Virágkiállítás @ KÉE

El is felejtettem felrakni a fotókat a virágkiállításról. Szerintem pár jót sikerült fotóznom, néhányat felraktam a galériába. Elhiszem, hogy régi a kis Canon Powershot A60 masinám, meg “fúdegagyi, csak 2Mpx”, de legalább kis helyen elfér és azért kár lenne még leírni. Főleg ha az ember kicsit hajlandó a kézi beállításokkal baszakodni… ha még értenék is a fotózáshoz…

Cicák, kutyák

Olvastam nemrégiben egy felmérést, mely szerint Magyarországon 2,5M macska és majdnem 4M kutya él emberekkel egy háztartásban. Most mondta be a rádió, hogy “az emberek egyre tudatosabban táplálják kedvenceiket: egyre népszerűbb a MACSKATEJ (!!!!! Laktózmentes tej cicáknak!) és a KÜLÖN A TACSKÓKNAK KIFEJLESZTETT SZÁRAZELEDEL!!!!!!”

Tavaly 37Mrd Ft ment el állatkajára. Hát hülyék az emberek, hogy ennyire hagyják megvezetni magukat? A macska és a kutya az ember környezetében évezredeket bírtak ki hulladékon és más állatokra vadászva, most meg 37 milliárd forintot költünk arra, hogy más ételt egyenek? És az emberek ezt teljesen normálisnak gondolják, és engem tartanak hülyének, gondolom.

A reklámban odaraknak egy szívet a macska mellé, és azt írják: “Ha Cicatejet vesz, akkor macskája fogja tudni, hogy Ön igazából szereti”. Hát bazmeg ezt elhiszi valaki??? Nem, nem fogja tudni, hogy Ön jobban szereti de megmondom mi történik: rászokik a macskatejre és többé nem lesz hajlandó mást inni. Ugyanez a helyzet a tápkajákkal is. És ha a “gazdy” meghal, akkor a macska csak irdatlanul nehezen vagy nem tud visszaállni a régi táplálékra.

A hír szerintem őszintén így hangzik: “Tavaly 37 milliárd forint ment el állati drogokra”.

Egyébként bármelyik kutyatartó tudja, hogy az átlag kutya (normál esetet feltételezve) őszintén, feltétel nélkül szereti az embert és ha nem bántják különösebben, akkor szeretni is fogja és mindent megtesz neki, tökmindegy hogy külön neki kifejlesztett szárazeledelt kap, vagy csontot.

A macskának meg az ember tök közömbös. Ha mindent megkap, akkor sem ad semmilyen szeretetet, csak elvesz – elég sok embernek ennél többre nincs is szüksége…

Dehát fogyasztani kell és autóból meg plazmatévéből többet már nem bírnak eladni…

Anyádat, tvnet

Ma ismét volt már egy kis bosszúságom: felhívtam a tvnetet, mert ma délelőtt valami katasztrófa volt a net sebesség otthonról (0,1kbyte, de inkább stalled. Néha felkúszott 15kB/s-re is, néhány másodpercre) és bejelentettem a dolgot.
Vázoltam a problémájukat, erre azt mondta a faszi (és itt a szó első négy betűjére gondoljunk erősen):
“A hiba Önnél van, mert nem dinamikusan kapja az IP-címet.”
Erre én:
– “Ezt nem értem. Öt éve, mikor kötöttem a szerződést, így kellett beállítani, azóta problémamentesen használom. Eddig semmilyen értesítést nem kaptam a DHCP-ről. Egyébként meg mi a különbség a sebességben, ha dinamikus vagy ha fix az IP-m?”
Erre Ő:
– “Semmi, semmi, de jobb lenne ha beállítaná.”
– “Rendben, én beállítom, de mégis, miért van erre szükség?”
“Ja, ha Maga nem akar közreműködni…”
– “Nézze, én szívesen közreműködök, de kérem, magyarázza el, hogy miben segít az, hogy hogyan kapom az IP-t? Egyébként pedig a dinamikus kiosztás nálam nem működött sohasem, tehát akkor ezt is be kell jelentenem hibának.”
– “Ha nem dinamikusan kapja az IP-címét, akkor a rendszerben nem látom az Ön gépét, következésképpen semmit sem tudok tenni. A hibát elküldöm a rendszergazdáknak, és majd ki fogják javítani.”
– “De miért nem látja a rendszerben az IP-met, ha fixen kapom? Ugyanaz az IP, nem?”
– “Rendben, tehát továbbítottam a rendszergazdák felé a kérést, mert csak ők tudják a root jelszót”

(hát barátom, megértem, hogy Rád nem bíztak root jelszót.)

– “Rendben. Akkor szeretném még azt megkérdezni, hogy hogyan fogok értesülni a hiba kijavításáról?”
– “Arról fogalmam sincs, az nem az én dolgom”

(akkor vajon mi a dolgod? Se nem a hibaelhárítás, se nem az ügyfélkezelés? Ki ez, beesett az utcáról reklamálni és felvett egy telefont, vagy mi van? Nade még folytatta:)

– “Sajnos nekem fogalmam nincs, hogy hogyan megy a visszajelzés, ez a rendszergazdák dolga.”
Erre én:
– “Nade, egyébként hogyan szokás az ügyfeleiket értesíteni? Levélben, telefonon, mert akkor megadnám…”

…idáig jutottam, amikor szó nélkül letette. Persze visszatelefonáltam, és egy másik embert kaptam, akitől megkérdeztem a DHCP cím-kérdést, mire elmondta, hogy ennek semmi köze a problémához és nyugodtan hagyjam fix beállításon. Kérdeztem a visszajelzésről, erre azt mondta hogy majd abból fogok értesülni, hogy megjavul a kapcsolatom; sajnos azt nem tudja megmondani, hogy ez mikor fog bekövetkezni.

Ez volt idén a 8. telefonom ezügyben. Márciusig kb. 5 éven keresztül havi 11e forintokért, most áprilisban sikerült 9e forintra lesírni, de ehhez is be kellett fáradni az ügyfélszolgálathoz.
Tehát a tények:

1. A TVNetnek, mióta náluk vagyok, kifizettem nagyjából 579,000 Ft-ot.
2. A netkapcsolat az utóbbi fél-egy évben nem működött problémamentesen 2 hétnél tovább…

Ezért a pénzért ennyi szolgáltatást érdemel a stabil, mindig fizető ügyfél. Ha nem lennék rákényszerítve, akkor természetesen már régen otthagytam volna őket (más nem szolgáltat a környékünkön). Ehelyett most marad a sírás.

Mivel ISO9001 minősített cég, ezért nyilván készítettek a telefonbeszélgetésről felvételt; úgyhogy lehet visszahallgatni.

"Az Egyebek"

Úgy néz ki, hogy mostanában mindig ilyen ezer éves filmeket fogok ki. Igazából már egy hete a Da Vinci-kóddal kellene foglalkoznom, ehelyett a “Másvilág” (The Others) c. filmről írok.

A lényeg, hogy szerintem ezt a filmet túlságosan későn néztem meg. Amúgy jó lenne a felépítése, a cselekmény, a sztori kifejlődése és a végén a csattanó, ha az utóbbi évek thriller-dömpingje miatt nem tudtam volna már a film 3. percében, hogy mi lesz a végkifejlet. Ha valaki még nem látott ilyen típusú filmeket, akkor még akár meglepő is lehet a csavar, de nekem ez csak afféle “kötelező mutatvány”-nak tűnt; mint mikor egy Agatha Christie-regényben kiderül, hogy a végig ártatlannak tűnő kertész a gyilkos.

A történet nagy vonalakban: Grace (Nicole Kidman) két gyermekével egy nagy, kicsit ijesztő házban él a II. világháború utáni időkben; férje nem tért haza a frontról. A házba új szolgálók kerülnek. A gyerekeknek van egy ijesztő betegségük: nem érheti őket fény, mert rögtön felhólyagosodik a bőrük és nagyon rosszul lesznek. Emiatt a ház sötétbe borul; mindenütt függönyök vannak, a házban szabály, hogy “mielőtt egy ajtót kinyitsz, zárd be az összes többit”. Emiatt természetesen nem is hagyják el soha a házat. A szolgák időnként fura dolgokat művelnek, Grace idegileg egyre ziláltabb a házban folyó eseményektől, ugyanis látszólag néhány szellem szállta meg otthonukat. Grace egyetlen reménye Isten, hiszen mélyen vallásos és gyermekeit is arra oktatja.

Szerencsére nem vámpírosként folytatódik a történet, hanem először megérkezik a frontról, majd ismeretlen helyre távozik a férj, aki szintén kicsit furcsán és kábán viselkedik. Mivel amúgy is számtalan furcsaság történik, ezért Grace-nek nincs ideje utánamenni és kinyomozni a történetét. Közben megtudjuk, hogy nemrégiben Grace egy éjszaka “megőrült” és valamilyen módon bántotta a gyerekeit.

A sztori vége, hogy kiderül, nem szellemek szállták meg a házat, hanem az élők; hiszen Grace, két gyermeke és a szolgák a szellemek; ugyanis a néhány évvel ezelőtti furcsa éjszakán az Édesanya pillanatnyi őrületében megölte gyermekeit, majd öngyilkos lett; de ezután továbbra is élőnek látta magát is, a gyerekeket is. Mivel mélyen vallásos volt, azt gondolta, Istentől kapott újabb esélyt. A szolgák csupán próbálták megvilágítani számára az igazságot.

Az élők közben leszerelik a függönyöket is, hej, és a sokk után kiderül, hogy a gyerekeknek nincs már szükségük sötétre, hiszen nem is élnek. A végén sikerül elüldözniük a “betolakodókat”, és a ház kapujára ismét kikerül a tábla: “Eladó”.

Ha ez lenne az első ilyen témájú film, akkor azt mondanám, hogy 8.0/10.0 (imdb: 7.8). Igazából mégsem fulladt érdektelenségbe a dolog, legalább jobban tudtam figyelni a rendezésre és a színészi játékra. Legyen, mondjuk 7.1.

Filmzenének pedig ajánlom a Tankcsapdától az “Ez az a ház” c. dalt. Ehe-ehe.

Radio Petrovics

Basszátok meg, reggel tekerjétek át a rádiót a Petőfire! Kívánságműsor van, és döbbenetes kínálat és változatosság. Eddig próbálkoztunk Slágerrel, Roxyval, Danubiussal, Juventussal, de egyszerűen már tényleg öklendezem ezektől. Viszont a Petőfin Csapdától ment az új albumról a “Nem kell semmi” c. szám. Kb. egy héttel a bolti megjelenés után!

Szóval, ha már kurvára elég az “igazi változatosságból”, ahol “nincs duma, csak sok-sok zene”, akkor keressétek meg a Petőfit, mert ott nem a szponzorok által odalökött 10-12 számot nyomják “igazi változatosság” gyanánt, hanem a zenei szerkesztő az úr.

Csókoltatom Petrovicsot. Jameg a kávét, ami szintén nem rossz.

u.i.: Hogy napközben mit nyomnak, arról fogalmam sincs, ugyanis akkor kényszerűségből Slágert kell hallgatnom…

Az Idő jó

Megnéztem valamelyik nap az Időjós (The Weather Man) c. filmet. Már előzetesen olvastam pár kritikát, most hirtelen nem is tudom hogy melyik portálon olvastam valami ilyesmit: “Nicholas Cage megkísérli a nagy visszatérést két filmjével is (a másik a Fegyverkereskedő), de sajnos mindkét film rossz is, és bukás is.”
Kérdéseim: Milyen visszatérést kell próbálni, amikor Cage el sem tűnt?? Illetve aki nem ért a filmekhez, az minek ír kritikát???

Lehet, hogy pénzügyileg bukás volt az Időjós, de számomra Gore Verbinski (A mexikói, A kör, Karib-tenger kalózai) rendezése garancia, az eddigi filmjei nálam mind befutottak. Hát a Kör is már mennyire jó volt? Hetekig rettegtem, ha véletlenül éjszaka egyedül kellett végigmennem a folyosón. Ha véletlenül bekapcsolna a TV és menne a hangyafoci, még most is szívrohamot kapnék. A Karib-tenger kalózai szerintem meg egy nagyon tutti film, amiben minden megvan, ami egy kalózfilmbe kell; szórakoztató és vidám…

De térjünk vissza a mostani filmhez. Amikor a plakátját megláttam, már biztos voltam benne, hogy meg fogom nézni, Cage azzal az íjjal sokkal állatabbul néz ki, mint Orlando Bloom tünde-fülekkel. 🙂 Mit is láttam?

David Spritz, a helyi TV időjárás-jelentésének időjósa olyan hétköznapi, hogy bárki képes beleélni magát a helyzetébe. Meteorológus végzettsége nincsen, de jól néz ki és jól tudja előadni azt, amit a szájába adnak. Édesapja, a Nobel-díjas író Robert Spritzel (Michael Caine) árnyékából próbál kitörni és megmutatni, hogy felnőtt és a maga útját járja. Az emberek ismerik, és ezt időnként ki is használja (egy akkora csöcsű spinét szed fel a filmben, hogy az nem semmi… :-)). Közben tönkrement házasságát igyekszik helyrehozni, és két problémás gyerekén próbál segíteni. A házasság újrakezdését új, a nemzeti tv-adónál betöltött állásban, plusz fizetésben és NY-ba költözésben látja, észre sem veszi, hogy nem a pénz hiánya okozta a helyztetet. Kövér, depressziós kislányát elviszi íjászkodni tanulni – kiderül, hogy a kislánynál mindez szeszély volt, nála viszont igazi hobbivá növi ki magát.

Eközben kiderül, hogy édesapjának daganata van, és pár hónap van csak hátra az életéből. Spritz egyszerre próbálja felhajtani az új állást és hasonul meg az egész addigi karrierjével, próbálja egyben tartania kapcsolatát a gyerekeivel, visszaszerezni a feleségét és édesapjával is a lehető legtöbb időt tölteni.

Ebben a helyzetben bontakozik ki a mondanivaló (legalábbis számomra ez, de elég jól szájba is rágják): Az élet tele van leküzdendő akadállyal, nincs értelme a múlton rágódni, előre kell lépni, nem megragadni az életünk egy pontján. Michael Caine (akit szerintem mindenki nagyon szeret, én is, egyszerűen olyan szeretetreméltó és méltóságteljes arca van), az édesapa mondja ki a kulcsmondatot: ‘”Easy” doesn’t enter into grown-up life.’ Minden nap meg kell küzdenünk az apró-cseprő vagy nagyobb gondokkal és folyamatosan előre kell lépnünk. Az élet dolgai (pl. a házasság) általában nem nagy tragédiákon, hanem a mindennapi kis történéseken múlnak – ebben a filmben az utolsó csepp a pohárban az az egyszerű dolog volt, hogy David elfelejtett tartárt venni a kajához, és ezek után azt hazudta a feleségének, hogy elfogyott a tartár és nem tudtak adni.

Hátha valaki még nem látta, ezért nem lövöm le a végét; de annyit mondok, hogy egyszerre pályát változtatni és új állást szerezni, a családot és haldokló édesapát megtartani nem lehet.

Szinte hihetetlen, hogy egy hollywoodi film ennyire érzékeny, ennyire okos legyen. Jók a párbeszédek, illenek a szereplők szájába a mondatok. Az egész teljesen hiteles, eltalálták egy hétköznapi ember életének mozzanatait. Ez a film nem vicces, agymosásnak nem alkalmas, de Cage fantasztikusan alakít, szimpátiát és együttérzést teremt. Szerintem az Ál/Arc óta nagyon-nagyon sokat fejlődött.

Összefoglalva: Ezt így kell csinálni. Hajrá Verbinski, hajrá Cage! 🙂

Szerintem 7.8 / 10, imdb-n 6.9-et kapott.

A végére egy vicces mondat a film végéről: “People don’t throw things at me any more. Maybe because I carry a bow around.”