Room 13.

Hehe, most kivételesen egy olyan film, amit a magyarországi bemutató előtt kb. 2,5 hónappal megnéztem, de idáig vártam a bemutatóval. Most mi van, igen, egyik haverom (akivel soha nem találkoztam, nem is tudom a valódi nevét, címét, így hát nem is tudok számára terhelő vallomást tenni 🙂 kölcsönadta ezt a filmet, hogy “nézd meg, Stephen King, k. jó”. Megnéztem és rögtön le is töröltem, pedig a film valóban tök jó. Rátérhetünk végre a lényegre?

Sajnos King beleesett abba a betegségbe, hogy lényegében majdnem minden főszereplője író. Következhetne egy kis pszichológiai elemzés arról, hogy King azért tud annyira jól írni a hétköznapi hősökről, mert Ő is egy középszerűen kinéző, hétköznapi, de nagyon jó fantáziájú ember? Bűn az, ha valaki nemcsak szeretne a maga által létrehozott hősökre hasonlítani, hanem szeretné, ha a hősei rá hasonlítanának? Francokat. De tény, hogy a Tortúra, Rémkoppantók és megannyi novella után a főszereplő ismét egy író. Név szerint Mike Enslin (John Cusack). Második húzónévnek ott van Samuel L. Jackson, aki, bár második helyen említett, valójában csak mini epizódszerepet játszik ebben a majdnem egyszemélyes darabban.

Tehát: Ensliln befutott, sikeres bestseller-író, akinek a könyvei különféle népszerű paranormális, kísértetjárta helyek leleplezéséről szólnak. Járt a Loch Ness-i tónál és furcsa mocsarakban, híres skót várkastélyokban, most következő könyvében pedig a kísértetjárta szállodákat veszi sorra, teszi pellengérre. Eltölt egy-egy éjszakát mindegyikben; és próbálja tudományos mérésekkel, esetleg a “csaló” tulajdonos trükkjeit leleplezve hasznosítani magát. A legjobb eset eddig is az volt, hoyg semmi sem történt. Diadalmasan vonul be hát A New York-i Hotel Dolphin-ba; ahol az igazgató (Jackson) minden eszközzel próbálja lebeszélni arról, hogy kivegye az 1408-as szobát. Amelynek szép kis bűnlajstroma van, gyilkosságok, öngyilkosságok, fura balesetek, eltűnések – mindegyik dokumentálva a sajtóban. Főhősünket mindez hidegen hagyja, hiszen elbizakodott: eddig többezer helyen bizonyított, most sem fog meghátrálni. Ezúttal az 1408-as szoba “személyében” emberére talál.

Mielőtt kifelejtek egy fontos részletet: Enslin életét egy családi tragédia, kislánya halála árnyékolja be. Ezt a veszteséget képtelen feldolgozni, ezért a megszállottsága az írás és a szellemek irányába; a valódi életétől menekül.

Naszóval. Hát én nagyon szeretem King stílusát, és bár nem érzem magam rajongónak, a legtöbb könyve megvan. De olyan horrort, amit King ír, nem sokan tudnak. Először is: Veled is megtörténhet. Nem X-Menekkel küzd az Ezüst Utazó, hanem hétköznapi emberek hétköznapi problémákkal; és akkor hirtelen beüt a bumm. Life has a funny way, ugye.

Ez a hangulat a filmben abszolút átjön. Nagyon jól megcsinálták, konkrétan lefostam a bokámat, és nem azért, mert olyan véres a film. Ehhez tényleg bele kell éreznie magát a sztoriba mindenkinek, és akkor a pszichében ütnek azok a hatások, amelyekre egy felületes szemlélő csak annyit mond: “klisé”. Aha, és ki tud már újat mondani a horror műfajban? Egyszerűen a tálalás a lényeg, és abban ez a film nagyon jó.

Mondok egy példát: az ajtó belső oldalára, mint minden szállodában, ki van függesztve a menekülési útvonal tűz esetére, egy jól ismert “Ön itt áll” felirattal és nyíllal. A film további részében a főhős ismét ránéz a rajzra, és _nincs_rajta_semmi_más_, csak az az egyetlen szoba, rajta a felirattal: “Ön itt áll”. Borzongató.

Jó film, ajánlom. 7,8/10 (imdb: 7,2).

És miért tizenhárom? A szobaszám (1408) számjegyeinek összege. Mivel a hotelben (jó szokás szerint) nincs 13. emelet és ez a szoba a 14-en van; technikailag az is 13. A szobát nyitó kód “6214”, na vajon miért? Ugyanazért, amiért a szobában az első ember 1912-ben halt meg.

A végére egy kis trivia: Az 1408 sztoriját King eredetileg “Az Írásról” c. könyvéhez kezdte el; mintegy illusztrációként, hogy hogyan is kell jó horrorsztorit írni. Aztán annyira megtetszett neki, hogy sikerített belőle egy forgatókönyvet. És ebből lett a harmadik legjobb King filmadaptáció (nyilván a Remény rabjai és a Ragyogás mögött, de az utóbbiban nem vagyok biztos, olyan régen láttam).

Rebuplicc

Hála Istennek a Sláger-rádió most naphosszat nyomja a Köztársaság együttes legújabb albumáról lévő húzószámot. Ami pont olyan, mint egy, két, három, öt vagy még több albumról kiválasztva bármelyik random szám. El is határoztam, hogy kéne írni egy Rebuplicc-dalszöveg generátort, mert annyira egyszerű lenne. Ezeket a kifejezéseket kell csak begyűjteni:
Madár,nap,hold,csillag,neked adom,nekem adod,szél,ég,tánc,száll,el,oda,vissza,hideg,meleg,hazudj,mondd,igaz,nem,vidd.

Ha már itt tartunk, rögtön akkordokat is lehet alá gyártani, C-G-E-Am-F felhasználásával.

Nevetséges…

Meleg van

Jómúltkor bíráltam az egyik (miskolci) illetékhivatalt, hogy milyen pazarlások mennek ott. Mivel kis cégünk vezére is meghirdette, hogy mostantól versenyezzünk az energiamegtakarításban, nemcsak költség, de környezetvédelmi okokból is, ezért nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy a szobánkban napról napra olyan meleg van, hogy

1. az almák megaszalódnak a fiókban (meg is ettem gyorsan)
2. ha a fiókba berakom a kezem, legalább 30 fokos levegő tódul ki
3. az ablak folyamatosan nyitva van
4. a légkondik nem mennek (pontosabban nullára vannak kapcsolva és öntik magukból a meleget)
5. Így van kb. 23-25 fok a szobában
6. Az Aloe Verám kezd megpusztulni, pedig kap vizet
7. A mögöttem lévő két méter magas fikusz, ami 3 éve hűségesen követ bennünket, megadta magát, elszáradt és leestek a levelei.

Ez normális? Így veszünk részt a költség- és energiatakarékossági versenyben? Kurvára komolytalan és egyben elszomorító. :-((((