"Van-e alattad Corolla?"

Kb. két hónapja elvittem az autót szervízbe, és mivel szeretném vezettetn i a szervizkönyvet, valamint mittudomén, miért, a Toyota Sakurához vittem el, azaz márkaszervizbe. Tegnap csörög a telefon, hívószám nincs. A vonal túlfelén egy fickó a Toyota központból, hogy ugye volt az autó szervizen, mennyire voltam elégedett stb. kikérdezett rendesen; és nem csak a szervizről, hanem hogy mennyire vagyok elégedett az autómmal stb. majd megkérdezte, hogy személyes adataimat felhasználhatják-e a márkaszervizekben, vagy csak összesített statisztikai adatok nyilvántartásba vételéhez járulok-e hozzá? Az utóbbit választottam, nyilván. Viszont ez azért akármennyire is spam, valahogy mégis jólesik az embernek, hogy kíváncsiuak a véleményére, és nem a vevőriasztó tempó a divat.

(Erre a vevőriasztásra kb. másfél éve volt egy példa, akkoriban egy Daihatsu Charade-dal nyomtam a taktikát. Felhívtam egy Daihatsu márkaszervizt, ahol egy minden bizonnyal részeg, borízű hang vette fel a kagylót és a megnyilvánulás az volt, hogy “Daihatsu? Nem azokhoz a szarokhoz már nem tartunk semmit, nincs is értelme hullik szét az egész szar, bezzeg az Audik meg Mercédesszek amikkel mi kezdtünk anno, azok az autók nem ezek a szarok, na visszhall”. Ezzel lecsapta a kagylót. Ebből magamtól is kitaláltam, hogy a Daihatsu-szervíz megszünt, viszont legszívesebben megfojtottam volna ezt a primitív tahót.)

III. Zöldség

Ja, a Shrek 3-ról, akarom mondani, Harmadik Shrekről akarok írni már egy jó ideje, csak nem bírom rászánni magam. Na nem azért, mert annyira rossz volt vagy akármi, csak az ilyen jellegű írásokba is belefárad néha az ember… 🙂

A keretsztorit gombolom, mindenki vágja: Az öreg Békakirály haldoklik (valószínűleg a gyors öregedésben szerepet játszhatott Tündér Nagynéne is, aki a második rész végén szívódott fel a saját logikai buborékjában. Nekem akkor nem volt egyértelmű, hogy meg is halt), a trónörökös nem lehet más, csak Shrek (na erről az öröklésről is lehetne beszélni. Szóval hogy is van az, hogy ha a királynak nincs fia, akkor a lánya férje örökli a trónt? Nem inkább bármelyik oldalági rokon, testvér stb (és elég sok gyászoló béka volt ott a környéken)? Mindegy, legyen nekünk) vagy ha Shrek nem vállalja, akkor a világ egy távoli zugában van egy Artie nevű vesztes figura, aki a fősulis éveit tapossa. Shrek két dologtól fél: A királyságtól és a gyermekáldástól, és ebben a részben mindkettő fenyegeti – szerencsére az egyik alól felmentést kap a végére. Shrek tehát elindul Szamárral és Pandúrral, hogy felkutassák Artie-t. Közben a hátországban Szőke Herceg fellázítja az addig elnyomott gonoszokat és átveszi a hatalmat. Artie és a Merlin nevű öreg professzora belép a képbe a jók oldalán… persze van bonyodalom, ellentétek, harc, testcsere stb. amik mind nagyon jóvá és szórakoztatóvá teszik a filmet.

A második résztől én nagyon fanyalogtam, mindenki idézgette a butaságokat belőle, meg hogy így volt jó, amikor McDonaldsba mentek, meg amikor ezt a másik mesét parodizálták stb. de nekem az az egész második rész egy nagy gagyi jelenethalom, a történet nagyon laza szálú és inkább átmegy az egész Leslie Nielsen-es hülyéskedésbe. Ez még nem lenne baj, mert van helye annak is, de nem egy olyan erős első rész után. Szóval a második egyáltalán nem tetszett.

Ez a harmadik lehet, hogy azért is tűnt olyan jónak, mert a második sokkal lejjebb eresztette a lécet, de mindenképpen jobb a feszesebb és ötletes sztori, sikerült eltalálni a kötelező vicces mellékszereplők és a főszereplők szerepének arányát is (a másodikban Shrek szinte kevesebbet látszott, mint a mellékek). Nagyon ügyesen oldották meg, hogy Szőke és Shrek a színpadon harcol, egy megrendezett helyszínen, megrendezett díszletekkel (ez afféle teátrális dolog, ami nagyon illett Szőke stílusához). Sőt, ha már itt tartunk, szépen és élesen elvált Szőke nyeglesége, hatalomvágya és hajlama a teátrális jelenetekhez Shrek őszinte, egyszerű és vicces stílusától. És persze a kötelező mondanivalók, amiket minimum háromszor a szánkba rágnak: Légy önmagad, ne érdekeljen, mások mit mondanak rólad és a gyermekáldás valóban áldás, nem átok. Jó ez az üzenet ma Magyarországon, remélem betalál.

Amíg ilyen rózsás kedvemben vagyok, addig kap egy 7.2/10.0-est.

u.i.: Azt nem tudja valaki, hogy Duloc ura végül ki lett és hogy mi lett azzal a hellyel? Elvégre Shrek mocsara is ott van… azt hozzácsatolták a hatszázezer kilométerre lévő Óperencián Túli Királysághoz? Vagy ez hogy is van…? Nekem nem tiszta.

Már megint a lepkék

A pillangó-hatás elméletével mindenki tisztában van, ezért bevezetésképpen elmesélem a film első részét. Illetve milyen első részét, amikor a Butterfly Effect 2-nek semmi köze nincs az eredeti Butterfly Effecthez? Már azon kívül, hogy a kétségtelenül zseniális ötletet a rendező John R. Leonetti, hmm, “magáévá tette?”. Amúgy Leonetti már több, mint 15 éve látványtervezőként dolgozik olyan filmeken, mint A Maszk, Mortal Kombat, Skorpiókirály; nyilván arra gondolt hogy megpróbál átülni a rendezői székbe (és ez nem is az első próbálkozása, a Mortal Kombatból is próbált egy második részt összehozni, _nagyon_szerény_ eredménnyel). A látvánnyal tulajdonképpen nincs is baj… de ne szaladjunk előre.

Az eredeti film röviden összefoglalva (tök érdekes, miért nem írtam én anno erről???): A főhős gyermekkorában többször elvesztette az öntudatát, pontosabban voltak olyan rövidebb-hosszabb időszakok, amelyekre egyáltalán nem emlékezett később. Az orvos javaslata az volt, hogy mivel semmilyen elváltozás, betegség nincs, vezessen naplót, az majd segít emlékezni. A főiskolás évek alatt egyszer véletlenül jön rá, hogy a napló és saját különös képessége segítségével képes az “időutazásra”, pontosabban vissza tud térni azokra a bizonyos “sötét foltokra”, és gyermekkori öntudata felett át tudja venni a kontrolt. Következésképpen meg tudja változtatni a múltat, és ezzel a jelent is…
Ami az első alkalommal hajtja: gyermekkori szerelmét szeretné visszaszerezni – akin apja uralkodott, és akit lényegében cserben hagyott, és aki végül öngyilkos lett. Az ezt követő alkalmakkor pedig próbálja kijavítani azokat a hibákat, amelyeket a múltban történt változtatásai okoztak. A történet végén rájön, hogy nem csak az elképzeléseit képtelen megvalósítani, de egyre több fájdalmat okoz és egyre jobban összekuszálja a történteket. Utolsó esélyként nem lát mást, mint végképp lemondani a céljairól: a rendezői változatban csecsemőkorába megy vissza és megfojtja önmagát, míg a mozis változatban olyat beszól kisgyermek korukban a kislánynak (aki később a barátnője lett volna), hogy az többé rá sem néz. (A rendezői sokkal jobb és magasztosabb volt, a srác halálát követte egy jelenet, midőn a lány egy más férfivel házasságot köt és olyan boldog, amilyen őmellette sosem lehetett).

Lényegében az alapötlet maradt: Főhősünk most nem napló, hanem képek segítségével képes visszajutni, és szintén barátnője halála a kiváltó ok; majd jönnek az elcseszések. Hogy példát is írjak: Elsőként visszahozza autóbalesetben elhunyt barátnőjét az életbe, de a csaj nem elégedett, mivel nagy tervei szerint gazdag fotóművész szeretne lenni. Nosza, adjuk meg neki; igen ám de midőn srác magát vezetői posztra juttatja, kiderül hogy ezen az ágon a sok pénz őt is megszédítette: egykori nőjével rég szakított, szőke bombázóval qrogat és gyanús ügyletekbe bonyolódik, amelyek ismét az egykori barátnő halálát okozzák. Ekkor úgy dönt, hogy már a balesetet megelőzően szakít a csajjal, erre a csaj pont bepattan az autóba, hogy ezúttal is megismétlődjön az eredeti baleset. Más lehetőség nincs, csak saját magának feláldozása.

Ami miatt ez a második rész sokkal gyengébb, az a vontatott, fantáziátlan történetvezetés. Az előzőekkel lényegében ugyanis teljes egészében elmondtam a sztorit, pedig csak 92 perces (míg az előző majdnem két órás volt és végig izgalmas, pörgős). A film annyira lapos, hogy két darab 5-6 perces szexjelenettel próbálják feldobni, kevés sikerrel (átpörgettem). Tehát lényegében egy erőtlen, fantáziátlan kópia az egész, amely nem véletlenül nem került mozikba sem, mindössze DVD-n jelent meg.

Különösebb tanulságot nem tudok levonni, de idézek a filmből: “Can’t control everything.” Hát bizony.
Szerintem 5.0 / 10 (imdb: 4.5/10), nem adhatok kevesebbet amikor az xXx-nek is adtam legalább 3 pontot… :-)))))

Macskagyökér

Nahát, ez a Pitof. Most elbaszta. Régi filmek sorozatunkban a Macskanő c. filmnek látszó szerzeményről számolok be, lévén volt a TV-ben (a csatornát “elfelejtettem”).

Szóval, a Vidocq szerintem egy bombajó alkotás volt, talán elég alternatív hogy a pattogatott kukoricások ne szeressék, volt benne elég misztikum és erőszak, hogy különlegességként megmaradjon az emlékezetben. Ez az írás nem erről a filmről szól.

A Macskanő, amely Pitof második filmje, megfilmesített képregény (újat mondtam? :-)). Mint olyan, természetesen a “rajongók” (van köztünk Macskanő-rajongó? Kezeket le) számára valami nagyon látványosat kell alkotni. Emellett szar ügy, hogy muszáj igazodni a rajzokhoz, nem lehet egyszerűen kitalálni egy alakot, pl. Arthur Dentet mindenki nyilván kicsit másképp képzelte el a Galaxis Útikalauz alapján, mint amilyen végül a filmben lett.

Egy biztos: Halle Berry jó választás volt. Mármint Macskanőnek. És ennyi. Forgatókönyv annyi (se), mint egy képregényben; a híres színészek (Benjamin Wilson alias Csokistibi (aki érti, érti), Benjamin Pratt aki a Beépített Szépségben is hogy, hogy nem, szívtipró zsarut játszott, esetleg ajánlom legközelebbre a szívtipró katona szerepének megformálását, és nagy meglepetésemre Sharon Stone, akinek most hivatalból kellett kőarcot viselnie, ezért szinte természetesnek hatott – Stone kőkemény volt, haha!), tehát a híres színészek nem tudják elvinni az ötlettelen figurákat a hátukon. Fostalicska.

A sztoriról azért dióhéjban: A “Fülöpök Türelme” (Patience Philips) nevű tehetséges, félénk grafikus csaj egy kozmetikai cégnél dolgozik, amelyet George (=Wilson) és Laurel (=Stone) Hedare irányít vaskézzel. A menő családi vállalkozásnál kitalálják, hogy csúnya mírgezett kozmetikumot dobnak piacra, abbahagyás esetén ocsmány ráncokat okoz és mellesleg addiktív (baszki ezt a nyúlást a Batman-ből!). Hosszú ideig tartó szedése viszont márványkeménységű bőrt okoz. Ezt kis főhősünk kiszagolta, mire beb_szták a tengerbe, ahonnan a macskák segítségével kievickélt és új életet is kapott. Ezúttal már Patience/Macskanő skizofrén személyiséggel. _Nyilván_ bosszút akar állni, nyilván gyanúba keveredik, majd nyilván tisztázza magát és győz.

Értékelés: Kuka. 3,1/10 (imdb: 3,2; hehe egész jól eltaláltam)

Mekkergütt a Petrovics

Hát ez nem volt semmi tegnap meg ma reggel. A Petőfin most valami miatt nincs már kívánságműsor reggelente, viszont olyan műsor van, hogy semmilyen másik rádión nem hallottam még ilyet. Olyan műsort nyomnak hogy a Café 98.6 elbújhat a francba (főleg mert ott reggelente (is) beszélgetnek). Ma reggel is ment pl. Garbage, Mojo-tól a Ladynek nem a technó feldolgozása, hanem egy szamba változat, … na most több nem jut eszembe, eléggé álmos voltam. 🙂 Szerintem hallgassátok. Ja, nem kapok pénzt a reklámért, sajnos. Viszont csókolom a zenei szerkesztő kezét.

UPDATE: Jut eszembe, olvastam valahol egy fikázást valami menő site-on (direkt nem reklámozom), miszerint egy közrádiónak a középkorúakat kellene kiszolgálni. Miért is? Merthogy fiataloknak szóló rádióból 1000 van. Aha, bazmeg budapesti kis pondróm, haladjál már el Pesttől 50 km-re és ott vizsgáld meg ugyanezt a kérdést.