Haiku

Kaptam mail-ben pár gyönyörű haikut, ezeket szeretném közreadni.
A szerző sajnos nincsen feltüntetve, így azt sem tudom, hogy egy nagyobb haiku-lánc részei, vagy egyedi versek. Ha véletlenül valaki ismeri a szerzőt, kérem, kommentelje be.

“Szerelem nélkül
még a hóesésből is
csak latyak látszik.”

“Szélfújta hamu
Ennyi csak az életem
Nélküled, Kedves.”

“Anyajegyeid
egy buzgón olvasott könyv
széljegyzetei.”

“A távolságot
átsiklod, ám az emlék
mint mázga, ragad.”

Kovács és Kovácsné

Tegnap láttam a Mr. és Mrs. Smith c. filmet – tudom, különösebb újdonságértékkel senkinek nem rendelkezik, de szerintem baromijó. Mondjuk, gondolom, a házasságban élők tudják igazán csak értékelni a finom kis poénokat, amikor a házaspár kb. 1500 kommandóst intéz el tűzharcban, közben meg egyfolytában civakodnak kb. olyanokon, hogy ki hagyta a mosógépen a koszos zoknit… 😉

Szerintem vicces.

Csak a fika, mindig csak a fika…

Atomgép barátom hívta fel a figyelmemet a magyar Depeche Mode rajongói oldalon a dalszövegekre és azok fordításaira. Szeretném azt mondani, hogy nem röhögtem halálra magam, de sajnos ezek valami borzalmasan rosszak. Íme, egy példa, egyik nagy régi kedvenc felvételemmel, amit még Vince Clark szerzett:

ICE MACHINE

Running through my head secretly
The shouts of the boys in the factory
I ring you on the telephone silently
Like blood, like wine
In the darkroom scene
The darkroom scene
Darkroom scene

Ugyanez “magyarul”, pontosabban inkább “www.depeche-mode.hu-ul”:

ELTOMPÍTÁS [FAGYASZTÁS]

Titkon suhan át agyamon
A fiúk kiáltása a gyárban
Majd csendben hívlak fel telefonon
Mint a bor oly véres volt minden
A bűnös terem színhelyén
Bűnös terem helyszínén
A bűn helyszínén

Na jó, nem bírom ki, az utolsó versszak még jobb:

She stood beside me once again
I knew her face
We met before in the street
Recalling all the children
Dancing at our feet
The dancing feet
Dancing feet

és

A lány még egyszer mellém állt
Hisz ismertem már őt
Azelőtt, találkoztunk már az utcán
Felidézvén, amikor még minden gyermek
Saját maga táncolhatott
Azok a táncoló lábak
A táncoló lábak

Megígérem magamnak, hogy a saját fordításomat valamikor el fogom küldeni nekik, mert ez atomkatasztrófa…

Napi háborgásom

Elörevetítem az alapvetö igazságot, amit egyben konklúzióként szeretnék levonni: a Microsoft Outlook valójában egy kényelmes és szórakoztató, nagyszerü szoftver, ha az IBM által fejlesztett Lotus Notes 5.0 levelezövel vetjük össze.

Ma reggel a Lótuszvirág azzal nyitott, hogy “Az adatbázis megtelt. Kérem, törölje a felesleges leveleket és tömörítse az adatbázist!”, ezután OK-t nyomva: “A Lotus Notes által címezhetö, rendelkezésre álló lapterületek beteltek.”, erre is OK-t nyomtam, ezután már a “This program has an illegal operation and will be shut down” üzenet fogadott, ezúttal a Windows 2000 részéröl. Mivel Ti nem biztos, hogy sokat tudtok a nagyszerü Lótuszvirágról, hasznos infóként elmondom, hogy ilyenkor nem lehet újraindítani ezt a valóban remek programot, mert lockolva hagy valami basz fájlt, és erre hivatkozva elhajt a büdöspicsába. Tehát be kell zárni az összes megnyitott munkát, ami kb. 502 db. ablak, kilépni és visszalépni a domainból/ba, majd ismét elindítani a Lótuszvirágot. Igazán felüdítö szórakozás ez. Kollégám tanácsára használni akartam az “Archiválás” funkciót, ami a megosztott hálózati adatbázisból le tudja a lokális gépen lévö adatbázisba mozgatni az üzenetek meghatározott részét. Persze olyat nem tud, hogy esetleg kiválogatom a mappákat, amikböl szeretnék archiválni, hanem globálisan megadhatom az alábbi homályos paramétereket: “Amelyeket nem módosítottak vagy nyitottak meg a legutóbbi X napban”, “Amelyeket nem módosítottak vagy frissítettek a legutóbbi X napban”, “Amelyeket lejártként jelöltek meg az utóbbi X napban”. És ez persze az összes mappára, tehát ha történetesen a munkámmal kapcsolatos cuccot szeretném teljes egészében megtartani, akkor esetleg dögöljek meg. Az volt a hab a tortán, hogy amikor az archiválásra kattintottam, akkor nemes egyszerüséggel közölte, hogy “Az archiválás sikertelen. Ellenörizze a beállításokat.” Elkezdtem vadul böngészni a beállításokat, aztán ezeket elmentettem, de ha újra be akartam lépni, akkor közölte, hogy a beállítások elmentése nem sikerült, állítsam be újra. Itt végtelen ciklusba keveredtem, ami úgy oldódott fel, hogy kollégám segített egy eldugott picsányi menüpontban megtalálni, hogy be van kapcsolva a “készítsen naplót az archiválásról” menü. Ahogy ezt kikapcsoltuk, máris sikeres lett az archiválás. (Azt tán mondanom sem kell, hogy csak a aját formátumába tud menteni, ugye?)

Ezek után jött a slusszpoén: mivel a Lótuszvirág Megjegyzések a levélszüröket, találkozókat, feljegyzéseket, feladatokat is levélként tárolja, ezért, mivel nem változtak az utóbbi 180 napban, szépen learchiválta ezeket is. Most építhetem újra a szüröket, az egyéb bejegyzéseket meg bottal üthetem…