Saibogujiman Kwenchana

Ez már a koreaiak támadása! Szerencsére nem spammelnek, és én sem szeretnék egyelőre nyelvleckéket venni, viszont megnéztem a “Kiborg vagyok, de hódítani akaroksemmi gond” című filmet, amelyet Park Chan-Wook, az általam ismert egyetlen dél-koreai rendező készített (ha valakinek rémlik a Bosszú-trilógia, akkor igen, ő rendezte azt is).

Huhh, kicsit nehéz úgy nekikezdeni, hogy ne tűnjön nagyon alternatívnak. 🙂 A film elején egy fiatal lány a lélekölő, gyakorlatilag futószalagnak tekinthető munkája közben (rádiókat szerel össze, miközben a hangosban mondják hogy mit kell tenniük) rájön (nyilvánvalóan mély depressziójának eredményeképpen), hogy ő valójában nem ember, hanem kiborg. A flash alatt hallucinálja a hangosbemondót is, amely előírja, hogy vágja fel a csuklóját, csatlakoztassa magába a rádiót, szigetelőszalagozza oda a drótokat, majd az egészet dugja be a 220-ba. Jól kezdődik…

A csajt nyilvánvalóan elmegyógyintézetbe zárják; ami a Száll a kakukk fészkére óta jó mókák természetes lelőhelye. A sztori korábbi részeiről a lány visszaemlékezéseiből értesülünk: Úgy tűnik, örökletes skizofréniában szenvedhet, mivel nagyanyja egérnek képzelte magát, állandóam csak retket zabált és ennek okán szintén a vigyorgóban kötött ki. Főszereplőnk, Cha Young-goon (akit Lim Soo-jung alakít) tehát kiborgnak képzeli magát: nem eszik, mivel az elrontja a belső szerkezetét, ehelyett elemet nyalogat és fantáziáiban az ujjai helyén kinyíló géppuskával lelövi a gondozókat; eközben azon töpreng, mivégre van Ő a világon. Megismerkedik egy fiúval, aki az egész társaságban a legnormálisabb, a kicsit excentrikus és kleptomán Park Il-Sunnal (Jung Ji Hoon alias Rain), és közöttük barátság, szerelem szövődik. A fiú van annyira normális, hogy átlássa hogy a lány sült bolond, és segítenie kell rajta, különben éhen hal. Ezért “beépít” a testébe egy ételfeldolgozó modult, örök garanciával…

Elég sok olyan dolog van a filmen, amit lehet komolyan és viccesen is felfogni: Az ápoltak különféle mániái, kényszerei és ötletei (pl. a szobatársnő zoknijainak összedörzsölésével “repül”, van egy férfi aki kényszeresen udvariaskodik és szerinte minden rossz dolog miatta történik stb.), illetve egyáltalán a “kiborg-lét”, azaz a különféle hallucinációk és poénos dolgok (például “tud” beszélni az üdítőautomatával, aktuális energiaszintjét a lábujjai színes fényekkel jelzik 🙂 ) fentartotta az érdeklődésemet (miközben egy percig sem kétséges, hogy a lány a beteg, és amit lát, nem a valóság).

Maga a film hangulata szerintem nagyon ott van, épp olyan szürreális és melankolikus, mint maga az egész történet. A fényképezés igen példás; különféle érdekes szögekből, de nem művészkedve, és színek használatával is jelzik az épp aktuális hangulatot. Elég őrült a dolog ahhoz, hogy kicsit meghökkentő legyen, szóval van egy kis plusz is. A film végét viszont totálisan nem értem: a kíborg-lány végre rájön élete értelmére, de nem sikerül megvalósítania, majd egy szép hangulati képpel véget ér a film.

Összefoglalva: 6,1 (imdb: 7,2!!!!); én csak ennyire bírtam felfogni. Szerintem király…

Túlélési szabályok biciklin II.

Írtam már, hogy a bicikliseket mindenki utálja: a gyalogosok mert gyorsabbak és erősebbek; az autósok mert váratlan dolgokat tesznek, cikáznak, lassúak és gyengék. Egyrészt az autós részt kifejteném, mivel autózom is néha, illetve ugye a biciklisek is utálják a másik két résztvevőt, de én speciel bizonyos bicikliseket is.

Szóval, autósként: én igyekszem angyali türelemmel viseltetni a bénázó biciklisekkel szemben – egyrészt hálából azok miatt az autósok miatt, akik engem nem vasaltak ki; másrészt meg tudom, hogy annyira nem leányálom a biciklizés városban. De amit időnként levágnak a kerékpárosok, az tényleg észbontó. A futárok és professzionális tekerők természetesen nagyon ismerik a forgalmat is és az autósok tipikus reakcióit; ráadásul magát a várost is, búvóutakat és védettebb szakaszokat; ennek megfelelően nagyon hatékonyan mennek. De azt a barmot, aki a kijelölt, kizárólagos bicikliút mellett; záróvonalnál az út közepén teker, szívesen farbarúgnám. Amikor ketten mennek egymás mellett, rákürtötök, erre nekem akar jönni , kapaszkodik a kocsiba, meg püföli az ablakot. Hát a barom nem fogja, hogy hajszálon van az élete esetleg? Nem vesz észre egy gödröt, elesik ebben a helyzetben, engem meg lecsuknak mert “elsodortam”. A piroson áthajtó, majd csodálkozó arcot vágó barmokról nem is beszélek; sokkal rosszabb, amikor pirosnál ő még bekanyarodik jobbra, mert “úgyse zavar senkit”.

Különösen tetszik az a változat, aki azt gondolja, hogy bicikliúton, védve van, ezért behajt 35-tel a kereszteződésbe – mégis honnan kellene észrevennem, az út menti fák mindent eltakarnak?! Ezért van az, hogy ha tudom hogy biciklisút van, én inkább _megállok_ és körülnézek jobbkanyarnál is, nehogy a kis fhassz a jobb egyen kössön ki.

Volt még olyan esetem is, hogy balra kanyarodtam, erős napsütés szembe. Nincs nálam napszemüveg, hunyorgok, minden oké, elkezdek kanyarodni, aztán hirtelen csikorgó fékekkel, negyvennel egy szemből jövő versenykerékpáros elhúz az autó bal elejétől kb. 2 centire – ha fél másodperccel előbb kezdek el kanyarodni, a motorháztetőn köt ki. Ez persze az én hibám volt, de tényleg nem lehet meglátni a kicsi, gyors és szürke ruhás objektumokat.

Jótanácsom az autósok részére, hogy 1) ne kürtölj, mert csak felidegesíted. 2) ha megtapasztaltad már valami miatt, hogy van biciklisút és keresztezed, nagyon lassíts vagy állj meg. Inkább megéri, mint kivasalni valakit, plusz a kocsit hordani a kasztnishoz. 3) Ha ő a hibás, el ne engedd a parasztot, amíg alá nem írja, hogy ő hibázott, vagy nem ad valami pénzt, mert neki nincs biztosítása.

Biciklisként én még nagyon nem szeretem a
1. bicikliúton Anyuka által szabadon engedett, 2”-os kerekű, ezerrel tekerő és cikázó kisgyerekeket. Nem is hibáztathatom, hiszen még fogalma sincs szegénynek arról, hogy itt közlekedési szabályok vannak, megy amerre lát. A hülye szülőnek kellene a fejébe vernie a dolgot. Ilyenkor egy megoldás van: lassítani, lépésig.

2. Bicikliúton azok a fhasszok, akik azért sem lassítanak (esetleg mert fel sem ismerik a veszélyhelyzetet?), ha csomó ember ácsorog, vagy kisgyerekek mászkálnak az úton. Hétvégén volt, hogy jön szemből, még a gyereket kikerüli, de aztán nem tudja magát egyenesbe hozni és nekem jön… ahhoz már magabiztos hogy tekerjen mint kisdisznó, de kanyarodni még nem tanult meg (nem mintha én tudnék).

3. Szintén bicikliúton azok, akikkel megvan a szemkontaktus, de ettől még nem fogja fel, hogy én most merre akarok menni. És akkor előjön a tipikus helyzet, amikor két gyalogos sasszézik egymással szemben, hogy melyik melyik oldalon menjen el. A vicc az, hogy ennek nem kéne kerékpáron problémának lennie, hiszen ott a jobbra hajts szabály. De akik egy évben 3x veszik elő a kerékpárt és mennek amerre látnak, nem nagyon fogják ezt. Általában ezek a gyerekekkel kibicikliző anyukák, akik járulékos súlyosbító tényezők a gyerkőceik mellett… 🙂

4. A biciklisúton andalgó, azt promenádnak gondoló szerelmespárokból is már kvára elegem van. Kedvencem, amikor megállnak középen csókolózni és se látnak, se hallanak. Az még plusz jó, hogy ha az ember mer csöngetni, a kis dürrögő fajd azt hiszi, itt az alkalom a nőjének megmutatni, hogy Ő mekkora erősember. Általában észben tartom, hogy el ne durranjon az agyam a sértegetéseitől, de szívesen ráejtenék egy 16 tonnás súlyt a lábára.

5. De legeslegjobban a köcsög görkorisokat utálom! Általában csapatokba verődve átveszik az uralmat az út felett, nem lehet lépni tőlük, ezerrel mennek ide-oda… na itt lehet érezni, hogy mit éreznek az autósok! Kiszámíthatatlan reakciók, gyalogosoknál nagyobb sebesség…

Ezen kívül mindenkit szeretek! 🙂

Katasztrófa a mezőn (Cloverfield)

Kölcsönkaptam, megtekintettem ezt is. Azért csak most, mert a hamis reklámok és egyéb vírusmarketing-beharangozók miatt úgy gondoltam, hogy a filmet ezzel próbálják eladni, ergo nem lehet túlságosan jó. Pedig nem rossz! Spoilerek alant.

Úgy tűnik, hogy egy film eladásához nem elég az, hogy egyszerűen csak megy a mozikban. Rengeteg jó film mellett elsiklik az ember amiatt, mert pl. a cím fordítása nem jól sikerült, vagy mert egyszerűen dömpingszerűen árad a fosmoslék és már megkülönböztethetetlenek a gyöngyök, amelyeket időnként elénk szórnak. Szóval egy film eladása ténylegesen egy komoly projekt lett, ráadásul, mint később megtudtam, itt nem egy, hanem több filmet adnak el – nem csoda a nagy rákészülés és óriása marketing-befektetés.

Maga a film, története alapján egy tizenkettő-egy-tucat katasztrófafilm: Nagy és csúnya szörny megtámadja Nyújorkot. Mivel az is közismert volt, hogy a film kézikamerát utánoz, nagyjából a befejezés is biztos volt, hiszen a Blair Witch project (legalábbis az első rész), a [REC] is úgy fejeződött be, ahogy. Mondjuk ez a tippem be is jött, de azt nem gondoltam volna, hogy a nagy ámerikai tengerészgyalogosoknak nem igazán sikerül szétrúgniuk a főszörny seggét. Nem jelenik meg Bruce Willis sem, hogy szintén szétrúgja a főszörny seggét. Sőt, úgy általában, a főszörny folyamatosan fölényes nyerésben van. Hát ez az, ami a filmet izgalmassá teszi. Meg persze az az ósdi, de mindig működő trükk, hogy a szörnyet csak nagyon ritkán, elmosódottan és pillanatokra mutassuk meg (pl. lásd Shayamalan Jelek c. filmjét, amin ma is szétparázom magam, huszadik nézés után is). Mert így érdekesebb. Így félelmetesebb.

Szóval az alkalmazott megoldások (a katasztrófáról szóló kamerafelvétel egy egy hónappal azelőtti, csodálatos napot megörökítő felvételre rögzül rá, és időnként láthatjuk az egy hónappal azelőtti állapotokat / a szörny ábrázolása / a paraziták bevetése és az ehhez kapcsolódó rejtélyes halálesetek) mind-mind afelé hatottak, hogy várjam a folytatást. Amit biztosan moziban fogok megnézni. És a sztori sem volt rossz. Nem csoda, hiszen Drew Goddard, a forgatókönyv-író írta a Buffy és a Lost sorozat egy részét is; márpedig a sorozatokat csak jó történetvezetéssel, jó poénokkal, jó felütésekkel lehet eladni.

Amit megtanított a film: egy átlagember katasztrófahelyzetben

– semmit nem fog megtudni a körülötte folyó eseményekből
– fusson ahogy bír
– meg fog halni.

Ha tényleg kitör valami, ehhez fogok igazodni.

u.i.: A címre visszatérve; csomó helyen olvastam hogy ezek a szörnyek a Cloverek, és az ő területük lett Cloverfield a Central Parkból. De én azt is hallottam, hogy a lóhere nagyon szeret olyan helyen nőni, ahol bombáztak, tehát a Cloverfield valójában a film végére való célzás. Ki tudja a tutit?

8.2 / 10 (imdb: 7.7)

Cicavízió, reloaded

Már nem mostanában láttuk a Macskafogó 2-t, de valahogy eddig nem jutott eszembe, hogy írjak róla. Talán azért, mert nincs is mit írni?

Ez egy tökéletesen megvalósított, klasszikus 2D-s rajzfilm; amely tökéletesen megél az első részből; semmit hozzá nem tesz, semmit el nem vesz belőle. Jó, de semmilyen.

A történet párszáz évvel később folytatódik, mint amikor az első résznek vége lett (az egerek bevetették a Macskafogót). Az azóta eltelt időben településről településre haladva a macskákat behódoltatták; és már csak egy kis afrikai eldugott faluban élnek “vadmacskák”. Amikor tudomást szereznek arról, hogy mi történt a nagyvilágban, megidézik a macska sátán legfőbb segédjét, hogy szerezze vissza nekik a macskák régi hatalmát.

Az egerek korábbi sikereiken felbuzdulva, gőgösen és felkészületlenül viselkednek a macskákkal szemben. Nyilvánvalóan tehetetlenek a támadással szemben; a sikert az idős Grabowsky, egy ifjú és bátor fotóriporter és egy Torzon nevű borz szállítja, ugyanis sikerül beindítaniuk a régóta elfelejtett, rozsdásodó Macskafogót.

A látvány rendben van, zene oké bár fele olyan jó sincs, mint az első rész “Miúú-miúújság?” és a “Négy gengszter” dalai, amikből sláger lett. Történet nem igazán sok van, arra azért figyeltek hogy minden szimpatikus régi alak feltűnjön a képernyőn. Egy tetszett, hogy most nem a bőregerek mentették meg a helyzetet, viszont nagyon nem tetszettek a sztoriból való kikacsintások, amik poénosnak voltak szánva de hirtelen visszazökkentik a nézőt a valóságba – így nehéz beleélni a sztoriba magamat.

Úgy gondolom, az első rész szólt egyszerre gyerekeknek és felnőtteknek, ez a második csak azoknak a felnőtteknek, akik anno látták és szerették az első részt – ők nosztalgiáznak egy kicsit. Hogy megérte-e ennyi pénzt és időt belefektetni, nem akarom megítélni.

Se nem volt jó, se nem volt rossz: 5.0 (imdb: 4.9)

A BKV a kar nélküliekkel packázik

Most olvasom a zIndexen, hogy a BKV-sok egy kar nélküli embertől és kísérőjétől követelték a rokkantsági igazolványt. Nem néztem utána, de állítólag a törvény szerint a kísérő is ingyen utazhatna, hiszen kar nélkül nem igazán lehet kapaszkodni a BKV-járműveken. A jegyellenőrnek nevezett emberszabású lények előbb 12 000 Ft-ra akarták büntetni kettejüket, majd kegyesen eltekintettek a kar nélküli ember megbüntetésétől, és csak a kísérőt vágták meg 6000 Ft-ra.

Ismét nagyon zseniálisak voltatok! Éljenek az ellenőrök!

Túlélési szabályok biciklin

Olvastam sok helyen igen hasznos tanácsokat a biciklizéssel kapcsolatban, de mivel pár dologgal nem értek egyet, vagy legalábbis nem úgy gondolom, ezért leírom hogy szerintem mik a betartandó szabályok, aztán eldöntitek, hogy mennyire értelmes.

Az alábbiak a városi kerékpározásra vonatkozó túlélő szabályok:

1. JOBB OLDALON HAGYJ 1m TÁVOLSÁGOT! Tudom, hogy rohadtul nehéz betartani, mert egyrészt belénk nevelték a jobbra tartást, másrészt rengeteget fognak anyázni bennünket, de ha a mérleg másik oldalán egy súlyos esés áll, akkor azt hiszem, nem kell gondolkodni. Be kell húzódni balra és kész. Engem párszor csak az alacsony járdaszegély mentett meg attól, hogy egy nagy buszszerű valamivel úgy elsodorjanak, hogy észre sem veszik. Van pár tapló autós, akik 1 cm-rel mennek el melletted, ekkor még mindig van helyed jobbra rántani; de hasonló esetben ha padkáig le vagy húzódva, nem tudsz hova menni.

2. Ha jó széles a járda és nincsenek sokan rajta, menj azon. Tudom hogy a KRESZ is tiltja, és minden veterán biciklista is ellene beszél, de biztonságot ad. Két szabályt kell csak nagyon komolyan betartani: LASSAN MENJ (maximum 10-15-tel!) és MINDEN SARKON fékezz! Ugyanis sem a gyalogosok nem számítanak rád (legutóbbi esésem amiatt volt, mert egy 2 éves kislány kiugrott elém – ha nem mentem volna lassan, ki is vasalom, de épp ezért megyek mindig lassan); sem az autósok (túl gyors vagy egy utcasarkon a gyalogosokhoz képest). Így összeszámolva elég sok hátránya van a járdán menésnek; ezért jól meg kell fontolni, de ha elférsz és sokkal nagyobb biztonságban érzed magad, akkor meg lehet próbálni.

3. MINDEN SARKON FÉKEZZ le annyira, hogy 1 másodpercen belül meg tudj állni! Baromi kényelmetlen és nem is túl cool állandóan lassítani és gyorsítani, de hiába magyarázod a balesetin, hogy elsőbbséged volt, egyszerűen nagyobbak nálad (azzal vigasztalhatod magad, hogy izmosabb leszel a sok gyorsítástól). Ha ezt nem tudod belátni, menj az erdőbe biciklizni (na ez egy külön téma!).

4. LEGYÉL ALÁZATOS NYUSZIKA, az autósok utálnak mert elég lassú vagy ahhoz, hogy akadályozd őket, de elég gyors ahhoz, hogy kiszámíthatatlanabb legyél a gyalogosnál. A gyalogosok utálnak mert gyorsabb és erősebb vagy. Emellett van egy csomó szabály, amit szinte kifejezetten a kerékpárosok bosszantására hoztak létre: a jobbra tartás a padka mellett, a járdahasználat tiltása, egyébként meg minden szabályt be kell tartani, amit az autósoknak kell. Ennek következtében ritkán tudsz olyat tenni, ami mindenki megelégedésére szolgál és szabályos is. Például ha járdán rácsöngetsz a gyalogosra és az nekiáll pampogni, sajnos neki van igaza! Ha az autós anyázik, ami miatt be vagy húzódva balra, neki van igaza. Te csak mentsd az életed és közben köszönd meg, hogy megtűrnek.

5. SOHA NE ELŐZZ JOBBRÓL! Ha kocsisort előzöl, előzz balról ahogy a motorosok. Aki jobbról előz végig egy sort, kihívja maga ellen a sorsot, bármikor rádnyithatnak egy ajtót, egy autós meglát egy parkolóhelyet és jobbra rántja, sőt esetleg a parkoló autók és a kocsisor közötti részbe szorulsz. Balról előzésénél persze a szembe jövőkre kell figyelni, de még mindig egyszerűbb, hiszen Ő is lát téged, Te is látod őt.

6. Még nagyobb marhaság egy autó jobb oldalánál, holttérben megállni. Nem tudod, hogy merre akar menni, az indexelési képességében nem bízhatsz, és elsodorhat úgy, hogy észre sem vesz. Én részemről lámpánál végig szoktam előzni balról a sort és beállok az első kocsi eleje és a zebra közé. Na _ott_ biztosan észre fognak venni.

7. Ha főúton kell menned, főleg többsávoson, fontold meg azt a járdát. De minden kereszteződésben lassíts le, amennyire csak tudsz!!! A lámpa neked mutat, de a kanyarodó autós nem fog meglátni!

8. Természetesen minél több legyen nálad ezekből, és használd is: láthatósági mellény, kar- és lábperec, első lámpa (ha lehet, sisakon is), hátsó lámpa. Ha nincs mellényed (mi az hogy nincs, amikor 400 Ft?!), vegyél fel világos színű felsőt.

9. Legyen rajtad sisak! Megmentheti az életed, ha nem tartottad be az eddigieket és emiatt odáig fajulnak a dolgok, hogy elcsaptak (esetleg egy másik idióta biciklis rádrántotta, egymás mellett haladt, nem vett észre; gyalogos kitántorog eléd stb.)

10. Nem árt, ha minél többet gyakorolgatod a biciklizést. Akkor fognak rögzülni benned a saját szabályaid is, és megszerzed azt a biztos tudást, ami egy esésnél csökkenti a sérülés veszélyét. Nem olyan hülyeség az elengedett kézzel egyensúlyozás szerintem; ugyanis a kormányt sok esetben el kell(ene) tudni engedni. Egyik barátom zseniális, egyszer láttam hogy hülyéskedik egy haverral, aki kirúgta alóla a biciklit egy rossz mozdulattal. A srác elengedte a kormányt, felrántotta a lábát, átugrotta az akkor már 45 fokban megdőlt vázat, talpra érkezett és néhány lépés futással lelassított. Haja szála nem görbült. Ez az elérendő tudás nekem is… 🙂
A másik, hogy a járdára fel-le ugrándozást készségszinten tudjad (ne kelljen rákészülni).

Lótusz idomítás

Már írtam párszor a Lotus Notes gyönyöreiről (épp a 7.0-t fogyasztom), most viszont felöltöttem az új megdöbbent arcom. Régi vágyam ugyanis, hogy szét tudjam válogatni a leveleket aszerint, hogy én vagyok-e a címzett, vagy én egyike vagyok a címzetteknek, vagy csak cc-ben vagyok (tehát csak informatív, és ráér elolvasni). Ma kiderült, hogy a Lotus ezt csont nélkül tudja.

Mondjuk nyilván nem úgy, ahogy én szeretném/logikusnak tartanám, tehát pl. színekkel; hanem van egy ikon (hasonló ahhoz, amit az attachmentet is jelzi), ami teli kör, ha egyedüli címzett vagyok, félig teli, ha nem egyedüli címzett vagyok, és üres, ha csak cc-ztek a levélre. Ennek a megoldásnak csak akkor jöttem rá az előnyére a színezéshez képest, amikor rendezni kellett a leveleket; ugyanis így azt is meg tudom csinálni, hogy előreveszem a számomra fontosabbakat. Így a közvetlen kollégáktól kapott leveleket színezem, ez meg ilyen köröcskés.

Érdekes, hogy a Lotus Notes mindig olyan dolgokban nagyon jó, amiben nem várná az ember, és épp a leghétköznapibb dolgok iszonyat nyögvenyelősek.