Avatar (2009), a film

Amikor azt emlegettem, hogy el vagyunk kényeztetve sci-fi téren, nem számítottam ekkora meglepetésre. Ez az a film, amin mindenki eldobja az agyát. Persze csakis 3D-ben.

Mi a közös ezekben a filmekben: Kincs, ami nincs – Csillagok Háborúja – Matrix – Avatar? Az, hogy mindegyikről úgy jöttem ki a moziból, mint egy 9 éves kisgyerek (igazából az első kettőnél az is voltam), én akartam lenni Bud Spencer, Luke Skywalker, Neo… és most, legújabban “Jakesully”. Lelkesítő, elvarázsoló, csodás mese mindegyik. Természetesen egy kritikus szemével mind túlértékelt filmek, hiszen nézzük csak a sztorit: jó és rossz harca, jó és rossz harca, hm, jó és rossz harca, jó és rossz harca… ööö, hát ez egy kaptafa! :-)))) Szerencsére nem csak hülye kritikusok léteznek, hanem értelmesebbek is.

Egy kicsit aggódtam a 166 perc filmhossztól, és a végén már éreztem is, hogy nem is bírnék többet, maximum ennyi időre tud lekötni a sztori. De végig egy lenyűgöző, gyönyörű mesét láttam, és nem hiszem hogy sok olyan normális ember van, aki ne vágyna vissza ebbe a történetbe.

neytiri.jpg Főhősünk, kinek neve még Jake Sully (Sam Worthington, nekem csak a T4-ből ismerős), mozgássérült tengerészgyalogos, akinek ikerbátyja (biológus) váratlan halála miatt ölébe pottyan egy lehetőség: Mehet a Pandora bolygóra. Ahol valami sokat érő ércet akar egy cég kitermelni, azonban a bolygón élő, háromméteres, karcsú humanoid kék lények (ők a na’vi-k, azaz a naívak, ha esetleg valakinek nem esett le) faluja pont a fő telér felett helyezkedik el. Jake-nek és társainak feladata a dolgok békés elrendezése lehetőség szerint, ezért Avatárokat készítenek: ők bebújnak egy fémkoporsóba, és az agyukkal irányítanak egy emberi DNS-ből és a na’vi-k DNS-éből kreált, utóbbiakra megszólalásig hasonlító, önmagában nem értelmes testet.

A cég emberei és a katonák eredményeket szeretnének, Jake (akit a falu népe egy isteni jelet követően nem bántalmaz, és a törzsfőnök lánya, a cica-arccal is gyönyörű Neytiri tanítja) pedig egyre jobban elmerül a kék lények szimpatikus világában. Kiállja a próbákat, így elfogadják a törzs tagjaként – innentől főhet a feje, hiszen tudja: ha nem sikerül meggyőzni új társait, hogy hagyják el a helyet, rövidesen jönnek a keményebb módszerek, a csúnya ezredesnek (Stephen Lang) már remeg az ujja a ravaszon. Meg kell küzdenie magával is, és a törzs (illetve új szerelme, aki vajon kicsoda?) elvesztett bizalmával is, amikor szembesülnek azzal, hogy a fenyegetésről neki végig tudomása volt.

Ha esetleg 166 perc nem lenne elegendő valakinek a párhuzam felfedezésére az indiánok leigázásával, annyit elárulok még, hogy a na’vik indián hujjuj-jal mennek csatába.

Külön nagyon örülök, hogy óriási kedvenc színésznőm, Sigourney Weaver is játszik egy jelentős szerepet. (Nyilván Cameron-nak is szimpatikus lehet a néni, hiszen nem az első munkájuk együtt, ugyebár.)

Mivel a film még viszonylag új, nem spoilerezek (többet) szokásomtól eltérően. Minden gyereknek és férfitársamnak ajánlom, garantált a gyermekkorba visszatérés! Remélem, az ismertető alapján el tudja mindenki dönteni, hogy érdemes-e a nőcskét is magával cipelni. 🙂

Összefoglalva: Mérföldkő a filmgyártás történetében. Csak azon töröm a fejem, hogy hogyan fogom tudni 3D-ben otthon megnézni, amikor majd kiadják DVD-n? A pontszáma 50/10 (imdb-n: 8,8). Tudom, 50-et nem lehet adni, akkor 10/10 – jó sztori, soha nem látott minőség, gyönyörű mese. George Lucast most biztosan megeszi a fene, ugyanis (sajnos) már készül az Avatar folytatása is.

Munkahelyi történet

Tegnap megyünk lefelé kajálni, Eszti kolléganőm aki már végzett és fölfelé jön, szólt, hogy vadast semmiképp se együnk, mert valami igen borzalmas ízű és a húst csak gyémántfúróval tudta megkarcolni. Na nem mintha ez újdonság lenne a kajáldánkban…

Már a sorban álltunk és majdnem odajutottunk a rendeléshez, amikor valami nekem totál ismeretlen jóember szó nélkül beállt közénk, majd villámgyorsan előresündörgött. Jó, szokott olyan lenni, hogy valaki zavart mosollyal bekéredzkedik a sor elejére, hogy “bocsika, fél egykor megbeszélésem lesz stb.” ilyenkor mindenki úgy tesz, mintha elhinné és be is engedjük, nincs gond, de azért a szó nélkül sündörgés utálatos.

Szóval, megrendeltem a kaját, és a pénztárnál lévő sorban valahogy sikerült az ember mögé kerülnöm. Isten nem ver bottal: vadast választott. Hehe. Vigyorogtam, mint a tejbetök. 🙂

Random sci-fi filmek a nagyvilágból

Ha egy blogon egy jó darabig nincs új post, mindenki elkezd filozofálni, hogy a szerzőnek netán elment-e a kedve az egésztől és elment papnak Bolíviába, vagy nincs ihlete ezért scendben sunnyog, esetleg ennyire nem történik vele semmi érdekes, a tegnap esti Híradót meg mégsem zanzásíthatja a blogba bele.

Jelentem, hogy történnek mindenféle dolgok, csak egyszerűen a rögzítéshez nincs se időm, se kedvem. Ezzel a kis összefoglalóval igyekszem pótolni a hiányosságaimat.

Nagy örömmel látom, hogy a sci-fi ipar ismét fellendülőben van, el vagyunk kényeztetve mindenféle nyalánksággal. Csak így tovább, ezzel a lendülettel! 🙂

District 9

Tán ez az a film, amit nem kell bemutatni senkinek. A tücskök, akarom mondani rákok kálváriája a gettósítással. Fasza film, remélem tud akkorát hibázni Steve Jackson, hogy finanszíroz egy folytatást! Simán 9/10 (imdb: 8,4)

Pandorum

Nem hiszem, hogy a magyar mozikba eljut, de ez pont így jó, mert ölég rossz. Pedig a beharangozója alapján sokat vártam; valami olyasmiről szól, hogy felébredsz egy űrhajóban, nem emlékszel semmire, nincs áram, senki nem tudja, hol vagytok és merre tartotok. A fő rendszerek nem működnek és a központi reaktor nemsokára felrobban, ha el nem jutsz odáig és újra nem indítod. Eközben furcsa szörnyek próbálják a májadat megsütni reggelire… akinek eme klasszikus űrhorroros sztori láttán nem kel fel az érdeklődése, az nem szerette a Halálhajót sem biztosan. 🙂

Naszóval, nagyon tuti keretsztori, főhősünk elindul a nagy hajó gyomrában, szövetségesekre lel és megismeri azt a szörnyen eltorzult, korcs, de rendkívül gyilkos mutáns életformát, ami valaha szintén emberi volt. Kiderül, hogy a Földnek annyi, az Emberiség túlélői a hajón találhatók, és a terv szerint egy új planéta felé száguldanak, hogy ott népesedjenek és azt is tönkre tudják tenni. Sok-sok akciójelenettel később az is kiderül, hogy a parancsnoka nem is a parancsnoka; és az űrhajó nem tart sehová.

Építkezik mindez a sztori a Halálhajóból, Resident Evilből, Motelből összeollózott klisékből. Baromi unalmas, a végét ugyan nem találtam ki de akkorát sem szólt, mint egy két hétre dunsztos üvegbe zárt gyerekfing. Adnék rá talán 4,3-at (imdb: 7,1 de nem értem, miért. Klisé-tömeg!!!!)…

Moon

091217_3 Ez viszont egy igen érdekes kis filmecske. Az alapsztori szerint a Föld már minden energiahordozóját elhasználta (Jézusom, számolja már valaki össze, hogy hány sci-fi történet kezdődik így! Ebben a postban ez már a második), de a Holdon szerencsére találtak egy olyan energiaforrást, amely megoldja minden gondunkat. A Hold kőzete ugyanis megköt valami olyan részecskét, ami a Napból jön igyenest és ott abszorbeálódik. Csak kaparászni kell a felszínt a külszíni bányagépeknek, egy ember meg 1-2 naponta begyűjti a termést és egy kis rakétán hazaküldi a Földnek. Egy szerződés 3 évre szól, az egyetlen társ egy intelligens robot (amerikai hangja Kevin Spacey!). Deal?

Főhősünk belement a történetbe, bár szerető barátnője epekedve várja. Közvetlenül nem tudnak vidfonálni, mert valami szatellita elromlott, és A Cég nem képes azóta kijavítani, mióta itt van. De már csak két hét van hátra! Emberünk boldog. Csakhogy.

Újabban gyakran fáj a feje. És rövid pillanatokra hallucinálni is kezd. Nem is mindig túl szerencsés időzítésben, ugyanis emiatt holdjárójával csúnya balesetet szenved. A következő, amire emlékszik, hogy hűséges robotja ellátja a gyengélkedőben. Még nem szabadna felkelnie, de rogyadozó lábakkal, furcsán gyenge mozgáskoordinációval odaküzdi magát a vezérlőbe, ahol kedvenc robotja épp A Cég vezetőivel tárgyal. ONLINE. Majd amikor észreveszi emberünket, kikapcsolja az adást és letagadja, ami történt. Gyanút fogott emberünk ki akar menni, megnézni a baleset helyszínét, de a robot ezt megtagadja. Persze sikerül kicselezni, bepattan a tartalék holdjáróba, majd az első holdjáró roncsában megtalálja… saját magát! Öööööö

Miután visszacipelte magát, és a gyengélkedőben talpra állította, igen hülye helyzet áll elő: Ketten vannak. És ez nem hallucináció. Ki az eredeti? “Mi folyik itt? És tulajdonképpen melyik évet írjuk? Megvan még a csajom?”

A film második részében már kétszer is nyúlt a kezem a pörgettyűhöz, mert picit vontatott volt a történet, de összességében én ezt egy nagyon jó filmnek tartottam. Adok is 8,7-et (imdb: 8,0)

Amikor megállt a Föld

Bármennyire is szpojler, azért el kell mondjam, hogy a Föld nem áll meg a film során. A cím alapján én valamiféle katasztrófa-filmre számítottam, nem pedig egy ufólegényesre, de annyi baj legyen. Mindez azért volt, mert nem tudtam, hogy ez egy 1951-es film remake-je, de ha tudtam is volna, akkor sem láttam a régit.

091217_2 A film elején valamikor az 1920-as években járunk, Indiában, ahol a Keanu Reeves által alakított hegymászó egy fura gömbbe botlik, amely a jég fogságában van. Odacsap a balta, nagy fény jön, majd nem emlékszik semmire, de a gömb eltűnt. Snitt. Napjainkban egy orvos-biológusnőt a kormány szinte elrabol otthonából, hogy egy válságbizottság tagja legyen. Az indok: A Central Park közepén (hát hol máshol, hiszen Ámerika a világ közepe!!!) leszállt egy nagy ufógömb. Kiszáll az ufólegény, és valamelyik szétrúgjuk-a-seggüket-őrm’sternek eljár a keze, ufólegényünket forró ólomlövedék éri. Nosza, sietnek a kórházba, mert természetesen kisujjukban van az idegenek fiziológiája. Kis tűnődés után kiderül, hogy ez a lény már megint Keanu Reeves, csak vastagon beborítva nyálkával. Mivel emberi, meg is mentik nyomban, de el már nem engedik – Ámerika akarja magának a jövevényt. Neki ez nem tetszik annyira, úgyhogy lelécel, orvos-hősnőnk segítségével.

Azt még nem mondtam, hogy a lövöldözéskor előkerült valami szupernagy és kurva kemény Óriásrobot is, amiben nem lehet kárt tenni. Azért a katonai hírszerzés serényen próbálkozik…

Lassan a lényeg is kiderül: “csunyák” voltak az emberek, ezért a Földről minden (fontosabb) állatból és növényből elvisznek pár példányt, a Földről pedig ledózerolják az embereket és mindent, amit eddig csináltak. Sajnos, így döntött a tanács, tessék ott föllebbezni!

Szerencsére itt van a mi bájos doktornőnk, aki meg tudja mutatni Klaatunak (így híjják a zufólegényt), hogy deazemberekigenisjók!!! És érdemes még egy kétmillió-háromszáztrilliomodik esélyt is adni nekünk, mert megjavulunk, De Ezúttal Tényleg!

Sajna ezt a tényt támasztja alá az is, hogy Klaatu haverjai, akik a Földön itt kémkedtek, szintén nem akarnak innen távozni: okát nem tudják, de megszerették a Földet és az embereket. Milyen aranyos…

A lényeg persze az, hogy a Főd ismét megmenekül! Monnyuk legyen 5,5 (az imdb-n is ennyi).

Knowing (magyarul: Képlet!!!)

091217_1 Kedvenc köpcös egyiptomi születésű rendezőm, Alex Proyas újabb fasza szösszenete. Egy kislány 1959-ben leír egy nagy rakás számot, amit a sulija megnyitójára készített időkapszulába tesz, és amelyet 50 évre földbe zárnak. A kapszula kinyitásakor az iskola aktuális diákjai megkapják azokat a rajzokat, gondolatokat, amiket 50 évvel azelőtt gondoltak kis pajtásaik – főhősünk, John Koestler (Nicholas Copp^H^H^Hage) kisfia a számsort nyeri meg. Apuka asztrofizikus, és a számok között megtalálja az összefüggést: Ezek nagy katasztrófák időpontjai, helyszínei és az ott meghalt emberek száma.

Két katasztrófában maga is részt vesz (amelyek szintén Ámerikában, a közelben történnek, nehogy nagyon messzire kelljen elmenni), mivel elmegy a számok által jelzett helyekre a jelzett időben. Nemsokára megfejti a számsor végén álló “EE” betűk jelentését: Everyone Else, azaz mindenki más. Kiderül, hogy a Nap nem véletlenül rendetlenkedik; egy kitörés készül, amely a Föld felszínét kb. egy mérföld (1,609 km) vastagságban át fogja égetni.

Ha még ez nem lenne elég baj, a kisfia körül rejtélyes emberek sompolyognak, nem tudja kik ezek és mit akarnak.

Sikerül-e időben elérni Bruce Willist a fúrótornyon, hogy megmentse Földünket? Mi lesz a kissráccal, akit az idegen emberek elrabolnak? Lehet, hogy minden 50 éve meg van tervezve?

A kérdésre részemről magához méltó és megfelelő választ ad a Holló, a Dark City, az Én a robot és a Garázsrock rendezője. Habár az imdb-n csak 6,5-öt ért az embereknek ez a film, nekem megér 7,2-t (főleg a Moon pontszámának ismeretében), hiszen lényegében egyetlen problémám az volt, hogy miért “Képlet”-nek fordították a “Knowing” címet, hiszen a filmben egy darab kibaszott képlet sincs, csak egy számsor. Ennyire hülyének néznek a magyar forgalmazók? Vagy egyszerűen a “Jóslat” nem lett volna elég faja cím? Legalábbis nekem a képletnél nem tűnik rosszabbnak…