Nemzetközi jogosítvány, muhhhaha

Mivel nekem az a szép bugyirózsaszín, papír formájú jogosítványom csak majd 2012-ben jár le, és addig nem is vagyok hajlandó kártyásat csináltatni, ki kellett váltanom a Nemzetközi Jogosítványt (így, nagybetűkkel), mert csak így vezethetek külföldön. Mindezt egy időpont egyeztetéssel és 1800 Ft befizetésével, valamint saját hozott fotóval meg lehet tenni (érdekes, hogy az útlevélhez, amit szintén most csináltattam, le tudtak fotózni, bár az a kép valami iszonyatos is lett, tehát talán jobb hogy én vittem azt a fotót).

Jelzett időpontban megyek, a nő nagyon tudományosan leültet és elkezd dolgozni. Körülbelül 15 perc kemény munka után átnyújtja a képen látható dokumentumot. Hogy őszinte legyek, nem tudtam a megdöbbenésemet elrejteni, azt gondoltam hogy a XXI. században az Uralon innen már ilyen nevetséges valamit nem fogok látni. Hisztérikusan felröhögtem, hogy ez már a Nemzetközi Jogosítvány lenne?!

nemzetkozijogsi.jpg

Kezdjük ott, hogy a formátuma kb. A5, és keményfedeles, tehát _lehetetlen_ hogy ezt tárcába vagy zsebbe beletegyem. Aztán a vicces rész, hogy belül is magyarul van kitöltve, és a könyv többi részén 5 nyelven leírják a mezők tartalmát. Tehát ha majd egy rendőr megállít és átadom neki a bugyiszín jogsit, majd ezt a kis könyvecskét, akkor kb. 5 perc alatt ki is tudja majd silabizálni, hogy ki van kivel és el tudja dönteni, hogy én az vagyok, aki. De ehhez mi a fenének kell ilyen könyvecske, fényképpel? Nem lenne elég egy hitelesített fordítás, amit be tudok csúsztatni a jogsimba? Lehetőleg valami kártya alakú formátumban, hogy el is férjen…

Szóval ez kész. Ez nagyon itt marad egy előző rendszerből.

Dodge this! – Commodore 64 zenék

Ma olyan jó lett volna, ha tudtam volna beszélni egy olyan emberrel, aki annyira elborult agyilag, mint én és szereti a C=64 zenét. Most hallgatok egy számot és annyira jól van összerakva, hogy borzongok. Ez az amit pl. Melcsinek hiába mesélek el, hogy van 8 bited, meg 4 fajta hullámformád és 3 szólamod (mono-ban!): rakjál össze zenét. Ő azt mondaná, hogy értelmetlen, elő kell venni két gitárt meg egy dobot, oszt megvan a 3 szólam. Szóval nem érti, mi a jó abban, hogy valaki 8 bitből próbál egy 1980-ban gyártott számítógépen zenélni. 🙂

Anno azok közül, akik zenéket szereztek erre a lényegében első tömegesen elterjedt személyi számítógépre, nagyon sok zseniális ember volt. Jobbak, mint az akkori popzene alsó 80%-a. a felső 20% mögött meg már akkor is sok tíz főből álló csapat állt, akiket egy ember nem tud lenyomni.

Nagyon karcos zene, ha megrázogatom a fülhallgatót, potyognak kifelé a bitek. Mégis az én (nyilvánvalóan beteg 🙂 agyamban olyan harmóniává áll ez össze, mint egy dallamos hangszeres zene. Talán képzelettel pótolom a hiányosságokat, nem tudom. De az tuti hogy ezt egy olyannak elmagyarázni, aki felnőttkoráig nem találkozott ilyen zenével, gyakorlatilag lehetetlen. 🙂 Ettől függetlenül 2008-ban is komponáltak még erre a fura “hangszerre”. Fel is teszem az egyik nagy öreg zeneszerző 1989-ben készült alkotását – van egy olyan érzésem, hogy nem fog beperelni a jogdíjak miatt. 🙂

Itt töltsd le.

Ezúton is köszönet annak, aki lehetővé tette, hogy ezek a régi, 1-2 kbyte-os zenék hallgathatók legyenek PC-n.

Esperes az Operában

Nem is mondtam, hogy múlt pénteken sikerrel vettük a Händel: Xerxes nevű akadályt az Operaházban. 🙂 Sokat nem is akarok írni róla, csak annyit hogy ha nem szereted az operát, vagy legalábbis tartasz tőle, mindenképp menj el! Zseniális feldolgozás, Kovalik Balázs rendezésében. Abszolút fiataloknak készült, sok poénnal (!), színes, vicces díszlettel és ruhákkal (illetve finomutalásféleképpen autók, hajók és repülők is megjelennek), ami, hát mondhatjuk, hogy a barokk vígopera erős leporolása. Tényleg látni kell.

Kezdjük ott, hogy Xerxészt nő (Várhelyi Éva) alakítja. Az első meglepetés után jött az, hogy az öccsét, Arszamenészt alakító Birta Gábornak olyan kontratenor hangja van, hogy a női énekesek elbújhatnak. Nem tudom, hogy eredetileg is ebben a hangfekvésben írta meg Händel ezt a darabot, de itt mindenki brutál magas hangon énekelt (kivétel Romilda faterja).

Aztán jön az, hogy mindenki divatos, plázás cuccokban feszít, majd begördül egy kabrió, sőt, egy tank. Mi van itt??? 🙂

Ja, akkor a sztori: Xerxész egy platánba volt szerelmes, de gyorsan belehabarodik öccse nőjébe (Romildába) is, és mivel öccse nem hajlandó lemondani róla, száműzi testvérét szolgájával, Elviróval. Romilda húga, Atalanta viszont örül: Ő is szerelmes Arszamenészbe, és ha a királyi óhaj beteljesül, rányomulhatna a pasasra.

További bonyodalom, hogy Amasztrisz hercegnő, Xerxész korábbi menyasszonya nagyon szereti a királyt, ezért katonának öltözik, és követi a különféle háborúkba is. Azonban rá kell döbbennie, a király már nem őt szereti.

Arszamenész titkos találkozóra hívja kedvesét, ehhez Elvirót veszi igénybe, aki virágárus lánynak álcázza magát. Elviro épp a “megfelelő” kezekbe, Atalantának adja át a levelet, aki biztosítja, hogy át fogja adni a nővérének, azonban csalást fontolgat. A királlyal találkozván azt mondja, a levelet Ő kapta Arszamenésztől, aki őrülten szereti őt; nővérkéjének, Romildának őedig valójában egyetlen vágya, hogy a király elvegye feleségül. Xerxész kicsit kétkedve fogadja a hírt de megörül, mert eddig hiába ostromolta szerelmével Romildát, Ő kitart. Felkeresi Romildát, aki – Xerxész számára érthetetlen módon – még mindig ragaszkodik Arszamenészhez.

A “virágárus lány” elmeséli Amasztrisz hercegnőnek is, hogy hogyan is áll a helyzet – Amasztrisz eléggé maga alá kerül emiatt. Arszamenész szintén reményvesztve kóvályog – hogyan tudná visszaszerezni kedvesét a száműzetésben?

Atalanta ármánya elég hamar kiderül; Romilda ismét megerősíti, hogy kitart kedvese mellett. A húgát nem töri le nagyon az eset, elindul másik férjet keresni. Eközben Xerxész tovább ostromolja szíve hölgyét, aki azzal hárítja el, hogy apja akaratára bízza magát. Tudni kell, hogy az apja Xerxész legfőbb hadvezére, a hős, megnyomorodott Ariodatész. Xerxész arra számít, hogy könnyen meg tudja győzni, adja hozzá a lányát. Fel is keresi, majd közli vele, hogy még aznap felkeresi egy nála nem alacsonyabb rangú királyi családtag, akihez feleségül kell adnia a lányt. Ennek a körülményes fogalmazásnak az az oka, hogy Xerxész nem akarja idő előtt felfedni: egy rangjában nem hozzáillő lányt akar elvenni.

Romilda azt is elmondja a királynak (csak hogy szabaduljon végre tőle), hogy szerelme Arszamenésszel, hogy is mondjam… nem eglszen plátói. A felháborodott király elrendeli öccse kivégzését.

A szerelmesek szerencséjére Ariodatész félreérti a király szándékát, és azt hiszi, Arszamenész lesz a kérő. Ezért amikor a király öccse már a bitófa alatt várja a kivégzését, megjelenik egy pappal és összeadja a fiatalokat. Xerxész, aki biztos abban hogy uralja a helyzetet, óriási megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy a leendő hitvesét az orra előtt feleségül vették. Önmagából kivetkőzve üvölt, csapkod és követeli, hogy öccse szúrja le Romildát. A jelenlévő katonaruhás Amasztrisz vállalja, hogy elvégzi a büntetést. Kérdésére, hogy annak szívét járja-e át a kard, aki az igaz szerelmet hûtlenséggel jutalmazza, a király igennel felel. Ekkor Amasztrisz felfedi kilétét, a pengét pedig Xerxész ellen fordítja.

A király ekkor döbben rá, mit is cselekedett. Megbánja önző tettét, és mindenkinek megbocsát. Hepiend, függöny. Vastaps.

A rendezés óriási. Handel zenéjére hedbengelnek és brékelnek. Az olasz áriákon kívül az átvezetők (Melcsi szerint: recitatívó) magyarok, és a szövegezésük nagyon is mai magyar. Ehhez elég, ha elmondom, hogy a szünetben barátaink hölgytagja hallotta, hogy két öregasszony szörnyűlködik, hogy “ez botrány…! Ez egy Győzike-show! Mit meg nem engednek itt ma már…” Ami számomra pozitívum, természetesen.

A zenekarban állítólag (Korányi szerint, akivel szintén összefutottunk) Fischer Ádám játszott, én sajnos nem vagyok annyira mívelt, hogy ismerjem, viszont a pálcát Oberfrank Péter kezelte, aki megkomponáltan az utolsó pillanatban, késve ugrott be a zenekari árokba.

Aki kedvet kapott, turbózzon rá: Már csak három előadás van! Ugyanis csak 8 alkalommal játsszák, legalábbis mostanában.

Hancock (2008)

Tegnap megnéztem ezt a filmet, számomra egyetlen tanulsággal szolgált, de erről később.

A szuperhősös filmek nagyon menők mostanában, és ez a film viccesnek is ígérkezett, mivel egy mogorva, bunkó és embergyűlölő szuperhősről szól. John Hancock (Will Smith) vedeli a whiskey-t, folyton részeg, és nem érdekli az emberek sorsa – a bűnözőkkel való leszámolás közben több kárt okoz, mint hasznot. Az emberek emiatt lenézik, utálják. Aztán találkozik egy PR-ossal, Ray-jel (Jason Bateman), aki elhatározza, segít rajta – együtt felépítenek egy imidzset Hancock-nak, hogy ő tulajdonképpen meg akar változni, jó akar lenni.

Megtanul nem úgy leszállni, hogy felszakadjon az aszfalt, megmenteni úgy az embereket, hogy ne dőljön romba a város, és közben barátokat szerez. Megismerkedik Ray gyönyörű feleségével, Mary-vel (Charlize Theron)…

A filmet alapból mindenféle elvárás nélkül kezdtem el nézni – egyszerű filmvígjátékra számítottam, nem nagy mélységekre. A film ennél kevesebb – sima agymosó, a végén már kis híján elaludtam, és vártam, mikor lesz már vége. Kiderül, hogy van más szuperhős is, lesz szerelem és elválás… és sok unalom meg tökölődés a végén.

Will Smith aranyos, mint mindig, a többieket meg hagyjuk.

A tanulság, amiről írtam: Hancock mesél arról a film közepén, hogy kb. 80 évvel ezelőtt ébredt fel egy kórházban, sebbel a fején és nem emlékezett semmire. Az injekció beletört a bőrébe és a seb is hamar begyógyult, onnantól kezdődött jelenkori szuperhős története. A kórházban azt mondták, “nyomjon egy johnhancock-ot”, Ő meg azt hitte, John Hancock az ő neve, ezért aláírta így a zárójelentést. Mivel nem értettem a dolgot, utánanéztem a wikipédián: A lényeg, hogy John Hancock (1737 – 1793) a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásakor egy óriási és jellegzetes aláírást produkált, és ennek hatására az amerikai köznyelvben “johnhancock” az “aláírás” szinonímájává vált.

Ja, és a film által sulykolt tanulság: “A szuperhős is csak ember”.

A film 4,0 / 10 (imdb: 6,6 / 10)