Göögl, ögen

Gecó, ez a Google tényleg nagyon veszélyes. Teljesen véletlenül, mást keresve találtam rá két linkre, amelyek CSV formátumba exportált személyes adatokat tartalmaznak a Nők Lapja Café különféle játékára jelentkezettekről. Itt vannak az oszlopok: Vezetéknév;Keresztnév;Születési idő;Háztartásban élők;Gyermekek száma;Pontos cím;Telefonszám;Mobilszám;e-mail cím – minden, amit egy jóképű adatgyűjtő akar.

Ez NAGYON-NAGYON durva. Természetesen nem írom le a címet és azt sem, hogy mire kerestem, de itt több ezer darab ember személyes adatai vannak/voltak nyilvánosan a neten. Nem igazán jött meg a kedvem ahhoz, hogy a neten megadjam az adataimat…

Fordulhatnék az adatvédelmi biztoshoz, de én egy közömbös rohadék vagyok és az én adataim nincsenek ott. Azon azért gondolkodom, hogy a webmaster-nek írok, de tudom hogy úgyis szarik rá.

Beszólok, hej

Ma nagyon benne vagyok amúgyis, szóval tegnap vagy tegnapelőtt beszélgettünk annak kapcsán, hogy a Mag Ellán c. műsorban, ami anno egész jól indult, egy “hihetetlen, őszinte, kitárulkozós tényfeltárás” volt egy számomra vadidegen, egyébként “nagyon ismert”-nek titulált VIVA-s műsorvezetővel, aki “teljesen őszintén, tabuk nélkül képes beszélni bulémiájáról”; valamint ezek is elkezdték erőltetni ezt a szarságot, hogy “manorexia – az anorexiás férfiak betegsége” – miért e megkülönböztetés? Az anorexia az anorexia és kész; nem fogom kanorexiásnak hívni a hímnemű kutyámat, ha kórosan sovány.

A lényeg, amiről akarok írni, abból jött, hogy japánban új “divat” keletkezett nemrégiben, az interneten egyeztetett csoportos öngyilkosság. Ez kb. úgy indult, hogy lement egy hír a bulvársajtóban, hogy két fiatal az internet segítségével lett egyszerre öngyilkos, és mivel ez viszonylag nagy népréteget célzó újság volt, futótűzként terjedt el ennek híre, minek hatására tömegesen beindultak a csoportos öngyilkosságokat hirdető oldalak és máig nem tudják megfékezni ezeket.

Nézzük az anorexiásokat: amíg nem nagyon volt szó róluk, addig ezeknek az embereknek a többsége ugyanazt gondolta magáról, amit most is (kövér vagyok, undorítóan nézek ki), de talán nem mindegyiküknek jutott eszébe, hogy le is tudja dugni az ujját a torkán; elégedetlen és depressziós volt, de ez megmaradt mentális szinten. Aztán ahogy felkapta őket a sajtó, rögtön gombaként szaporodnak a mindenféle mentális betegségből induló, de testivé váló betegek (hiszen tönkreteszik a gyomrukat, szívüket, fogukat); mivel kapják arcba a “jó példát” a TV-ből.

Most jut eszembe, hogy ez a bankrablósdi sem volt akkora divat Magyarországon, amíg cowboyhőst nem csináltak egy utolsó tetű bankrablóból. Azóta történik ez a rengeteg támadás a bankfiókok és pénzszállítók ellen.

Na és akkor még jönnek a homo, transz, stb. szexuálisok; akik részben eddig is tették, amit akartak, de nem zavartak vele senkit. Most hordákba verődve a jogaikért tüntetnek, amivel nagyjából nyitott kapukat döngetnek, mert kit érdekel, hogy valaki buzi, ha amúgy jó munkatárs és engem nem piszkál? Nekem semmi bajom vele. De ha kimegy az utcára és nagy hangon hirdeti, hogy “Én buzi vagyok”, azzal nyilván egy csomó embernél átlépi az ingerküszöböt. Én sem vonulok utcára, hogy “hetero vagyok”; vagy “katolikus vagyok”, vagy “ateista vagyok” – amíg én nem bántok senkit és engem nem bánt senki, addig ez nem érdekel senkit.
A másik ezzel kapcsolatos, hogy t.f. valaki házasságban él, gyerekei is vannak és ezek után felhívják a figyelmét arra, hogy van ilyen, hogy homoszexualitás, itt és itt lehet megtalálni ezeket stb. és ezek után fogja felfedezni, hogy igenis, neki van erre hajlama és emiatt otthagyja a családját, pedig ha nem nyomatnák ezerrel ezt a témát, akkor lehet hogy soha az életben nem gondolkodik el azon, hogy milyen lehet a szex azonos neműekkel.

Peace, emberek. Ki a hírekből a devianciával! Lehet, hogy akkor nem élne meg 26 bulvár- és pletykamagazin Magyarországon, hanem csak 10, de annál jobb lenne nekünk.

Elég

Most már aztán tényleg kúúúúrva annyát a dohányosok nagy részének! Nem kell félreérteni, engem a szokásos dohányosokkal kapcsolatos panaszok (passzív dohányzásra kényszerít, büdös lesz a ruhám) hidegen hagynak, de azt mondja meg nekem valaki, hogy mi a fenéért érzi felhatalmazva magát a dohányosok többsége, hogy lazán elhajigálja a 1) celofánt, 2) csikket, 3) cigarettásdobozt az utcán, lépcsőházban meg úgy egyáltalán, ahol éppen szükségesnek ítéli? A tököm tele van már attól, hogy a munkába menet minden nap legalább 20-30 ilyen nyomot találok, amit a dohányzók hagynak szerteszét.

Ezeknek az embereknek üzenem, hogy egyáltalán nem laza hanem kurvára szánalmas, amit csinálnak és lehet kurvasürgősen abbahagyni.

Egyébként az igaz, hogy ha lenne egy időgépem, első dolgom lenne visszamenni és a tönkretenni a Marlboro-t és egyéb cégeket, akik elhitették az emberekkel, hogy a dohányzás kemény, férfias és laza, és ez a téveszme olyannyia hihetetlenül tartja magát, hogy a fiatalok többsége még mindig azért gyújt rá; mert milyen atom már a városra pöckölni a csikket. Az meg külön szánalmas, hogy főleg a kiscsajok gondolják, hogy majd ettől lesznek egyenjogúbbak meg lazábbak, a statisztika szerint szépen megy el a dohányzók aránya a nők irányába…

(remélem, mindenki vette a szar poént az “elég”-gel, ehhe-ehhe…)