Stockholm 2.nap – Djurgården, ilyesmik

Második nap beterveztük a Djurgården megtekintését, ahol a két legnagyobb nevezetesség a Vasa- (egyes helyeken, régies írásmóddal? Wasa) múzeum, illetve a Skanzen. A két látványosság között elrobogtunk a Királyi Palotához, mivel éppen délben van minden nap az őrségváltás. Mi éppen június 6-án voltunk ott, ami – nemzeti ünnep lévén – súlyosbította a helyzetet párezer plusz emberrel, meg persze pont nem lehetett bemenni a Palotába. Annyi baj legyen.

Vasa-múzeum

Nyáron a Vasa-múzeum 8:30-tól van nyitva (legalábbis 2009-ben), és mindenképp érdemes kezdésre odamenni, mert kb. 9:00-ig alig van ember, utána meg elkezdenek beszakadni ezerrel.
vasa2.jpg vasa1.jpg

Mi a Vasa-múzeum? Nevével ellentétben nem vázákkal van tömve, hanem egy legendás hajóval. II. Gusztáv Adolf ugyanis egy grandiózus csatahajóval akarta eldönteni a kérdést az akkori háborús felekkel (norvégok, oroszok, lengyelek, dánok stb). 1628-ban készült el, építése közben áttervezték és újabb fedélzetet építettek rá egy újabb ágyúsorral, így a tűzerő egymagában felülmúlta az akkor lengyel flotta teljes tűzerejét. Nem vették viszont számításba annak következményét, hogy egy keskeny és magas hajót építenek alacsony vízvonallal és magas súlyponttal. A vízrebocsátás után kb. negyedórával a hajó még az öbölben felborult és el is süllyedt, és a svédeken röhögött fél Európa.

A hajó (meglepő épségben maradt) maradványait 1956-ban fedezte fel egy amatőr búvár. A svédek komoly projektet indítottak a hajó kiemelésére; acélsodronyokokal sekélyebb vízbe vontatták, szárazdokkba tették és köré építettek egy fantasztikus múzeumot. Egy olyat, hogy 2-3 órát lazán el lehet ott tölteni.

sankt_erik_jegtoro.jpg A múzeumban hét szinten lehet körbejárni a hajót, pl. az egykori vízvonal szintjén is. Ettől függetlenül az árbócok kb. egyharmada fért be, a többit az épület tetején, kívülről láthatjuk. A hajó az akkori méretekhez képest tényleg elképesztő nagyságú, a mai tengerjárókhoz képest nyilván nem nagy szám, de így, korhű környezetbe téve uralkodik az egész múzeumon.
Ha jól értettem, a múzeumban azért van szinte töksötét, mert a konzerválással akadtak kisebb gondok – a fához használt szerről kiderült, hogy ártalmas (?) és amíg nincs jobb ötletük, addig igyekeznek nem túl sok fénynek kitenni.
A hely tervezői gondoskodtak egyéb szórakozásról is: A hajó bizonyos részeiről készítettek másolatot, így ki lehet próbálni, milyen lehetett a fedélközben, netán az árbóckosárban. Van számítógépes szimuláció, mindenki megpróbálhat olyan Vasa-t tervezni, amelyik nem süllyed el – azért hozzátenném, hogy ez elég nagy kihívás. 🙂 Széles, holland típusú hajótestet választva, fullra pakolva az alját súlyokkal és a felső ágyúsort eltávolítva is simán megborult szerencsétlen. (Az akkori teszt egyébként az volt, hogy tengerészek rohangásztak jobbról balra, az “éles teszt” meg már a vízrebocsátás volt, az ismert következményekkel. Mindkét szimulációt lefuttathatjuk.)
Továbbá részletes információt és leírásokat találunk az elsüllyedésről, kiemelésről, a hajó keresztmetszetéről, felszerelésről, illetve az akkori emberekről is mindent megtudhatunk – igazán nagyszerű hely. Angol felirat valahogyan került mindenhová, nem is értem, egyes országokban miért nehéz ezt megoldani.

A múzeumhoz tartozik még egy külön, a kikötőben megtekinthető világítóhajó, és a Szent Erik jégtörő. Ez utóbbiról is felraktam egy képet.

Királyi Palota

Sokat nem láttunk belőle, az ünnepség miatt. Inkább pár képet töltök fel a környékről és az emberekről, meg persze a királyi őrségről. A Palota udvarában is nagy hepaj volt, a zenészeket ott fotóztam – ilyen népviseletbe öltözött zenészekből volt vagy 4-5 garnitúra, és egymást próbálták túlzenélni. 😉

allnak.jpg menetelnek.jpgnepviselet.jpg holgyek.jpg zeneszek.jpg

Skanzen

Egy kis állatkert skandináv állatokból, illetve nagyon sok szép régi ház, amikben az eredeti mesterséget bemutatják. Sokkal nagyobb, mint gondoltam. A legtöbb szép dolgot megnéztük, beleértve azokat a részeket, ahol tipikus svéd tájrészleteket építettek (ezt idén építették mert a európai nemzeti parkoknak van valami évfordulója. Az csak természetes, hogy Európában a svédek csináltak először nemzeti parkot, és most is van vagy 50 nemzeti parkjuk.)
Amit tudni kell a Skanzenről, hogy marhanagy, és sok a látnivaló, emiatt fárasztó. A tapasztalat az, hogy a Djurgården megnézésére egy teljes napot rá kell szánni, ezért bár eredetileg harmadik nap délelőtt már el akartuk hagyni Stockholmot, úgy döntöttünk hogy a harmadik napot is rászánjuk. Pár kape a Skanzenről:
foka.jpg fuves_teteju_haziko.jpg haz.jpg remszarvas.jpg

Ezzel véget is ért második napunk…

Előzmények Folytatás

Rövidhír egy jó koncertről

Voltunk kint a DM-en 23-án. Nagyon fasza volt, bár sajnos nem tudtam úgy szétüvölteni a hangszálaimat, hogy másnap ne tudjak beszélni, bár a torkom bedagadt mint az állat. A térdeim rommá mentek az ugrálástól és a két óra folyamatos szakadó eső miatt szó szerint mindenki fossá ázott, legjobban azok a csajok akik mondjuk egy szál pántos trikóban jöttek el. Ennek ellenére az eddigi legerősebb DM koncert volt, amin voltam.

Miért volt ez? Talán jól voltak összeválogatva a számok, és persze az is segített, hogy 20-25 méterről láttuk most őket egy VIP jegy segítségével (illetve néha közelebb, ha kijöttek a színpadi nyúlványra). 🙂 Na, tényleg fasza volt, formában voltak, David nem tudom hogy hogy bírt ilyen gyorsan felépülni a gyomorműtétből de végig mozgott, pörgött, táncolt, vonaglott. Azt hittem, majd kerekesszékben fogják kitolni, de abszolút nem. Mr. Marty kissé meghízott és elég nyúzott volt az arca, de a hangja a régi. Andy pedig még mindig szart se csinál, nem is nyúlt a szintihez talán 1-2x. 🙂

Szóval, arra a valószínű esetre, ha valaha megtanulnak magyarul: KÖSZI SRÁCOK, QRVA JÓK VAGYTOK! ÍGY TOVÁBB ÉS ABBA NE HAGYJÁTOK!

Tracklst (bejelöltem kis csillaggal, melyik volt ahol szétszakadt a torkunk és/vagy leszakadt a vesénk):

* In Chains
Wrong
* Walking In My Shoes
* I’ts No Good
*** A Question Of Time
* Fly On The Windscreen
Jezebel
** A Question Of Lust
Come Back
In Your Room
** I Feel You
In Sympathy
* Enjoy The Silence
** Never Let Me Down Again
** Stripped
** Master And Servant
* Strangelove
*** Personal Jesus
*** Waiting For The Night

Ennyit az atomhíres magyar borokról

Véletlenül néha járok külföldre és valahogyan sehol sem ismerik az itthon világhírűnek behirdetett magyar borokat. Olyannyira idegesített ez a dolog, hogy kinti ismerősöknek vittem is magyar bort, amit csak úgy jellemeztek, hogy “faszább a kommersz francia boroknál”. Kicsit felemás ez az értékelés, főleg hogy a Bolyki pincészetből vittem egy 06-os Bikavért ami amúgy nálam is igen kedvező fogadtatásra lelt. 🙂 De úgy gondoltam, ez végülis egy pozitív kritika, főleg mert ezek az ismerősök a francia borvidékekről isznak folyamatosan és azt is szokták meg. Most pedig olvasom, hogy sikerült csődbe vinni a Magyar Borok Házát is – az összefüggés nem véletlen. Talán majd egyszer eljutunk odáig, hogy nem óriásplakátokon meg szórólapokon bizonygatjuk, hogy a magyar bor az máncsak igen jóféle.

Vannak ugye a buszokkal érkező osztrák turisták, akik elé ha leteszel egy üveg rendesebb bort, hülyén néz, hogy

1) neki “piros” bor kéne és

2) mindenképpen édes, mert nem szereti ha feltapad a nyelve a szájpadlására.

Ezeknek az embereknek ÉDESMINDEGY, mit isznak, amíg nem fáj másnap reggel nagyon a fejük és még látnak is. Kell az olcsó felcukrozott Merlot, meg a lagzis meg a sramli oszt ők már jól vannak.

Aki “valamennyire igényesebb”, úgymint megissza a száraz fehéret, tehát ténylegesen nem alkoholos alapú szörpöt kíván inni hanem bort, az először is nem biztos hogy kapásból Magyarországra jön. De legkevésbé sem a Várban fog bevásárolni a lehető legdrágább üzletben, mert magyar barátja/ismerőse/üzletfele ismeri a Bortársaságot is, aminek normális honlapja van, ahol rendelni is lehet, és nem olyan ahol június végén tavaly novemberi a legfrissebb hír.

Mégis, hogyan lehetne terjeszteni a magyar bor hírét ahelyett, hogy a Várban várjuk a kedves ügyfeleket? Hát persze, hogy a bortermelők már 20 éve csinálják: Borversenyekre kell járni és exportőrrel intéztetni hogy értelmesebb helyekre elkerüljön a termék. Aztán reménykedni… pár borásszal, akikkel volt szerencsém beszélgetni mostanában, mind Hollandiába, Angliába, Kanadába vitetik a termést, mert először is itthon nem tudják eladni (az agyonsztárolt osztrák nyugati “sógoraink” nagy vívmánya hogy kirobbanthatatlanul elterjesztették itthon a sörkultúrát, így aztán a bor nem kell senkinek, pedig.), másrészt hátha felfigyel rájuk egy kinti bolt és kötnek egy szerződést 3-4 évre, ami kihúzná őket a folyamatos anyagi szarból.

Borok Háza, bazeg… 🙁

Stockholm – szállás, látnivalók

Elsőként leszögezném a nyilvánvalót: Svédország drága hely. A tömegközlekedés viszont hihetetlenül, elképesztően, konzseniálisan drága. Ezért azonnalra ajánlom egy Stockholm kártya beszerzését, ami múzeumokba is ad belépőt és a tömegközlekedés ingyenes.

A tömegközlekedésről csak dióhéjban annyit, hogy úgy képzeljük el, mintha nekünk HÉV közlekedne Budapestről Törökbálintra, Pátyra, Pilisvörösvárra, Fótra, Gyálra és Százhalombattára is, nem csak ez a pár nyamvadt vonalunk lenne. Ezek mind BKV-bérlettel a vonal teljes hosszában igénybevehetők; ja és csúcsidőben 10 percenként. Van öt metró is (ami igazából 3 vonal, csak ebből kettő is kétfelé ágazik; tehát vagy van három többfelé ágazó, vagy 3 hosszú és 2 kisebb – ízlés kérdése), ezeket végig gránitba fúrták, nem nevetséges kavicsos fődbe’. Ezen felül van egy darab (retro) villamospálya és irdatlan sok buszjárat.

Welcome_Hotel.JPG Szégyentelenül reklámozom azt a helyet, ahol mi megszálltunk: ez nem Stokkiban van, hanem Järfälla-ban, ami kb. 15 perc HÉV-ezést jelent. A neve Welcome Hotel (nem sokat gondolkodtak a név választáson :-)). A hely óriási előnye, hogy viszonylag nem túl drága (kétágyas szoba 24e Ft / éj) és emellett adnak a tartózkodás teljes időtartamára egy “Stockholm á la carte” kártyát, amivel szintén a legtöbb és legfontosabb múzeum látogatható, illetve a helyi tömegközlekedés (az “SL” társaság összes járata) ingyenes, sőt hajókázni is lehet. A távolsági közlekedést az “SJ” társaság intézi, mi azt nem vettük igénybe.

Kicsit megszeppentünk, amikor a hotelbe érve (az Arlanda reptérről BUSSZAL (Flygbuss) menjünk, ne vonattal mert kb. fele áron kijön; majd a HÉV-vel, amit itt Pendeltågnak mondanak és Pendeltógnak ejtenek el kell menni Barkarby állomásig) megláttuk az aprócska szobát egyetlen szimpla ággyal. Az okosság az volt, hogy az ágy aljából nyitható ki a másik fele, tehát éjszakára kinyitható és kényelmes, nappal meg nem foglalja a helyet.

Szóval a Welcome Hotel sem túl olcsó, de egy óriási fegyvert adott a kezünkbe, amelyet nem féltünk használni. 🙂 Azok a helyek, amelyeket mindenképp meg kell nézni (egy rakásba szedtem azokat a helyszíneket, amiket nagyjából egyszerre meg lehet nézni):

Mielőtt elfelejtem mondani: Egész Svédországban nagyon fontos az időzítés. Ha kevés időnk van és nem lófrálni szeretnénk, hanem a látványosságokat megtekinteni, akkor rengeteg idegeskedéstől, üres időszaktól megkímélhetjük magunkat, ha előre tudjuk a nyitvatartásokat és jól időzítünk. Mi lecsúsztunk pár olyan helyről, amit nagyon sajnáltunk, egyszerűen azért mert amikor a tervet összeraktuk előző este, akkor a Stockhol kártyához tartozó kis füzetben (amely leírta az összes kedvezmény helyszínét) nem figyeltünk eléggé erre. Például nyáridőben a Skanzen már 8:30-tól nyitva van, a legtöbb múzeum 10-18-ig van nyitva, de van amelyik 11-14 óráig van csak nyitva. NAGYON FONTOS a kajaidő: 11-13 óráig tudunk csak olcsón megkajálni, ebben az időszakban lehet olcsó ebédmenüt kérni sok étteremben. Sőt, volt hogy a kinézett étterem délután 3-kor egyszerűen bezárt és nem tudtunk ott kajálni. 🙁

Városháza

Stadthus2.JPG Kívül-belül nagyon klassz, a toronyba menjünk fel mindenképp. Sajna úgy működik, hogy egyszerre csak kb. 30 ember lehet fent, ezért várni kell egy ajtó előtt, és ahány ember kijön, annyian mehetnek fel, erre vigyáznak. Cserébe nincs tülöngés. Van egy vicces rész a torony felső részén: egy nagyon alacsony emelkedésű, nagyon keskeny (kb. 80 centis) folyosón kell körbe-körbe menni, olyan mintha soha nem érne véget.
Stockholm1.JPG
Stadthus1.JPG Érdemes “befizetni” (Stokki-kártyával ingyenes) a vezetett látogatásra is, sok érdekeset meg lehet tudni: például hogy a tervező imádta a régi, gótikus stílust és emiatt direkt úgy tervezte meg a téglaépületet, hogy minimum 300 évvel idősebbnek látsszék: befalazott ablakok, hiányzó téglák, aszimmetrikus termek, mintha sokszor átépíttették volna már az idők folyamán. Mókás. Nem mellesleg lehet látni a híres Kék termet (amely nem kék, mivel rájöttek, hogy nagyon sötét lenne a vörös tégla kékre pingálva; valamint egészen elképesztő méretű) és az Arany termet is (amelyben a falakat aranyfüstös kerámialapok borítják, amelyek még egy üveg réteget is kaptak, ettől ragyognak. Persze tele van mozaik képekkel is, a svéd történelem nagy eseményeiről – tényleg nagyon szép. És itt is van egy kis elba_szás: mivel sietni kellett a terem elkészítésével, az eredetileg 7 évre vállalt munkát 2 év alatt kellett lenyomni, mivel a Városatyák a Városháza építésének 40. évfordulójára szerették volna látni. A kapkodásban elfelejtették beleszámolni az egyik fal mentén a padok magasságát; viszont a főbejárat falán lévő mozaik képet viszont a teljes magasságra tervezték. Elkezdték alulról felrakni a mozaikokat és a plafonnál vették észre, hogy nem stimmel: az Államalapító Szent Erik feje, valamint a három korona nem fog ráférni a falra. Mivel Szent Eriket amúgy is lenyakazták, ezért aztán végül így maradt… sajátságos svéd humor.:-))) A főbejárattal szemben a Mälaren tó királynője, azaz Stockholm maga látható egy óriási mozaikfreskón. (Ja, ha nem mondtam volna, Stockholm a tenger és a Mälaren tó közé épült, méghozzá nyilvánvalóan a kereskedelem felügyelete miatt, emiatt van édes és sós vize is.)

Annyi mindenképp elmondható, hogy a Városházán szinte valamennyi terem különleges, és szinte valamennyinél meggondolta magát a tervező, mert folyton új és jobb ötletei lettek. A szomszédos helyiségek mennyezetei között megtervezetten sokszor 15 méter (!!!) különbség van, az egyik kör alakú helyiség közepére állva visszhangot verhetünk stb.

Lovagok Szigete

Lovagsziget.JPG Nagyon szép templomot találunk itt, aminek aranycsillaggal díszített sötét teteje messzire látható. Érdekesség, hogy az uralkodó osztály és arisztokrácia nem a szokásos módon, a padlóba helyezte a sírokat: valamelyik király a falba nyittatott magának egy mini kápolnát és oda került a koporsója. Ezzel úgymond divatot teremtett, a főnemesek ezután szintén kis oldalszobákat nyittattak az elhunytak részére. Emiatt van is egy érdekes rész a főbejárat mellett, ami eredetileg egy kicsi bejárat volt, majd ablaknak falazták fel, aztán mivel pont az ablak elé nyúlt ki egy ilyen kis kápolna, az ablakból vakablak lett ami egy kis lyukra nyílik. Kint is van a tábla, hogy “The Hole”, és be van dobálva pár ereklye. Tipikus svéd humor… 🙂

Gamla Stan

GamlaStan.JPG Gamla Stan = Óváros. Ilyen részt sok kisvárosban is találunk (pl. Linköpingben Gamla Linköping), és mindig szűk kis utcácskákat, “kockaköves” (nem kocka alakúak a kövek, de a lényeg hogy makadám), gyönyörű régi házakat találunk. Már csak természetes, hogy Stockholm óvárosa gyönyörű. Innen indult ki lényegében egész Stockholm, itt találjuk a Királyi Palotát és a Domkyrka-t, azaz a Székesegyházat. A Palotába nem igazán tudtunk bemenni, mivel történetesen éppen június 6-án, nemzeti ünnepükön jártunk ott, de minden nap 12:00-kor láthatunk egy parádés őrségváltást – érdemes beiktatni a programba. A Székesegyházba is érdemes bekukkantani.

Egyebek

Semmi extra, de estefelé jó lemenni a kikötőbe, kicsit nézelődni, szép hajókra vadászni. Hihetetlen, hogy ott is kék és tiszta a víz… megnézhetjük a bevásárlóutcát, a Drottninggatant, és a Sergels Torgot; utóbbi egy igazi 60-as évekbeli szocialista utcakép, borzalmasságában is egyedi. Mindkettő ott van a T-Centralen, azaz a központi pályaudvar környékén, szóval nem érdemes kihagyni.

Ha már a kajánál tartottunk, a Hötorget környékén volt egy olyasmi hely, mint a Westend alja – tele gyorséttermekkel. Mi itt ebédeltünk, mert pénzügyi helyzetünknek ez felelt meg legjobban. 🙂 Itt két fő 140 koronától (~3800 Ft) meg tud ebédelni, persze ennek simán a triplájáért is. És ez csak a gyorséttermek árszintje…

Tovább is van: Folytatás | Bevezető

Ketten Svédországban – Bevezető

Idén Svédben voltunk. Vannak ottan nagy, ragadozó szőke muffok… ööö máris elkalandoztam, a lényeg hogy idén északra szerettünk volna menni, elkerülvén a nagy meleget. Mint utólag kiderült, itthon is hűvös volt a június 5-14 időszakban, kint meg… hát majd látjátok a képeket. 🙂

Olyan dolgokat szeretnék leírni Svédországról, amit csak saját tapasztalattal tudtunk megszerezni, útikönyvek nem írják vagy rosszul. Adhatnám ezt a címet is: “Ami az útikönyvekből kimaradt, de mindig is szeretted volna tudni Svédországról”, sőt adhatnék még sok címet is, de vágjunk inkább bele:

Tények

1. Svédország nagyon szép hely.
2. Ezen belül Stockholm, a Vättern-tó és Småland gyönyörű hely. Sorra is kerítjük őket.
3. Mókás dolog nyáron, hogy reggel fél öttől este tizenegyig világos van.

A további leírásokban nagyjából követem azt a tervet (nevezzük szerényen csak “A Terv”-nek, főleg mivel B tervünk nem volt, hehe), amelyet itthon kitaláltunk és körülbelül végre is hajtottunk:

1-2. nap – Stockholm
3. nap – Bérelt autó átvétele, Tyresta Nemzeti Park
4. nap – Norrköping, Linköping és egyéb csőpingek
5. nap – Motala Vadstena
6. nap – Götebörg (azaz Jőteborj)
7. nap – Orrefors, Målerås
8-9. nap – Kalmar, Öland
10. nap – Visszaút Stockholmba, és repülés haza

A svéd kiejtésről, ha már itt csőpingeztem:

– Trivialitások: ä = e, å = o
– Ha a k betűt magas hangrendű magánhangzó követi, akkor cs, de kicsit selypítve
– A szó elején és végén a g betűből valahogy j lesz (pl. Götebörg = Jöteborj, älg = elj, ez utóbbi jávorszarvast jelent), mint ahogyan a szó eleji dj-ből is
– Az u-t és az y-t is ü-nek ejtik, de ne erős ü-re gondoljatok, hanem valahol az ü és i között
– az s majdnem mindig sz
– Van még egy rakás apróság, tj-ből is cs lesz, de ez most leszaródik 🙂

Mellesleg a -köping utótag megfelel a magyar -vásár vagy -vásárhely utótagoknak. Szóval Norrköping mondjuk “Északivásárhely”.

Tévedések Svédországgal kapcsolatban

– Én egyáltalán nem láttam, hogy bagót rágnának, mások szerint ez egy elterjedt szokás
– A svéd nyelv szerintem egyáltalán nem dallamos. Nagyon hasonlít a némethez és rengeteg hasonló szavuk van, persze a kicsit bájos, fura írásmóddal, de dallamosnak semmiképpen nem mondanám.
– Abszolút nem vezetnek jól, de egyszerűen a rendszer kialakítása annyira biztonságos, hogy nem lehet tévedni – főúton sokszor 70 km/h, autópályán maximum 120 de inkább csak 100, körforgalmak, kerítés hogy ne lehessen előzni.
– A svédek nem olyan faszari módon tartózkodóak, ahogyan leírják. Nagyon barátságosak, segítenek kérés nélkül, beszélgetnek stb. és nyilván van egy határ ahol már mereven elzárkóznak, de ahhoz mi túl felületesek voltunk ez alatt a 10 nap alatt.
– Svédországban is van szemét és egyáltalán nem udvariasak, sőt teljes az egyenjogúság, nőket gyerekkel nem engedik előre de nem is furakszik előre. Ahogyan észrevettem, a különbség igazából az, hogy míg Magyarországon fegyelemmel próbálják fenntartani a tisztaságot, a békés egymás mellett élést, ez Svédországban zsigerből, kulturális alapon megy és a legnagyobb természetességgel zajlik. Így aztán nem is fordul elő, hogy egy svéd jó kurucos hozzáállással csak azért is eldobja azt a kurva szemetet, neki ne jelölje ki senki hogy hol gyűjtse.

Majd még bővítgetem ezt az írást, Melcsi is biztosan hozzátesz valamiket, egyelőre bevezetőnek ennyi, és folytatom végre a konkrétumokkal.