Modern lágerek

Folytatván a múltkori postot, azon próbálok ötletelni, hogy az emberek miért nem akarják befogadni a modern zenéket? Nem igazán van koncepcióm erre, csak próbálok ötletelni. Szóval az elszomorító igazság az, hogy ha megkérdezem az emberek nagy részét, hogy mit hallgat, ezeket a válaszokat kapom: “Nem igazán szoktam zenét hallgatni, maximum háttérként”. “Nincs kedvencem, mindenfélét szeretek, amik a rádióban mennek”.

Ez egyrészt kikacsintás a lemezkiadók felé, hogy “Hahó, nem gondoljátok, hogy valami probléma van, amikor a popular zenét hallgató emberek nem hajlandóak megvenni a zenét és leülni, akit meg érdekel a zene az letölti?” Elképzelhető, hogy a TV végleg kiszorítja a zenehallgatást, mint tevékenységet ezeknél az embereknél. Idesanyám példáját tudnám felhozni: Rádiót hallgat minden nap, amíg a konyhában tevékenykedik. Amikor kezdtek olcsóbbak (HAHA!) lenni a CD-k, és megjelentek rágebbi előadók is, akkor vettem pár elbumot azok közül, amiket régebben szeretett. Van lejátszó is. Nem hallgatja. Ki érti ezt?

Másrészt szerintem kicsit gáz ez a dolog. Elfogult elképzelésem az, hogy nyilván zenecsatornát néznek, tehát minek kapcsolnák be a rádiót? Meg valahogy a rádió a lakásban kikerült a szobából a konyhába. Illetve az utcára, de most már ott is mp3-akat hallgatunk. Még a retikülös mamák is, meg a hétéves kissrác; azt nem tudom hogy mennyit fog hallani húszéves korára…

Hagyjuk ki most az ilyeneket, mint Yoji Biomechanika (hard trance), vagyis inkább ne hagyjuk ki: Miért van, hogy Yoji-t senki nem hallgat, az Alice Deejay-t meg felrakták a toplistára és a popular zenét hallgatók (mostantól rövidítem, jó? PZH) szeretik, vagy legalábbis meg tudják hallgatni. Ugyanez van a Fragma-val, de tán Ian Van Dahl már határeset. Robert Miles is befutott egy albummal. Ez mind Trance, ugyebár. Three Drives on a Vinyl, megvan?

Vannak ezek a fínom techno bandák, mint Scooter, Sash!, Mauro Picotto, de ahogy utánaolvastam, a Nagyok nem ezt hívják technónak, hanem azt az igazi indusztriál, depressziós illetve acid zenét (ez utóbbit sokáig én is “brutál techno” néven illettem, de hívják sokan “szeletelősnek”).

A Breakbeat viszont tök populáris. pl. Fat Boy Slim, Kémikus Tezsvírek, thePRODIGY, és Kristály Módszer, amikkel a mostani akciódús filmek akciójeleneteit szeretik aláfesteni, mert ez “annyira extrém”. Másrészről innen nőtt ki a Hip-hop, sőt elektropop (KRAFTWERK!!!!) is. Ezek azok a zenék, amikre a legkevesebben mondják, hogy “ezt képtelenség meghallgatni”.

Vegyük a Punk zenét. Vajon meg tudja valaki mondani, hogy miért iszonyat híres most a Green Day, és pl. a Against All Authority nem? Mindkettő ugyanazt a négy akkordot nyomja, az egyik körül viszont iszonyat show-t csinálnak és abból kiveszett az igazi punk gyűlölet…

Nem sorolom tovább; a PZH-k a P zenét szeretik és irtóznak az extremitástól. Azt pedig, hogy melyik zene lesz populáris, a rádiók megmondják – persze együtt. Ha holnaptól mindegyik, kivétel nélkül Hard Trance-et (najó, az durva. Akkor Breakbeat-et) nyomatna, előbb-utóbb meglenne ugyanaz a hallgatószám, mint most, bár valszeg jó részük lecserélődne. Nade az itt a lényeg, hogy hogyan választ egy zenei szerkesztő populáris zenét? Az eladásokból. Az eladások pedig azoknál a zenekaroknál magas, amelyeket nagy lemezkiadók pénzelnek. Meg nyilván a kiadók pénzelik a rádiókat is közvetlenül. OK, akkor ki dönt a kiadóknál? Nagy bizottságra nem hiszem, hogy gondolni kéne, maximum 1-2 ember cégenként. Akkor lényegében a nyugati társadalomnak mondott régióban kb. 30 ember mondja meg, hogy mit hallgassunk, nem? Elég fura.

És miért nem kapnak rá az emberek a DNB-re? Szerintem tök jó, háttérzenének meg főleg. Az tény, hogy nem igazán dúdolható… 🙂 De ez most csak egy példa volt, a lényeg hogy új zenei stílus nem igazán jött be 1991 óta (vagy volt az Enigma előtt is valami abban a stílusban?). Csak a meglévők kavarognak, ami most eljutott odáig, hogy már nem is sok új jelenik meg, inkább mindent újra-, össze-, egybemixelnek.

Na ebből a post-ból most nem sok minden sült ki, úgyhogy tök jó lenne ha az aki épp olvas, valami okosat böffenne… 🙂 Visszatérve az eredeti kérdésre: azért nem térnek át az emberek, mert nem érzik újnak a zenéket, csak a régiek újrakevert változatának?

Olvastam egy érdekeset

Nem is gondolnád, de angolórán is lehet érdekeseket megtudni a világ dolgairól. Az angoltanár tök jó fej, nem igazán szereti a szokásos módszereket, érdekesen tanít – már úgy értve, hogy felkelti az érdeklődést. Kaptam egy cikket, amiről beszélni kell majd, és ami arról szól, hogy Amerikában is vannak azért társadalmi problémák. Mivel ugyanezek a problémák éppen most erősödnek kis hazánkban, ezért tán aktuális a téma.

A cikk arról szól, hogy “a pénz egyeseknek még mindig csúnya szó” – előbb kezd el valaki beszélni a szexuális életéről vagy arról, hogy veri a gyerekeket, mintsem elkezdjen arról beszélni, hogy mennyit keres és hogyan.

Az igazi probléma: Mindenki azt figyeli, hogy a szomszédja és barátai milyen életszínvonalon élnek, és ha úgy érzi, hogy mások jobban keresnek (ami elég valószínű azért, valljuk be), akkor a pszichés teher folyamatos feszültséghez, bizonyítani akaráshoz, vagy még rosszabb esetben pénzügyi csődhöz vezethet.

Az előbbi esetben ugye bekövetkezik az, hogy valaki bebeszéli magának, hogy Őt is megilleti olyan életszínvonal, ami mások fölé helyezi. Emiatt képes olyan munkákat elvállalni, amik amúgy tönkreteszik az életét, de ezért cserébe (mivel Ő is érzi, hogy a helyzet elég abszurd) saját magát és a családját is pénzzel, drága cuccokkal jutalmazza. Néha eszébe jut, hogy ha épp nem maximális ambícióval törne a csúcsvezetői posztra, akkor több ideje jutna a kedvesre/családra/gyerekre; persze ehelyett a zsír új autóval és Playstation 3-mal való lekenyerezés is működik.

A második, a pénzügyi csődöt elsőre még veszélyesebbnek tartom, de tudja a fene, hogy melyik a gázabb. A lényeg, hogy mivel a szomszédnak van egy Mercedes ML meg egy Lexus IS, neki meg csak egy “kibaszott Fókusz” (mindenki helyettesítse be az autókat azzal, amivel akarja), ezért eladja az autót, felvesz hitelt hogy megvehessen egy sokkal drágább kocsit. Meg egy házimozit. Közben arra nem jut ideje, hogy a csöpögő csapot megjavítsa… fel se fogja, milyen könnyű bebukni egy hitellel túlterhelt életet – elég csak egyszer megcsúszni, aztán hipphopp, volt ház, nincs ház.

Szó se róla, én támogatom a hitelfelvételt és hiszek abban, hogy pl. Amerika is gazdaságát nem a megtakarítások, hanem a hitelek futtatták így fel (illetve tök mindegy, mit hiszek, ezek a tények); de akinek nincs tapasztalata a hitelekkel, az vagy bizalmatlan, vagy felvesz huszonharmincezer hitelt másodpercenként. Tapasztalatom szerint csak az a törpe minoritás, aki végig tud számolni egy annuitásos hitelt, képes tudatosan vállalni ilyeneket… 🙂

Namost ugye egyrészt a szülőknek jó, hogy a mostani 17 éves suttyók nem Kispolszkival szaladgálnak, ahogy mi tettük (bazmeg mekkora versenyek mentek az Erzsébet-hídon!!!! :-), hanem SUV-okkal, legalább Ők biztonságban vannak. De ha engem eltalálna egy 2,2 tonnás SUV, asszem a téglafal adná a következő ütést, úgy pattannék le róla. Ez az én bajom persze, miért is nem veszek nagyobb, nehezebb, nagyobb teljesítményű autót – mert nem veszek és kész! Ez is egy olyan versenyhelyzet, amiből ki kell ugrani (mint az életbiztosítással kombinált megtakarítások – hogy az mekkora átbaszás! Majd egyszer rászánom magam, hogy leírjam…). Másrészt a szülők vagy közös boldogtalanság (első eset), vagy pénzügyi okok (amiből szintén a közös boldogtalanság következik, második eset) miatt jól elválnak – most akkor megérte? A sok megkeresett pénz megy az ügyvédeknek…

Szóva’ gyerek, én asztat mondom, gondójjad mög jól, mielőtt melót váltasz, hogy kell-e az neked egyátajjába’? Érdekel a meló, vagy csak azért váltasz, hogy eggyel magasabb kategóriába kerülj? Csak azért veszel nagyobb autót, mert a szomszédnak is az van? Szükséged van-e a plazmatévére, vagy elfér a sokkal szebb képet adó modern képcsöves? Kell PDA-s, GPS-es mobiltelefon vagy elég ha tudsz vele telefonálni? Mifasznak majmolni másokat, ha amúgy olyan dolgokat/funkciókat kapsz, amire nincs szükséged? NE HAGYD, HOGY BELÉD BESZÉLJÉK! Ötlet: Kéredzkedj át a szomszédhoz, vigyél egy DVD-t és dicsérd meg a plazmáját, Ő büszke lesz, Te meg ingyen ugyanahhoz az élményhez jutsz… 🙂

Halgasa Önis a lágereket

Ezen a témán már régóta agyalok, hogy a rádiók többsége miért nyomat fasz zenét. Jó, kicsit erős ez a felütés, de kifejtem: Vannak az úgynevezett “Lágerek”, amiket nem feltétlenül az azonos nevű rádióadón kell kizárólag keresnünk. Ezek nagyjából 1960 és 1990 között születtek. Időutazók és időkapszulába keveredett emberek kedvéért: 2007-et írunk. Tehát valahol kiesett 17 év, amit nemcsak a legtöbb adó nem hajlandó figyelembe venni, hanem az emberek többsége sem. Hányok ettől a kifejezéstől, hogy a “70-es, 80-as évek slágerei”; de az nagyon jól látszott Szilveszterkor is, hogy ezekre a számokra táncoltunk és szavaztunk a legtöbbet.

A lényeg, hogy a 90-es évek tényleg eléggé sötét kor volt: A két streamline stílus a rave/techno és a fiú/csajbandák voltak, ami igazán gáz. De előtte is fiú/csajbandák voltak, csak akkor még Police-nak meg Bananarama-nak hívták őket. 🙂 Szóval ez nem lehet indok.

Egy ismerőssel próbáltunk összeszedni nemrégiben 90-es években indult, listás zenekarokat; hát nem jutottunk tovább 15-20-nál. De ettől függetlenül volt egy rakás jó zene, ami nem akkor indult előadóktól származik, ezt mégsem hallgatják annyira. Ami még megdöbbentőbb, hogy a 2000 utáni zenéket _sem_. Tényleg kurvára nem tudom, ez miért van így?!

Ami adókat most hirtelen fel tudok sorolni:
– Sláger rádió, mint állítólag leghallgatottabb: “60-as, 70-es, 80-as évek szuperslágerei”
– Danubius: A Sláger klónja, de nagyon durván. Hogy ne legyen feltűnő, nyomnak tavalyi számokat is.
– Roxy és barátai: Mindig az idei technókat nyomják, nagyjából kétóránként ugyanazt a szart.
– Petőfi (nem röhög!): Reggelente kívánságműsor, amiben mindent nyomnak és ez dícséretes. Utána persze a szokásos profil. Azért sorolom ezt is az előbbiekhez, mert reggelente szintén az “Idióta Rádió” babérokra törnek két ostoba műsorvezetővel, akik még mindig egész normálisak néhány másikhoz képest.

Az idióta rádiókon kívül van az Infó, van valami Gazdasági (nem sokat hallgattam), volt a Tilos, most nem tudom, megy-e de nem is érdekel, meg van a Café. Ez utóbbi is sok beszélgetőset nyom, de baromi jó zenék mennek, ha végre leadnak valamit. Tényleg azt mondom, hogy egyedüliként viszik az utóbbi egy-másfél évtized legtöbbször dallamos, nem streamline de nagyon hallgatható, időnként dúdolható de mindenképp élvezhető zenéit (értem ezalatt pl. a DNB-t is).

Van még egy kategória, a helyi adók, mint pl. a Dió Rádió vagy a Szombathely FM, amikbe csak időnként tudok belehallgatni de akkor k. jók.

A futottak még kategóriára nem vesztegetem a szót. A lényeg, hogy szerintem hallgassatok reggel Petrovicsot, a nap többi részében meg Rádió Kávét! Mert bazmeg jók. Igazából egyébként ez a post csak felvezetné az emberek hozzáállását a zenéhez, amire most nincs erőm; de mint mindig, most is az emberi tényező érdekelne legjobban.

Hurrá, hurrá!

Ma megkaptam a Földhivataltől az írást, miszerint bejegyezték a tulajdonjogomat a lakásomra, amelynek papíron 2004. áprilisában kellett volna elkészülnie, csak kicsit zivataros volt a helyzet körülötte. Végre lakástulajdonos lettem! 🙂

Ismét valami, amihez nem értek…

Ez a dolog a szociológia. Anno hallgattam némi pszichológiát, de ettől függetlenül elképzelhető, hogy teljesen hülye következtetéseket vonok le, de ebből legalább mások tanulnak. 🙂

Az egész azzal kezdődött, hogy utánanéztem, mennyit is tévézik a magyar. Sejtettem, hogy sokat, de azt nem gondoltam volna, hogy a világon vezetők vagyunk ebben is, nem csak az öngyilkossági statisztikában – legalábbis az AGB Nielsen Media Research felmérése szerint. A napi átlag még a 7-14 évesek körében is 210 perc (!!!!!), a hírhedt (=a reklámokra leginkább reagáló) 18-49 kategória 237 percet, az 50+ kategória 337 percet. Számoljunk csak: egy év alatt ez rendre 7,5 / 8,46 / 12 hét!!! Nagyon sok! Ha elmesélem pl. jó Anyámnak, hogy statisztika szerint évente 12 hetet tévézik, tuti hülyének nézne; olyan soknak tűnik.

Nyilván az ilyen embereket, mint Szűcs Joee, nem is veszek bele a dologba, mivel Ő nagyjából napi 12 órát tévézik… 🙂

Ennek kapcsán olvastam egy Népszabadságos cikket, amit a Göögle dobott ki, hogy ez az irdatlan tévézés csökkenni látszik a tavalyi évben (kivétel az idősek, akik még többet tévéztek). Ez azért érdekes, mert éppen a csillió csatorna és a DVD-zés elterjedése miatt az ellenkezőjét gondoltam volna. Továbbolvasva a cikket, egyet kell értenem azzal, hogy 2004-ben volt olimpia, foci-kutya, valóságsó-dömping; ami megdobta a nézettséget. Azóta az adók a sorozatokkal próbálnak támadni, de majd idén kiderül, milyen sikerrel.

És most jönne az a dolog, hogy minek is keresgéltem én ilyen adatokat: olvastam/hallottam, valahogyan tudomást szereztem egy olyan gondolatról, hogy a ma felnövő generáció valami olyan mértékben önimádó, hogy azt már egyszerűen elviselni is képtelenség. Ez eléggé megfogott, mivel valamikor majd pont ezekre az emberekre leszek rászorulva, mint vén trottyos.

A lényeg, hogy egy felmérés alapján kiderült, hogy a (felmért) fiatalok több, mint 2/3-a önmagát különlegesnek hiszi, szívesen mutogatná magát pl. valóságsóban, és az 5-6 évvel korábbi felmérés óta töretlenül mindenki sztár, ügyvéd, sztárügyvéd :-), vállalkozó szeretne lenni. Nem szívesen adná fel szokásait egy kapcsolat kedvéért, szívesebben vállalja a szingli életet.

Szerintem ebben nagy része van a tévének (”Te különleges vagy/leszel, főleg ha ezt megveszed” kifejezett sulykolása) és a szülőknek is, akik túlságosan megengedőek lettek az utóbbi időben. Tudom, ne szóljak bele, de mégis bazmeg kissé túlzásnak tartom, hogy a 12-13 éves kiscsaj a borotvált punájáig kigombolt nadrágban, szivacsbetétes pushup melltartóban, piercingezve, vastagon kifestve pucsít a dizsiben (és nem azért zavar, mert nem velem foglalkozik… :-)). Nem is néz ki jól a kis vézna lábain, de előadja az ordas kurvát (=és addig jó, amíg csak előadja – erről a Belga már évekkel ezelőtt készített számot, amit most nem idézek mert kicsit húzós a szöveg, sajnos igazuk van). Nyilván elvárja, hogy elmehessen évente 1-2x külföldre Apa bankkártyájával, de azért Apa ne legyen ott, hogy nyugodtan bulizhassanak. “Jaaaaj, nincs plazmytévém, amikor a Tutyinak már két éve vaaaan!”… A szülő meg csodálkozik, miért van kiégve 20 éves korára és miért kell pszichiáterhez járatni…

A fiúk el-emósodnak, a csajok elkurvulnak, közben csodálkoznak hogy nem találnak normális férfit/nőt maguknak, naná mert egy kapcsolathoz az kéne, hogy mindkét fél lemondjon valamiről, mindketten hozzáadjanak valamit. Ebben az önzőség és önimádat leküzdése lenne az első komoly lépés. De hát sokkal egyszerűbb az, ha “jól érzem magam a bőrömben, bulizgatok, sodródok az élettel, élek a mának”, ugyanis ez az önzőség-kérdés lenne az első dolog, amiben Anya és Apa nem tud segíteni, emiatt egyszerűbb ezt a kérdést jól félrerakni. És fel van háborodva, ha nem sikerült az Igazit egy héten belül megtalálnia.

Ja, egyébként nem személyes élményből táplálkozik a dolog, csak kúúrvára utálom az ilyen típusú bemutatkozásokat pl. a wiw-en, hogy “Alapvetően vidám vagyok, imádok bulizni, hülyéskedni, utazgatni, és persze szexelni”. Már csak attól, hogy leírtam, felállt a hajam, brrrrr…. Joee tegnap küldött linket egy ilyen nőről, mondjuk a csaj rendesen rakott fel képeket is az összes nemi jegyéről… pffff hol marad hely a fantáziának?