Vettem új fotógépet :)

Egy Fuji Finepix 6500fd-t, konkrétan. Lehet jönni a különféle kifogásokkal, hibákkal, de nagyon elégedett vagyok ezzel a géppel; a Canon Powershot A60-ashoz képest összehasonlíthatatlanul jobb ez a bridge gép. Készítettem is gyorsan pár fotót még aznap. Meg lehet nézni. Ezt a kettőt nyilvánítottam legjobbnak.

Demszky, a biciklibarát

Rájöttem, hogy Demó tulajdonképpen imádja a biciklistákat és egy folyamatos, egyre komolyabban kifejtett kampányt folytat a kerékpárhasználat felé. Mivel komolyabb pénz nincs erre elkülönítve, ergo kerékpárutat nem tudnak építeni, ezért az autóutak ellehetetlenítésével fogja elérni a célját. A mai napon

– A Kálvin tér helyzete már ismert
– Lezárták a pesti alsó rakpartot, ráadásul ezt a legtöbb autós nem tudta
– Baleset volt a Hungárián a Lágymányosi felől az Árpád-híd felé
– A Szabadság-hidat lezártják augusztus 21-étől
– Ki tudja, hogy a Margit-híddal mi lesz?

Jöttem be ma biciklivel (12 perc vs. tömegközlekedés 35 perc) és nagyon röhögtem. És az autók 95%-ban még mindig csak egy ember ül! 🙂 Azt hiszem, ez sokkal többet jelent a kerékpározás, mint alternatíva felfedezésében, mint a Critical Mass felvonulás.

Hideg, langyos, meleg

Bazeg, ebből tutti megfázás lesz. Amikor tök jó idők voltak 2 hete, akkor kis cégünknél 32 fok volt a szobában, izzadt a seggem vájata stb. és a légkondi 30 fokos levegőt fújt (miközben kint volt 22-24 fok). Most van kint kb. 20, bent 18 és a légkondi nyomja a 10 fokos hideget. Most vettem fel a pulóvert. Egyszerűen nem értem, hogy egy egyszerű szabályozási kérdést miért nem lehet egyszerűen megoldani. Azt persze hagyjuk is, hogy spórolási célból mindig kikapcsolják az épületnek annak az oldalában a légkondikat, ahová épp süt a nap… nekem ez délutánra szokott jutni, úgyhogy lehet hogy megebédelek és már lesz a szobában 20 fok is. Jejeje, a modern technika vívmányai.

Furább, mint gondolnád

Hákkicsit félrefordítottam az eredeti címet, de a Felforgatókönyv ™ nem kevésbé különbözik az eredeti címtől. Bocs. Tegnap sikerült megnézni a filmet, ami végre valami olyasmi, amiről érdemes írni.

Az első, amit nem annyira értettem mondjuk, az az volt, hogy ez a film vajon mitől vígjáték? Vannak benne vicces jelenetek, de ezek nem viccesek a köznapi szituációknál; ami pedig nem vicces benne, éppen az az érdekes. Miről is szól az egész?

Harold Crick (Will Ferrel – én nem ismertem eddig, de nagyon tetszik amit csinált) a lehető legszürkébb adóellenőr, akinek egyetlen hobbija a számolás. Számolja, hogy fogmosás közben hányszor húzza meg a fogkefét, számolja a lépcsőket, lépéseket, csempéket… fejben elvégez négyjegyű számokkal való szorzást pár másodperc alatt. Körülbelül ez ki is tölti az életét; nincs senkije, nem érdekli semmi más, csak a munkája.

Aztán egyik reggel arra lesz figyelmes, hogy egy női hang a fejében kommentálja, hogy Ő éppen mit is csinál – méghozzá nagyon kifejezően és jó irodalmi érzékkel. Fogalma sincs, ki lehet ez a hang, amely csak az Ő fejében létezik; de igazán csak akkor rémül meg, amikor a hang közli -mintegy utalásképp-, rövidesen bekövetkező halálát. Nem érti az egészet, de hisz a hangnak. Miért épp ő? Miért most kell meghalnia?

Eközben megismerhetünk egy szakmai mélypontra jutott, depressziós írónőt (Emma Thompson!). Aki elismert. Akit a kiadója annyira sürget, hogy egy asszisztenst is a nyakára küld. Aki minden regénye végén megöli a főhőst. Nesze neked szépirodalom…

Crick pszichiáterhez fordul, aki ötletszerűen irodalomtudóshoz tanácsolja (Dustin Hoffman) – hiszen a narratív, elbeszélő stílus a fejében erre utal. Jules Hilbert professzor megpróbálja kitalálni, hogy Crick élete milyen típusú történetben is szerepel, majd azt tanácsolja, a tragédiát fordítsa komédiába – ez annyira jól sikerül, hogy Crick megvalósítja gyermekkori, szinte elfeledett álmát (megtanul gitározni) és megismerkedik egy csinos péklánnyal, Anával (Maggie Gyllenhaal! Imádom a csajt!), aki kezdetben ki nem állhatja (tragédia!) majd beleszeret (komédia!).

A romantikus történet innentől egyértelmű célt vesz: meg kell találni a visszavonultan élő írónőt addig, amíg be nem fejezi a regényét és ezzel pontot nem tesz Crick életére is. Ez nem is olyan egyszerű, lévén 10 éve nincs semmilyen nyilvános elérhetősége.

Lehet, hogy csak én voltam nagyon ráhangolódva a dologra, de ez a sztori most nagyon szíven ütött. Érdekes módon, nekem nem az Idétlen Időkig jutott eszembe róla (mint ahogy az Index-kritika írta), hanem a John Malkovich-menet – mindkettő abszurd és fanyar, mint a meggyízű banán, de ettől jó. Ennek a filmnek a színvonalát viszont a színészek is emelik (én nemtom, Malkovich vagy Cameron Díaz annyira nem alakítottak akkorát anno).

Will Ferrel nagy királyul hozza a suta de jólelkű geek figurát, Gyllenhaal annyira érzéki hogy pattannak a sliccek, Hoffman és Thompson számára pedig egyszerűen jutalomjáték, nem bírnak rontani. A film nem fárad ki, a remek alapötletet jól és szemléletesen viszi tovább (talán kissé túl szemléletes is, amikor időnként kis animációk mutatják, hogy Crick most nagyon számol), a főszereplő életében megvan a nem erőltetett fordulat. A befejezés az egyetlen, ami túlságosan hálivudi, “megrendezett”. Ahogyan Hilbert professzor mondja: Jó. Nem kiváló, hanem jó. És ha ez megfelelt az írónőnek, meg kell feleljen nekünk is.

Simán 8,8/10 (imdb: 7,8/10) – cserébe, mert Ferrel végül nem kapta meg az Arany Glóbuszt – van önbizalmam, mi? 🙂

Jó munkásemberek

Reggel jöttem be kis cégünkhöz, amikor arra lettem figyelmes, hogy jó munkásemberek a következőt csinálták: Egy utánfutóra ráépített dízel aggregátort emeltek le daruval egy dömperről, miközben anyáztak, mert fújt a szél, esett az eső – nem lett volna egyszerűbb azt a kis aggregátort a Transit után kötni és nem hurcibálni a darut és a dömpert? Addig is a daru és dömper rendeltetésének megfelelően valahol máshol dolgozott volna.

Ebből vontam le azt a következtetést, hogy nem a felsőoktatás minőségére kellene elsősorban koncentrálni, mert aki oda eljut és nem tud magától megtanulni valamit, az bukjon is ki és ne akarjon topmánágér lenni, mint manapság nagyon sok tinédzser. Mivel éppen aktuális a hír, hogy az általános iskolások nagy része funkcionális analfabéta, ezért azt hiszem nem elrugaszkodott a dolog, hogy az általános iskola megreformálásával kéne kezdeni. (Csak megjegyezném, hogy ez a probléma annyira nem újkeletű, hogy amikor még én is tanítottam majd’ egy évet ált.isk-ben, már akkor erre panaszkodtak a tanártársak és az az igazság, hogy én – egyébként nyilván tapasztalat híján is – nem igazán tudtam mit kezdeni a hiperaktív kölykökkel, akiket még 5-6. osztályban sem érdekelt különösebben a tanulás.)

De rögtön kiemelném a szakmunkásképzőket és egyéb szakiskolákat is: SZERVEZNI IS ENGEDJÉTEK…! Pontosabban: szervezni is tanítsátok a kisdedet (így elolvasva ez a kifacsart idézet borzalmas). Amíg a dömper napi feladata az, hogy odavigyen egy egyébként utánfutós aggregátort, addig nem lehet eredményes a szakmunkás, ergo nem lehet eredményes az egész útépítő brigád.