán hazaküldi a Földnek. Egy szerződés 3 évre szól, az egyetlen társ egy intelligens robot (amerikai hangja Kevin Spacey!). Deal?

Főhősünk belement a történetbe, bár szerető barátnője epekedve várja. Közvetlenül nem tudnak vidfonálni, mert valami szatellita elromlott, és A Cég nem képes azóta kijavítani, mióta itt van. De már csak két hét van hátra! Emberünk boldog. Csakhogy.

Újabban gyakran fáj a feje. És rövid pillanatokra hallucinálni is kezd. Nem is mindig túl szerencsés időzítésben, ugyanis emiatt holdjárójával csúnya balesetet szenved. A következő, amire emlékszik, hogy hűséges robotja ellátja a gyengélkedőben. Még nem szabadna felkelnie, de rogyadozó lábakkal, furcsán gyenge mozgáskoordinációval odaküzdi magát a vezérlőbe, ahol kedvenc robotja épp A Cég vezetőivel tárgyal. ONLINE. Majd amikor észreveszi emberünket, kikapcsolja az adást és letagadja, ami történt. Gyanút fogott emberünk ki akar menni, megnézni a baleset helyszínét, de a robot ezt megtagadja. Persze sikerül kicselezni, bepattan a tartalék holdjáróba, majd az első holdjáró roncsában megtalálja… saját magát! Öööööö

Miután visszacipelte magát, és a gyengélkedőben talpra állította, igen hülye helyzet áll elő: Ketten vannak. És ez nem hallucináció. Ki az eredeti? “Mi folyik itt? És tulajdonképpen melyik évet írjuk? Megvan még a csajom?”

A film második részében már kétszer is nyúlt a kezem a pörgettyűhöz, mert picit vontatott volt a történet, de összességében én ezt egy nagyon jó filmnek tartottam. Adok is 8,7-et (imdb: 8,0)

Amikor megállt a Föld

Bármennyire is szpojler, azért el kell mondjam, hogy a Föld nem áll meg a film során. A cím alapján én valamiféle katasztrófa-filmre számítottam, nem pedig egy ufólegényesre, de annyi baj legyen. Mindez azért volt, mert nem tudtam, hogy ez egy 1951-es film remake-je, de ha tudtam is volna, akkor sem láttam a régit.

091217_2 A film elején valamikor az 1920-as években járunk, Indiában, ahol a Keanu Reeves által alakított hegymászó egy fura gömbbe botlik, amely a jég fogságában van. Odacsap a balta, nagy fény jön, majd nem emlékszik semmire, de a gömb eltűnt. Snitt. Napjainkban egy orvos-biológusnőt a kormány szinte elrabol otthonából, hogy egy válságbizottság tagja legyen. Az indok: A Central Park közepén (hát hol máshol, hiszen Ámerika a világ közepe!!!) leszállt egy nagy ufógömb. Kiszáll az ufólegény, és valamelyik szétrúgjuk-a-seggüket-őrm’sternek eljár a keze, ufólegényünket forró ólomlövedék éri. Nosza, sietnek a kórházba, mert természetesen kisujjukban van az idegenek fiziológiája. Kis tűnődés után kiderül, hogy ez a lény már megint Keanu Reeves, csak vastagon beborítva nyálkával. Mivel emberi, meg is mentik nyomban, de el már nem engedik – Ámerika akarja magának a jövevényt. Neki ez nem tetszik annyira, úgyhogy lelécel, orvos-hősnőnk segítségével.

Azt még nem mondtam, hogy a lövöldözéskor előkerült valami szupernagy és kurva kemény Óriásrobot is, amiben nem lehet kárt tenni. Azért a katonai hírszerzés serényen próbálkozik…

Lassan a lényeg is kiderül: “csunyák” voltak az emberek, ezért a Földről minden (fontosabb) állatból és növényből elvisznek pár példányt, a Földről pedig ledózerolják az embereket és mindent, amit eddig csináltak. Sajnos, így döntött a tanács, tessék ott föllebbezni!

Szerencsére itt van a mi bájos doktornőnk, aki meg tudja mutatni Klaatunak (így híjják a zufólegényt), hogy deazemberekigenisjók!!! És érdemes még egy kétmillió-háromszáztrilliomodik esélyt is adni nekünk, mert megjavulunk, De Ezúttal Tényleg!

Sajna ezt a tényt támasztja alá az is, hogy Klaatu haverjai, akik a Földön itt kémkedtek, szintén nem akarnak innen távozni: okát nem tudják, de megszerették a Földet és az embereket. Milyen aranyos…

A lényeg persze az, hogy a Főd ismét megmenekül! Monnyuk legyen 5,5 (az imdb-n is ennyi).

Knowing (magyarul: Képlet!!!)

091217_1 Kedvenc köpcös egyiptomi születésű rendezőm, Alex Proyas újabb fasza szösszenete. Egy kislány 1959-ben leír egy nagy rakás számot, amit a sulija megnyitójára készített időkapszulába tesz, és amelyet 50 évre földbe zárnak. A kapszula kinyitásakor az iskola aktuális diákjai megkapják azokat a rajzokat, gondolatokat, amiket 50 évvel azelőtt gondoltak kis pajtásaik – főhősünk, John Koestler (Nicholas Copp^H^H^Hage) kisfia a számsort nyeri meg. Apuka asztrofizikus, és a számok között megtalálja az összefüggést: Ezek nagy katasztrófák időpontjai, helyszínei és az ott meghalt emberek száma.

Két katasztrófában maga is részt vesz (amelyek szintén Ámerikában, a közelben történnek, nehogy nagyon messzire kelljen elmenni), mivel elmegy a számok által jelzett helyekre a jelzett időben. Nemsokára megfejti a számsor végén álló “EE” betűk jelentését: Everyone Else, azaz mindenki más. Kiderül, hogy a Nap nem véletlenül rendetlenkedik; egy kitörés készül, amely a Föld felszínét kb. egy mérföld (1,609 km) vastagságban át fogja égetni.

Ha még ez nem lenne elég baj, a kisfia körül rejtélyes emberek sompolyognak, nem tudja kik ezek és mit akarnak.

Sikerül-e időben elérni Bruce Willist a fúrótornyon, hogy megmentse Földünket? Mi lesz a kissráccal, akit az idegen emberek elrabolnak? Lehet, hogy minden 50 éve meg van tervezve?

A kérdésre részemről magához méltó és megfelelő választ ad a Holló, a Dark City, az Én a robot és a Garázsrock rendezője. Habár az imdb-n csak 6,5-öt ért az embereknek ez a film, nekem megér 7,2-t (főleg a Moon pontszámának ismeretében), hiszen lényegében egyetlen problémám az volt, hogy miért “Képlet”-nek fordították a “Knowing” címet, hiszen a filmben egy darab kibaszott képlet sincs, csak egy számsor. Ennyire hülyének néznek a magyar forgalmazók? Vagy egyszerűen a “Jóslat” nem lett volna elég faja cím? Legalábbis nekem a képletnél nem tűnik rosszabbnak…