Hunorka és az APEH

Kétéves gyerektől követel adót az APEH

“A Független Hírügynökség információi szerint kétszázezer forintos bírsággal fenyeget az adóhivatal egy csaknem két éves kisfiút Somogy megyében. A decemberben két éves Horváth Hunort levélben szólították fel, hogy 8 napon belül pótolja a májusban elmulasztott adóbevallását , különben megbüntetik. A szülők értetlenül állnak a helyzet előtt.”

Imádom, amikor ilyen szenzációhajhász módon tálalnak egy ügyet. A lényeg az volt, hogy Hunor apukája kapott egy kis zsét a cégtől támogatásképpen, de úgy gondolta, hogy el kéne sinkófálni a jövedelem utáni adózást. Így hát megterhelte saját újszülött gyermekét egy kis jövedelemmel, majd baszott befizetni az adót (gondolom, maximum tízezres tételről lehetett szó). Ezek után, amikor az APEH jogosan előjön a követeléssel, akkor boci-szemekkel, értetlenül áll az eset előtt, hogy háhogy követelhet a buzi APEH a két éves gyermektől bármit is?

Így egy kicsit másképp hangzik már a sztori… az APEH szerintem teljesen jogosan követeli a pénzt.

Csíkos állat

Mostanában ugyebár társadalmi nyomás hatására a csíkos és nem csíkos állatok találkozási pontjainál szigorítani akarják a szabályokat, azaz már a zebrára lelépési szándékot észrevevő sofőrnek is meg kellene állnia, illetve a zebrát illő óvatossággal kellene megközelítenie. A héten viszont (n-edik alkalommal) látom melóba menet, hogy a lelépő gyalogost az a bizonyos nemcsíkos állat kürttel szegezi a járdaszegélyhez, és tapossa a gázt, mintha a 70 méterre lévő lámpa nem lenne piros.

Ötletem van: vannak ezek az aszfaltból felcsapódó brutális oszlopok, amikkel el szoktak zárni területeket az autósok elől. Egész egyszerűen egy fotocella felbaszná az oszlopokat, amikor a gyalogos lelép, és ha nem sikerül az autósnak megállni, az ő baja. 🙂

Jó, ez faszság, mert minden hülyegyerek azzal szórakozna hogy nyitogatja az oszlopokat (persze ez is mutatja a magyar rendkívüli érettségét a világuralomra), de meg kell érteni, hogy ezek a nemcsíkosak szamarak, nem értenek a szóból. Egyszer oda kell csapni a büntetéssel, akkor megmakacsolja magát, aztán az újabb csapásoknál kibúvót keres, siránkozik, újra makacskodik, és aztán nagy nehezen beáll a sorba. És nem azért, mert megértette, hogy ha százzal megy akkor nem képes megállni és elüthet egy másik embert, hanem mert nem szereti, ha csapkodják.

Csíkos állat

Mostanában ugyebár társadalmi nyomás hatására a csíkos és nem csíkos állatok találkozási pontjainál szigorítani akarják a szabályokat, azaz már a zebrára lelépési szándékot észrevevő sofőrnek is meg kellene állnia, illetve a zebrát illő óvatossággal kellene megközelítenie. A héten viszont (n-edik alkalommal) látom melóba menet, hogy a lelépő gyalogost az a bizonyos nemcsíkos állat kürttel szegezi a járdaszegélyhez, és tapossa a gázt, mintha a 70 méterre lévő lámpa nem lenne piros.

Ötletem van: vannak ezek az aszfaltból felcsapódó brutális oszlopok, amikkel el szoktak zárni területeket az autósok elől. Egész egyszerűen egy fotocella felbaszná az oszlopokat, amikor a gyalogos lelép, és ha nem sikerül az autósnak megállni, az ő baja. 🙂

Jó, ez faszság, mert minden hülyegyerek azzal szórakozna hogy nyitogatja az oszlopokat (persze ez is mutatja a magyar rendkívüli érettségét a világuralomra), de meg kell érteni, hogy ezek a nemcsíkosak szamarak, nem értenek a szóból. Egyszer oda kell csapni a büntetéssel, akkor megmakacsolja magát, aztán az újabb csapásoknál kibúvót keres, siránkozik, újra makacskodik, és aztán nagy nehezen beáll a sorba. És nem azért, mert megértette, hogy ha százzal megy akkor nem képes megállni és elüthet egy másik embert, hanem mert nem szereti, ha csapkodják.

Milyen igaz

“Ha a közvetlen környezeted is ismeri a blogodat, búcsút inthetsz az őszinteségnek.

Atfogalmazom: Nem irhatod mindig azt amit szeretnel, mert ha azzal esetleg megbanthatsz masokat, akkor inkabb nem irod le.

Amivel egeszen addig nem kell foglalkozni, amig az olvasok halmaz es az ismerosok halmaznak nincs metszete es erre a metszetre nem lesz referencia semmilyen szinten.

Ezt felfoghatjuk egy eleg straigtforward, altalanos szabalynak is egyebkent, de ezzel pont a blog terapias jelleget veszitjuk el, hogy kimondunk olyanokat, amiket

1. csak ki akartunk adni magunkbol
2. kesobb vonjunk le tanulsagokat, kovetkezteteseket

Ehelyett odafigyelunk minden szora, remeg a kezunk a submitgomb felett.

Szerintem talalkoztatok mar a jelenseggel es ertitek mirol beszelek.”

Annyival egészíteném ki a dolgot, hogy olyan ez, mint karaoke-zni a haverokkal: józanul az ember nem kezd neki. 🙂

Kicsi robot, kicsi tánc (Wall-E)

Nem tudom, hogy van ez, de az összes mostanában irgalmatlanul hype-olt film szerintem baromság. Nem hiszem el, hogy ez az én hibám lenne, egyszerűen csak annyi van, hogy nagyon ritkán járok moziba, illetve igyekszem minél kevésbé mosni az agyam sorozatokkal, ezért az igényszintem még a 3-4 évvel ezelőtti felhozatalhoz van igazítva, nem a mostani fantáziátlan, hiteltelen, történet nélküli, agyon 3D-zett filmekhez szoktam. Biztos a Wally is nagyon tetszene így eltompulva, de az az igazság, hogy a Szörny Rt. készítőitől klasszisokkal jobbat vártam.

Adva vagyon a környezetvédelem, meg a fogyasztói társadalom fricskázása, mint két kimeríthetetlen tárháza a sztoriknak, és amikből már darabonként vagy egy tucat film készült. Adva volt a robotos sztori, ami örök hálás téma a gyerekeknek, én is egyszerűen imádtam a Rövidzárlat (Short Circuit) című filmet. Valszeg a Wall-E alkotói is, ugyanis a robotot is sikerült egy az egyben lenyúlniuk a régi filmből:

shortcircuit_1.jpg walle_1.jpg

Erre sikerül egy unalmas szart összehozni. Rohadtul nem értem.

A lényeg, ha valaki nem látta: Az emberek elhagyták a Földet, mert az teljesen elszemetesedett, élhetetlen. Helyette egy luxus-űrhajón élnek már 700 éve, és teljesen elkövéredtek, járni sem tudnak, a robotok szolgálják ki őket. Egy, a Földön ragadt kis takarítóobot talál egy növénykét, a Földre látogató és az élet után kutató másik (lány? milyen értelme van aszexuális robotoknál nemekről beszélni? Mindegy)-robotnak ajándékozza azt, utóbbi ezek után csak a küldetésről beszél, ami a növény visszajuttatása a hajóra, hiszen ez azt jelenti, az emberek végre visszatérhetnek a Földre. Ez a hajó gonosz fedélzeti számítógépének legyőzése után sikerül is, küldetés teljesítve.

Természetesen a gyerekeknek szükséges a szájbarágás, többször el kell mondani hogy mi a szitu. Viszont akkor miért csak ultra-vázlatosan mondják el, hogy az emberek miért nem a Földön élnek? Az elején meglobogtatott újságcikk erre nem elég. Szerencsére később az űrhajó kapitánya még elmondja legalább kétszer, hogy “ha újra növényt találunk, hazamehetünk a Földre”. De most akkor el kéne dönteni, hogy felnőtteknek vagy gyerekeknek szól a film? Mert a felnőtteknek tényleg elalvós, a gyerekeknek meg szerintem érthetetlen az öngyújtó meggyújtása, meg a Hello Dolly (mellesleg az utóbbi már nekem sem mond semmit, úgy kellett utánakeresnem, hogy miről van szó).

Az olyan baromságokat meg hagyjuk, hogy a növény az űrben fél perc alatt nem megy tönkre, meg hogy Eve (akit az élet felkutatására küldenek) mindent azonnal halomra lő.

Ez a film maga is olyan műanyag, mint egy robot: a kidolgozottság tökéletes, de alig van valami poén, a történet csak az eszmei mondanivaló sulykolásából áll. Baromi unalmas de legalább nélkülözi az eredetiséget is.

Ehelyett inkább a Verdákat vagy a Szörny Rt-t ajánlom újból megtekintésre.

5,5 / 10 (imdb: 8,1) – nem jó.

"Kevés vagy, Batman…"

Én nem mondhatnám, hogy csak gyerekkoromban lelkesedtem a hősökért, most is képes vagyok beleélni egy történetbe magam. Akkoriban, réges-régen 🙂 ki is volt hős a szememben? Bud Spencer, Terence Hill. Hogy Pókember, Jégember, X-ember, Amerika-kapitány, Szuperember, Denevérember is létezik, azt nekem kérem, senki sem mondta. Első találkozásom Bohócarcú Jack Nicholsonnal és Michael Keatonnal valamikor ‘90 körül lehetett – tetszett, tetszett, nem vót rossz, ahogy visszaemlékszem. De most valami őrült hiszti volt kitörőben a Christopher Nolan által rendezett új változat miatt. A Batman: Begins jó film volt, nekem is eléggé tetszett, pedig én aztán kiröhögöm az alsógatyában ugráló Szuperembert is. Kicsit sokára néztem meg ugyan a filmet (szokás szerint), mert (szokás szerint) mindenki az első héten látta már, és nem kísért el, én meg utálok egyedül moziba járni. Végre Atomgape segítségével egy hónapja megnéztük a filmet. Előre szólok, hogy nem sokkal előtte láttam a “Nem vénnek való vidék”-et (NVVV), amiről el is kezdtem írni de aztán valahogy elfogyott az ihlet, így esett meg hogy szeptemberre nincs beszólás.

Hogy a filmről is írjak valamit: Tehát ez egy sorozat következő része, amely Batmanus (Christian Bale) pályafutását követi nyomon. Jokert, aktuális ellenfelét Heath Ledger alakítja (aki a filmben tovább él, sajnos azonban a való életben vége, mint az közismert). Akaratlanul is összehasonlítja az ember Jack Nicholsonnal, és (részben a NVVV miatt) azt kell mondjam, hogy bár rendkívül jól játszik, óriási tehetségnek tartom én is (bár persze pszichopatát amúgy is hálás szerep alakítani), de igazából egyáltalán nem félelmetes. Nicholsontól én rettegtem, mint ahogyan az NVVV gonoszától is, de erre a Jokerre nem tudtam másként tekinteni, mint egy szerencsétlen félnótásra. Újra és újra kiderül, hogy óriási gonoszságokra képes, de képtelenség ennek a súlyát átérezni. Nicholsonnak sütött a szeméből, hogy “én egy óriási geci vagyok”… Joker egy kaotikus személyiség, akitől éppen amiatt kell rettegnie az embereknek, mert képtelenek a reakcióit kiszámítani, bármilyen őrültséget képes végrehajtani. A történet, a rendezés teljesen alá is támasztja ezt (Nolan szintén rendkívüli tehetségű rendező, gondoljunk csak a Mementora vagy az Álmatlanságra), de Ledger valahogy nem az igazi – vagy korai, értelmetlen halála miatti gyászukban istenítik, vagy velem van valami probléma. Joker lehetett volna az igazi főhőse a filmnek, hiszen Batmanus csak sodródik az eseményekkel, végig Joker és az események nyomában lohol, képtelen megelőző akciókra, de Ledger nekem nem volt félelmetes.

Ööö, csak hogy kicsit történeti legyek: szóval a gonoszság terjed mint a tripper, és az egész középpontjában Joker áll. Az új államügyész (Harvey Dent – Aaron Eckhart alakításában) is sok borsot tör szegény gengszterek orra alá, akik szinte kénytelenek cipőpucolásból és halászásból megélni – mégis amikor Joker felajánlja szolgálatait, nem igazán lelkesednek. Aztán ahogyan Batman egyre jobban próbálja elkapni, Joker úgy erősödik meg, az orránál fogva vezeti őket. Harvey Dent és Batman, alias Bruce Wayne mindketten a bűnt üldözik, de erős a kontraszt – Batman önbíráskodik, míg az államügyész a törvény eszközeivel próbál a bűn ellen tenni. Mindkettő megingathatatlan. Mindkettő szerelmes ugyanabba a nőbe (Maggie Gyllenhall, aki a Felforgatókönyvben nagyon jó volt, itt borzalmasan gyengécske), aki végül áldozata lesz Joker cselszövésének.

A forgatókönyv (Jonathan Nolan) és a rendezés (Christopher Nolan) egyaránt zseniális, a legjobb képregényfeldolgozás. A felügyelőt alakító Gary Oldman és Batman inasát alakító Morgan Freeman számára jutalomjáték, Ledger nagyon jó, nekem egyedül Christian Bale nem az igazi, illetve ahogy írtam, Gyllenhall iszonyat halovány. Nagyon ötletesnek tartom, hogy a bűnözés elharapódzását személyes élményeken keresztül mutatják be, de a film felénél én már elkezdtem fészkelődni, hogy mikor jön a végjáték? Nem tudott lekötni; sok belassult jelenet van, részben ennek meg is van az oka, részben kikerülhető lett volna és csak a látvány miatt került be (pl. Batman elutazik Kínába egy emberért és látványos akcióban elrabolja – mi a fenének?). Nem igazán van kidolgozva a végén a Kétarc-téma sem, csak gyorsan hozzácsaptak még egy fél órát – szerintem kár volt.

Összességében: Képregény-témában egyik legjobb, de túlságosan hosszú (2,5 óra!). Nagy a hype körülötte, részben okkal, de az imdb értéke kicsit nevetséges, ennyire azért nem lehet jó egy akciófilm, amit az ember agymosásnak néz meg.

7,8 / 10 (IMDB: 9,3 / 10)