Svédország: Kalmar, Öland és Tyresta Nemzeti Park

Utunk utolsó 3 napját eléggé drasztikusan vontam össze, de sajnos a rossz idő miatt viszonylag kevés dolgot tudtunk csinálni. Az üveghutáktól kis utazással jutottunk el Kalmar-ba, vissza a keleti partra. Ezt a városkát mostanában leginkább a sporttal kapcsolatban hallottuk, viszont azt is érdemes tudni, hogy igen régi település: talán a harmadik svéd város, ha jól emlékszem. És, bár szinte mindegyik városban akadt egy slott (=kastély), a Kalmar-ban lévő kastély mindent visz.
dscf8136dscf8143
Kicsit körbekolbászoltunk, volt egy templom amibe nem tudtunk bejutni mert épp felújították. A kastély kivételével én nem találkoztam olyan óriási nevezetességgel – talán az egyik utcában lévő Systembolaget tarthat némi érdeklődésre számot.

dscf8154A Systembolaget az az állami bolt, ahol 3%-nál komolyabb szeszeket lehet kapni. A boltokban ugyanis a 2,8-as sörökön kívül nincs alkohol, és az éttermekben sem árulnak szeszes italokat, néhány kivétellel, amelyeknek állami engedélye van. Ezen felül a komolyabb piák irtózatosan drágák még ott is, ahol lehet kapni. Ez a szigor nem véletlen, ugyanis a téli időszakban, amikor a nap csak pár órára kel fel, a depressziós emberek rommá innák a májukat. Persze így is meglelték a módját, mindenki számára ismertek azok a dán kompjáratok, valamint rövid tengeri körutakat tévő kishajók, amelyek segítségével az emberek a nemzetközi, semleges vizeken bátran ihatják halálra magukat.

Mindenképp írnék Kalmar óváris részéről, ami szintén a szokásos, szép svéd házakat, macskaköveket és a megszokott nyugodt hangulatot hozta. Íme:
dscf8167dscf8168
Kisvártatva elindultunk tehát Ölandra, amely egy Svédország keleti partján lévő, elég nagy sziget, és amelyet Kalmar-ral egy 6km-es híd köt össze.
dscf8170
Öland elég keskeny, mindössze 15-20 km a szélessége, észak-déli irányban viszont közel 140 km-es. Igen népszerű svéd kirándulóhely, úgy mennek oda a hazaiak, mint mi a Balatonhoz (legalábbis a könyv szerint). Ami igazán érdekes, hogy a flóra és fauna, a domborzat, az egész környezet teljesen más, mint Svédország többi részén – ki tudja, miért. A sziget lapos, sok a termőföld, hiányoznak a fenyők és nyírfák. Leginkább halászatból és földművelésből élnek az emberek (mily meglepő! :-).
dscf8178.jpgValamint a szigeten kb. 400 szélmalom működött valaha. Nem vadásztunk különösebben rájuk, csak számoltuk, hogy mennyi mellett haladunk el – a sziget déli részén éppen 40-et számoltunk meg. Elég változatosak, van hagymakupolás, kicsi, de sok emeletes is – a rekorder az északi részen lévő 7 emeletes, amit mi nem néztünk meg de biztosan jó móka.
dscf8191A sziget északi és déli végén két óriás világítótorony áll, Long Erik és Long Jan. Mi utóbbit látogattuk meg, a közvetlen környezete szigorúan védett természeti terület és az északi halak, madarak, fókák életét bemutató kiállítás is van itt (ingyé). Long Jan-ba nem mentünk fel, mert az idő a szokottnál is sokkal pocsékabbra fordult: szakadó vízszintes eső, 7-8 fok. Kerestünk egy szimpatikus kempinget (illetve azt már korábban megtaláltuk, most visszamentünk oda), ami egészen a déli szigetcsúcsnál volt (tehát igen közel Long Jan-hoz), és itt az ultrapocsék időre való tekintettel elhatároztuk, hogy szibaritákként nem állítunk sátrat a szakadó esőben, hanem kiveszünk egy szobát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy nagy faház, közös helyiségekkel mint a koleszban, és kétágyas szobákkal. Nem volt vészesen drága, olyan 12e forint körül, ha jól emlékszem, és meg kell mondanom, nagyon élveztük, hogy a változatosság kedvéért villanyfénynél tudtunk olvasni, miközben a villanyradiátor melegítette a hátsónkat.

Később, az éjjeli derengésben (még este 11 után is van egy darabig annyi fény, hogy lámpa nélkül el lehessen menni sétálni) elugrottunk szétnézni, és találkoztunk egy nyuszival és egy őzzel a szántásban. Az előbbi elrohant (nem is biztos, hogy nyúl volt, csak a sebességéből és a nagyságából gondolom), az őzika viszont nem ijedt meg különösebben, olyan 80-100 méteres távolságot tartva legelt. Ez bizonyos szempontból nagyobb élmény volt, mint az eljek, hiszen ez egy ténylegesen vadon élő, és viszonylag szelíd állat volt. A fotógép nyilván nem volt nálam. 🙂 De sokat amúgy se tudtam volna fotózni éjjel.

A nyugodt éjszaka után még körbenéztük Öland szépségeit, sajnos az eső és rossz idő miatt kevesebbet láttunk, mint lehetett volna. Ezek után Kalmart elhagyva északnak fordultunk, és ismét Norrköping felé vettük az irányt, ahol utolsó esténket töltöttük.
dscf8211Útközben még megálltunk egy kis tengerparti üdülővároskában (Oskarshamn), ahol a tengerpart tényleg csodálatos volt az üdülő részen. A könyv szerint van egy szuperszonikus dolog, amit nem lehet kihagyni: Oskarshamnban található a világ leghosszabb padja, amely 75m hosszú és remek kilátás nyílik a tengerre. Háttttt iderakom a pad fotóját, ami szerintem teljesen szánalmas és egyáltalán nem éri meg megnézni, másrészt a kilátás az éppen bepakoló, Gotlandra tartó kompokból lett megkomp-onálva. (Gotland is egy sziget Svédország mellett, mint Öland, csak északabbra és egy kicsit kövérkébb.) Szóval divatszóval élve, ez a pad teljesen FAIL.
dscf8219

Zökkenőmentesen elértünk Norrköpingbe, választott kedvenc városkámba, és újra ellátogattunk a parkba és bementünk kicsit még szétnézni a városkában. Mivel erről már egy teljes post volt, sok mondanivalóm nincs. Esett.

Utolsó napunkon a Tyresta Nemzeti Parkkot látogattuk meg, amely a Svédben található számos nemzeti park közül elég jelentős méretű. Nagyon szép, érintetlen természetet találunk itt, a szakadó eső ellenére kocogtak vagy kutyát sétáltattak páran. Sokat nem is tudtam fotózni, mivel féltem, hogy tönkremegy a gép, de itt ez a kép:
dscf8253
A park megtekintése után irány Arlanda, autóleadás, 3 óra lézengés a reptéren, miközben végre ettünk svéd húsgolyót (rohadtul drága volt!!!!), aztán jöttünk haza.

Rájöttem, hogy az itthoni levegőnek nincs párja, hiszen még Stockholmban is hegyi levegő van Budapesthez képest. Kinyújtózott hörgőink azonnal görcsbe rándultak, és ismét megkezdődtek az allergiás tüsszögések… 🙁
dscf8266
Hát, ennyit Svédországról. Látni kell. Remélem, nem volt hosszú a leírás, én már kicsit kezdtem unni a végére, de úgy gondoltam most először, hogy ezeket az élményeket mindenképp le kell írnom, nehogy elfelejtsem. Mert ezt érdemes volt.

Svédország: Jávorszarvasok és üveghuták

Kialudtuk magunkat az autóban, és úgy gondoltuk, hogy most már felesleges bejelentkezni abba a kempingbe, amelyiknek a kapujánál álltunk. 🙂 Továbbáltunk hát Orrefors irányába, nem is sejtve, hogy a legszebb időjárásban ezen a napon részesülünk a szabadságunk alatt. Az úton megpillantottunk egy táblát: älg-park és älg-shop, azaz jávorszarvas-park és bót. Egyből fellelkesültünk és kicsivel a nyitás előtt már ott is voltunk, így volt időnk reggelizni is. A parkról sokat nem tudk elmondani, kb. 4 hektáros területen igazi érintetlen erdő és jávorszarvasok… beszéljenek a képek helyettem. Aki ezen a környéken jár, semmiképpen se hagyja ki, óriási élmény, nemkülönben szuvenír-beszerzési hely; a 28-as úton Eriksmåla és Kosta között van keleti irányban egy mellékút. Vannak kis kecskék, nyuszik és malacok is, ha valaki netán erre gerjedne…
alg1.jpg
Már galoppozott is felénk egy fiatal állat. Valószínűleg Gustav-Carl és Silvia gyermeke, ugyanis így hívták az ugyanott lévő idősebb eljeket (nem tudom, az uralkodó pár megtiszteltetésnek vette-e, hogy róluk nevezték el a szarvaspárt, de nem hinném hogy felségsértés miatt nyakazásra került volna sor, ha ez kiderül). alg2.jpg alg3.jpg “Ő” itt feljebb Károly Gusztáv, Svédország uralkodója. A testtartása királyi… lejjebb pedig Szilviával együtt pózolnak. alg4.jpg alg5.jpg
Itt Melcsi próbálta a kis kecskét szelidíteni, de a nagyok valahogy mindig hamarabb rárobbantak a fűre. 🙂 Biztos náluk is hierarchia van.
algpark-kiskecske.jpg
Mire Orrefors-be érkeztünk, amely – mint az egész környék – üvegiparáról híres, azon vettük észre magunkat, hogy hétágra süt a nap és gyönyörű lett az idő. Hirtelen el is kezdtük megszárítani a még Göteborgban összepakolt, csurom vizes sátrat és hálózsákokat, valamint az egyetlen lehetőségünket kihasználtuk egy kis mosásra. 🙂 orrefors_camping.jpg Azért azt hiszem, itt látszik valami abból, amit svéd életérzésnek hívnak. Végre kizöldült a világ, és az erdő mélyén a kempingben bérelhető tipikus kis faházak (=stuga az egyes szám, stugor a többes; mint ahogy fagyiból is kula a gombóc :), és kulor a több gombóc) tipikus szinezéssel. (Persze mi megmaradtunk a sátornál, mert kemények vagyunk.) Tisztálkodás, ilyesmik után gyorsan el is mentünk megnézni, milyen a világhírű svéd üveggyártás.
orrefors_glasbruk.jpg

orrefors_glasswerks.jpgNos, végülis az nem derült ki, hogy mennyire világhírűek, de az biztos, hogy elég sok dolgot láttunk a shopban, amit az IKEA is forgalmaz. Vagyis, nem akarom megsérteni a designereket, lehet hogy csak megszólalásig hasonló az, amit az IKEA is forgalmaz. Poharakról, tálakról van szó. Aztán persze megnéztük, hogy hogyan készül az üveg; a képen éppen az látszik, ahogyan a kemencéből frissen kivett üveget öntik egy formába, a bal oldali fickó egy ollóval vágta el az üveget (!), aztán elindította a gép hajtotta korongot és a centripetális ellenerő (köszönöm ezúton is Szathmári Tamásnak, amiért belémverte, hogy nincs olyan, hogy centrifugális erő :-)) hatására szépen feljött az üveg és kitöltötte a formát. Előtte mindenféle papírokat meg festéket hajigált bele a jómunkásember, így lett érdekes és egyedi a végül kék színt felvevő üvegtál. Ez a centripetális ellenerős módszer a tálkák gyártására, egyébként svéd találmány, Sven Palmqvist tervezett először ilyeneket, és 1953 óta gyártják ezeket az üvegtálakat.

A svéd designt ugye nem kell bemutatni, vegyük csak az Absolut Vodka üvegét, amit 1980 óta gyártanak változatlanul. Minden gyárnál 4-5 designer dolgozik szoros együttműködésben az üvegfúvó mesterekkel, akik el tudják dönteni, hogy a designer új hóbortja kivitelezhető-e egyáltalán, és ha igen, hogyan. Szóval ma is él a svédek II. világháború utáni, “designereket az iparba!” mozgalma.

orrefors_lightbulb.jpgBaromi zseniálisnak tartottam még a villanykörtéket, amelyeket nyilván egy lámpagyárral közösen gyártanak – az izzószál, foglalat és a vákum az utóbbi dolga, az üveget pedig megdizájnolja egy helyi erő. Ezeket az izzókat simán csillár és mindenféle körítés nélkül fel lehet szerelni, úgy is nagyon szépek, és valahogy ettől teljesen más jelentést kap a “csupasz villanykörte” kifejezés. Ezt is a shopban lehet megvásárolni, mint ahogyan tényleg meghökkentő mennyiségű egyéb üvegtárgyat is. A shop természetesen alapterületre kb. háromszorosa magának a gyárnak. A gyár 2-kor zár egyébként, mi is éppen csak hogy be tudtunk slisszolni, szóval itt is igyekezni kell.

Az alábbi kis “köcsögfa” a helyi épületek (shop, gyár, malom, étterem…) közötti füves részen volt. Szép. Szinte kár, hogy Orrefors dán tulajdonban van…
orrefors_glasswerks2.jpg