Sissi főpróba, Szeged, 08.14

Szilvi és Józsi kedves invitálására örömmel mondtam igent: menjünk el a Kerényi Miklós Gábor által rendezett (és/illetve újra életre hívott) Sissi musical főpróbájára. Tanulságos volt.

Csak röviden arról, hogy mi a különbség egy főpróba és mondjuk a bemutató előadás között: Itt “Kero” kb. 7x is megállította az előadást, mivel nem igazán tetszett neki a játék. El kell ismernem, hogy lenyűgözött a szakértelme, amikor leállította a színészeket, fogalmam nem volt, hogy most éppen mi volt a problem, de ahogyan elmagyarázta, rögtön észrevehettük mi is a hibát. A pauzák miatt a fél kilenckor kezdődő előadás éjfél után kicsivel ért véget. Ja, és a második szereplőgárda játszott. Egyébként a díszlet, öltözékek és minden egyéb az előadást idézte.

És akkor most a darabról: nem tetszett. Egy követhetetlen kakofónia az egész. Lehet éntőlem bármilyen Grammy-díjas azeneszerző, amikor egyszerre 4-5 ember énekel eltérő szöveget, akkor én nem értem meg, hogy miről van szó. A duettek klasszak voltak, tehát nem a hangszereléssel vagy a dallamokkal volt baj, hanem tényleg azzal, hogy követhetetlen volt a történet.

Ha már sztori: Elizabet királyné életét követhetjük végig, tehát ez furcsa módon nem egy olyan musical, ahol van szerelmes szál vagy tragédia vagy egymásra találás, hanem lényegében a XIX. század második felének eseményeit követhejük, méghozzá igencsak osztrák szemmel. Engem amúgy sem lehetne nagy osztrák barátsággal vádolni (egyáltalán nincs bajom velük, csak egyszerűen nem vonzódom hozzájuk, és az “osztrák sógor” kifejezéssel a falra lehet kergetni), de igazán elkeserített a sok történelmi és történeti ferdítés. Az csak két példa, hogy Sissit a magyar nép egyetlen megmentőjeként, a kiegyezés kiharcolásáért egyetlen személyben exponálják és az 1948-as forradalmat lényegében meg sem említik. Emellett a Habsburg-család történetében is vannak változtatások, én mondjuk nem úgy tudtam hogy Sissi a trippere miatt húzott Korfura, hanem valami tüdőbaj-féleség miatt (de amúgy is, mit segít a nemi bajon a meleg, tengeri levegő?). Igazából nem is akarok többet írni, mert egyrészt megkopott történelem-tudásomat nem érzem megfelelőnek, másrészt úgy érzem, nem éri meg a fáradtságot utánanézni, hogy tényleg úgy voltak-e bizonyos részletek, ahogyan a darabban írták meg, vagy úgy ahogy én emlékszem rá.

Mindent megbocsátanék, ha érthető lett volna, hogy mikor mi történik, Erzsébet életének mikor melyik szakaszáról beszélünk pontosan. Lehetne bennem is a hiba, de úgy érzem, ha az Operaház fantomját és a Rocky Horror Picture Show-t végig tudtam követni és elsőre megértettem, akkor ez a minimum lenne a többi musical esetén is. Idegesített, és egyre jobban zavarba kerültem.

A hangosítás sajnos ultrarossz volt a Dóm téren; emiatt is megállt párszor a darab, hiszen nem lehetett kivenni hol az éneket, hol a háttérzenét – gondolom, a bemutatón ezek a hibák már nem fordultak elő. Sajnos sok színészt nem ismertem, azt hiszem Füredi Nikolett játszotta a főszerepet, de valahogy annyira éles és fülsértő volt a hangja, hogy nem szerettem (lehet, hogy ez is a hangosítás hibája volt?) – Homonnai Zsolt alakítása a Halál szerepében sokkal jobban bejött.

Mondok azért jókat is: A díszlet (tervező: Szegő György) és a jelmezek (Velich Rita kezét dicsérik) kiválóak voltak, a színek tökéletesen hozzá voltak komponálva a jelenetekhez. Kero a végletekig aprólékosan csiszolgatta a dolgokat (példa: befut Luceni, hogy “szegény, szegény Sissi” vagy hasonló, erre máris hallatszik a rendezői “Állj, állj!” majd magyarázatot kapunk, hogy az előző dal milyen hangnemben ért véget, és tessék ugyanazon hangnemben elkezdve jajongani, mert nem lesz jó az átvezetés) – nekem borzasztóan tetszett ez a hozzáállás, hogy minden hangnak, mozdulatnak jelentősége van.

Hát, ennyi. Nekem nem jött be, nem tudom megbocsátani a fülsértő áriákat (vagyis nem tudom, hogy így hívják-e a musicalben) és a disszonáns tömegjeleneteket. A szakértők, kritikusok meg gondolom, már megszakértették és megkritizálták, én csak azt írtam le, ami így egy hónap távlatából megmaradt.

Messiások kiállítás, Debrecen, 2009

d4a4145o.jpg A megnyitás másnapján éppen elkeveredtem Debrecenbe, úgyhogy logikusnak tűnt, hogy az óriásplakátokon és rádióban reklámozott Messiásokra el kell menni. Persze mindenhonnan csakis pozitív jelzőket hallottam a bemutató kapcsán, meghogy Pikacsú, Dalí, Chagall, Munkácsy stb. képek lesznek és nagyon ultrajó. A debreceni Modemhez viszonylag hamar sikerült eljutni, és hamar kiderült, hogy az ultrajóságot próbálták a belépőjegy árába is beépíteni, mivel 3200 Ft-ot kell kifizetnie annak, aki oda belépne, és ez még csak az az egyetlen kiállítás, a Modem többi részébe nem nyer bebocsátást a szerencsés.

Ha a többi is olyan, mint a Messiások, akkor azt mondom: szerencsém volt. A kiállítást ugyanis senkinek nem ajánlom, és szerény véleményem szerint elkerülöm a Modemet is jó darabig, nem szeretnék ugyanis pénzt adni arra, amit csinálnak, nehogy a végén még azt gondolják, hogy ez jó. Naná, értem én mi az a modern művészet, de én nem gondolom, hogy ez lenne a helyes út.

messiasok1.jpg Fel kellett volna tűnjön, hogy nincs sorállás, nem csörög a kassza folyamatosan. Az első terem pedig még teljesen oké volt: ismerjük meg az emberi testet a festészeten keresztül. Oké, nem kapcsolódik szervesen Jézus Krisztus megfeszítéséhez, de nem rossz. Aztán jött egy terem, ahol egy szép modell csaj volt aktfotózva, és a fotókra a belső szervek képei rá voltak montírozva – ügyes munka, azt hiszem egy lengyel fickó csinálta. Aztán elkezdtek érdekes dolgok következni: egy videofelvétel arról, hogy egy nő töviskoszorúval, meztelenül hullahopp-karikázik, a kamera mutatja a felszabdalt bőrét. Oké, rendben, alkotói szabadság. De ami ezután következett, az mi?

messiasok2.jpg Videó egy orgiáról, ahol disznóvérrel locsolják egymást, disznódarabokat dugdosnak egymásba meg úgy egyáltalán, közösülnek és fetrengenek a vérben. Videó egy idióta fickóról, aki saját bőrét szakításpróbának veti alá: kampókat akaszt magába és egy radiátorba, majd addig feszíti, amíg kiszakadnak. Videó egy performanszról, midőn egy nő megevett egy kiló mézet, megivott egy üveg vörösbort, pengével ötágú csillagot vágott a hasába és megkorbácsolta magát. Ezután kereszt alakú jégtömbre feküdt, felülről pedig infravörös lámpával melegítette magát, hogy a csillag vérezzen. MI A FASZ VAN?!

image011.jpgEzután a színvonal még kicsit romlott: elégett, megkéselt stb. emberek hullaházi fotói és egyéb ilyen “érdekességek”. Aztán egy folyosó egy érdekes kiállítással, amiről itt a fotó bal oldalt, majd mindenki eldönti, hogy ez micsoda. Ekkor már egy kicsit szédelegtem és azon tűnődtem, hogy biztosan jó helyen járok-e?! De aztán az utolsó két teremben pedig, voilá! volt néhány festmény Jézusról is.

Aki a beszámolóm ellenére érdeklődik és elmegy, már tudja, mire számíthat. Csak azt az egyet kérem, hogy gyereket ne vigyetek. Ugyanis egy nagy csomó szülő a 4-12 éves gyerekeivel nézte végig ezt a mészárszéket, ami nem hiszem, hogy jót tesz nekik.

Sziget – 1 = Tankcsapda 20 éves koncert

Sokat nem tudok leírni a fenti matematikai képlettel leírható rendezvényről – nagyon állat volt, méltón ünnepelték a 20. éves fennállásukat, és mi ott voltunk. A hangzás, a vizuális effektek, tűzeffektek, minden a helyén volt, igazi nagyszínpados zenekarként zúztak Lukácsék. Tehát tulajdonképpen itt a rajongók kaptak ajándékot, és ennél jobb nem is jöhetett volna.

Ha jól tudom, akkor Lukács 2004-es gerinctörése kivételével a Csapda mindig kint volt a Szigeten, és én 1995-2006-ig kint is voltam mindegyiken, de most éreztem először azt, hogy minden a helyén van – hangosítás, hangzás, és nem utolsósorban sok régi számuk, amiket én főként szeretek. Ezen a koncerten sikerült elérni azt, amit a Depeche Mode koncerten nem: teljesen bedagadt a torkom és elment a hangom másnapra. 🙂 Örültem, hogy két szám kivételével (valami furcsa új zenék voltak) végig tudtam üvölteni az egészet, és olyan klasszikusok mentek, amiket legalább tíz éve nem hallottam koncerten: Gyűrd össze a lepedőt, Voltam már bajban és társaik.

Mit mondhatnék még? Fasza volt, gyerekek, találkozunk az 50 éves évfordulótokon.