Éles elméjű Göögle

A Google Insights-szal való szórakozás majdnem olyan addiktív, mint a youtube-ozás. Eltekintve attól, hogy a youtube videók bámulása engem nem köt le, de az igen, hogy az emberek mit gondolnak, mire keresnek legtöbbet a világban. Amit ez mutat, az a világban vagy egy adott országban az adott személlyel/tárggyal/fogalommal kapcsolatos érdeklődés.

Csak úgy viccelődésből néhány keresőkifejezés, illetve sorrendben hogy mely négy országban érdeklődnek ez iránt legjobban:

1. Sex (naná hogy kipróbáltam): Pakisztán, Vietnám, Srí Lanka, Banglades. Trend: 2004 óta enyhén növekvő.

2. Warez (na ez jellemző): Magyarország, Szlovákia, Csehország, Grúzia. Trend: 2004 óta elég erősen csökkenőnek néz ki, viszont ez csalóka is lehet (lásd az újságokban megjelenő grafikonok sohasem nullától indulnak), viszont a számok megjelenítéséhez regisztráció szükséges.

3. Beijing Olympics: Fülöp-szigetek, Szigapúr, Jamaika, Hong Kong. Nyilván 2008 második felében egy óriási tüske látszik, addig szinte semmi. Jamaikát értem, de az előtte lévők???

4. The Dark Knight: Ez most engem is érdekel, remélem most már nemsokára sikerül megnéznem mert eljön velem végre valaki. 🙂 USA, Kanada, Írország, Puerto Rico. Semmi különös, 2007-től fokozódó érdeklődés, a július 20-i bemutatót követően lecsengés.

5. Yonderboi (Sokat hallottam, hogy Fogarasi László elsőként külföldön szerzett népszerűséget és ott sokkal jobban ismerik, mi magyarok pedig elhanyagoljuk szegényt): Ehhez képest Magyarország az első, óriási fölénnyel, Oroszország, Hollandia, Ukrajna. 2005 (asszem akkor adta ki a Splendid Isolationt, ami szerintem elég gyatra lett) óta csökken a népszerűsége.

6. Ferenc Gyurcsany (Ha már népszerűség :-))): Magyarország (naná), Románia, Németország, Egyesült Királyság. 2006 szeptemberéig semmi, majd egy óriási tüske, de 2007-től ismét lényegében semmi érdeklődés a világban (na ezen sem vagyok meglepve).

Az ismert tényeket láthatóan elég jól mutatja; tehát ismeretlen dolgokkal is érdemes lehet bepróbálkozni.

Kronológia (1993)

Jó, tudom rég nem írtam stb. le van szarva a sírás, nem értem rá… 🙂

Sőt, most sem telik túl sok tőlem, maximum annyi, hogy úgy érzem, minél több elektronikus zenét hallgatok, annál tökéletesebbnek hangzik Jean-Michel Jarre Chronologie albuma. Mivel már vagy egy évtizede leróttam egyébirányú hálámat Miskának az album megvételével, most azzal próbálkozok, mint a múltkor: egy albumnyi idő alatt írni egy albumról. Ez az album a 90-es évek biztos második helyén lévő elektronikus albuma (bocsiMisi, de a Prodigy Fat of the Land-je ‘92-ből nagyon odatette magát), amelyet a történet szerint Stephen Hawking „Az idő rövid története” c. könyve inspirált, és akármennyire is képtelenül hangzik, azt próbálja “feldolgozni”.

A borongós kezdés, amely némiképp kicsit a C64 “basszusaira” emlékeztet, nagyon Jarre-os szólamokba csap át, ünnepélyes kezdet ez, amolyan himnuszféle, valami miatt nekem az élet szeretetére vagy dicséretére írt szólamnak hangzik. Persze most gyorsan bele kell magyaráznom az album címét is, szóval nyilvánvalóan ez egy ősrobbanás előtti állapot is lehetne, leginkább az időtlenség a jellemző rá. Ha be lenne téve loopba, lehet hogy meghallgatnám párszor, mire észrevenném. A szám közepe egyfajta lecsengés, ereszkedő dallamokkal elhalkul, és egy igazi nyugtatós, relaxációs zene jön. Érdekes módon nagyon jól lehet dolgozni is rá, én mindig azon veszem észre magam, hogy dudorászom. Még mindig semmi pörgés, ritmushangszer, csak puszta szintetizátor. Nem sokan képesek ilyen zenét csinálni, a 90-es években talán Michael Crétunak lett volna rá esélye, de Ő más utat fogott. 9/10

Kapunk egy átvezetést a második trackre, ami az elején ráerősít a templomi hangzásra, majd jön egy gyors, ütemes tekerés; felette majdnem ugyanaz a szinti, ami az első számban ünnepélyes, itt már feszes – nincs olyan őrült orgonista, aki ilyet templomban lejátszana. 🙂 Ez a szám lehetne az ősrobbanás maga, amely őserővel tombol – persze a maga módján. 9/10

A harmadik szám ismét egy belassulás, és talán abba is hagynám a Világegyetem keletkezéseinek fázisaival való hasonlítgatást – a szám szerintem egész jó, és a végén kapunk egy kis óraketyegést is. 🙂 6/10

A negyedik számot, amit itthon még diszkókban is nyomattak (nem vicc!), hívhatnám az album húzózenéjének is. Zseniális. A ritmikája nem hagyja el a 4/4-et, de mégis hozzátesz a sorok végére egy kis fintort, hogy ne legyen annyira egyszerű, egy sor nem 4×4, hanem 5×4 ütemből áll. Emellett rendkívül dallamos, nagyon jók benne a samplék, döbbenetesen modern a hangzás – Jarre valamire akkor nagyon ráérezhetett, ugyanis ez a zene egy picit áthangszerelve simán átmenne ma is a tizenéveseknek; lehet hogy így is, kis mélyhangkiemeléssel. 🙂 10/10

Az ötös track zseniálisan él meg az előző dallamokból, azokat belassítva, álomszerűvé téve. Az eleje gyönyörű, mint egy filmzene. Érezhette az öreg hal, hogy valamit azé be kéne újítania, különben nem hívhatná új tracknek, úgyhogy összedobott valami elég rusnyát a harmadik perctől, amivel a Salt’n’Pepa szégyenkezve még kiállhatott volna, de ez a zenei anyag itt egy kicsit gyengécske. Ezt kb. a 2 Unlimited inspirálhatta maximum. Elénye, hogy átvezet a nagy kedvenc trekkemre, ami mindjárt jön… 3/10

Ahogyan meghallom az elejét, már kopogom is az ütemet az asztalon, rossz szokásomhoz híven, aztán jön a bólogatás-rész… egyszerűen jó, kész. Igazi Jarre-os darab, ez simán illeszkedik a korábbi lemezeinek anyagához is. Harmonikus, nagyszerű zene. 10/10

Ez nem is igazi track, csak amolyan Jarre-féle “interlude”, egy rövid kis szösszenet, amelyben jól összeszedett bizonyos hangeffekteket és zenei motívumokat, kicsit prüntyög, de semmi különös. Ezt nem is értékelném külön, hanem a következő, egyben befejező számmal együtt.

Ismét visszatérnek a templomi orgonák, gyönyörű, dallamos, himnuszszerű kezdet. Aztán jön egy kis hiphop beütés, ami nagyon jót tesz az egésznek. Az utolsó két perc ismét az ereszkedő dallamoké, és egy visszaszámlálást hallhatunk, amelyet azóta sok koncerten elsütött már Jarre, de meg is értem, mert királyosra sikeredett. Az órák kattogása is nagyon ott van, illetve megismétlődik ugyanaz a borongós rész, ami az album elején. Amikor megvettem az albumot, csináltam belőle mp3-at és végtelenítve napokon keresztül bírtam hallgatni, amiben sok szerepe volt ennek a keretes szerkezetnek, hiszen annyira jól a saját farkába harap az album. 8/10

Az album értékelése 7,8-ra jött ki. Mondhatom, hogy ajánlom, de akinek ez a zene kell, annak már rég megvan. 🙂