A sevillai borbély (2010. február 18.)

Már többször reklámoztam itt a blogon emlékezetem szerint Alföldy Bálint G6-H6 című munkáját, amely egy igen eredeti sci-fi regény, és amely lényegében rövid történetek zseniális összefűzéséből született. Főhősünk egyik története arról szólt, hogy dolgozott egy olyan cégnél, amelyik arra szakosodott, hogy unatkozó, életunt gazdag embereken segítsen. Tudniillik, az ember mindenhez képes hozzászokni, hiszen ez biztosítja a túlélését. Nem kivétel ez alól a vérgazdagság sem. Tehát, már mindened megvan, villák a világ legszebb részein, yachtok, autók, gyönyörű nő. De már semmiben sem leled örömöd, hiszen ezek a régen áhított dolgok szürke hétköznapjaiddá váltak. Itt jön a képbe a cég: a lényeg az, hogy a gazdag tulajdonos egy alkalmazott (kertész, sofőr, esetleg inas) szerepébe bújik, a cég munkatársa pedig az ő szerepébe. Mivel kiléte titok, a tulajdonos megfigyelheti, hogy hogyan élvezi a helyzetet az alteregója: neki még újdonság a sportkocsi, yacht és gyönyörű ház. Az ő reakcióit figyelve ismét meg tudja tanulni a gazdagságba belefáradt személy, hogy miért is szép az ő élete.

Hát, kétségtelenül eredeti gondolat. Miért is írtam mindezt? Mert a jegyet MeatLoaf-tól (alias Snail) kaptuk, cserébe vállaltam hogy itt a blogon beszámolok az élményeimről. Ugyan nem pont ugyanaz a szitu, de azért érezni a páruzamot, nem? 🙂

Nos, Gioacchino Rossini és az a bizonyos hajszobrász. Az első sorból nézhettük a darabot, ami nekem már alapból óriási élmény volt, ráláttunk a zenészekre és sokszor inkább őket figyeltem, mert nagyon érdekes. 🙂 A karmester Oberfrank Péter volt, aki néha kicsit zongorázott is. 🙂

A sztori (csak mert nekem a többi netes leírás alapján teljesen homályos volt a történet):

Egy fiatal férfi, aki Lindoro néven mutatkozik be, mindent megtesz, hogy az imádott hölgy, Rosina közelébe kerülhessen. A probléma Rosina gyámja, Bartolo doktor; aki felbőszült pávaként őrzi védencét minden vélt vagy valós fenyegetéstől – még a házból sem engedi ki. Naná, hogy nem, hiszen azt tervezi, hogy saját magának szerzi meg a csinos fehérnépet!

Lindoro nyíltszívű, kedves, de nem túl furfangos férfi. Jobbat nem tud kitalálni, minthogy szerenádot adjon – itt kezdődik a történetünk. A szerenád után találkozik FIgaróval, a borbéllyal, aki bejáratos sok házba, és a mestersége mellett hírvivő, ügyintéző, csavaros eszű fickó és nem utolsósorban egy kis anyagi támogatásért mindent elrendez. A cél az tehát, hogy Lindoro-t bejuttathassa a házba, és a fiatalok végre szót válthassanak egymással, illetve kölcsönös vonzalmukat megvallva alkalmuk legyen megszökni. Azonban Bartolo-t (a gyámot) sem kell félteni, őt Basilio, a zenemester segíti. Basilio egyébként Rosinát tanítja énekelni, de emellett a doktor barátja, és együtt tervezik ki, hogyan tudja majd Bartolo Rosinát örökre magához láncolni. Mivel állítólag Almaviva gróf, Rosina udvarlója felbukkant a környéken, a doktor minél előbb szeretné frigyüket nyélbe ütni, Rosina viszont inkább menekülne…

Figaro szervez egy sokkal sikeresebb szerenádot, ahol Lindoro megvallja szerelmét, szegény diákként mutatkozik be, de ezután a szerenádot megzavarják. Be kell jutnia a házba mindenképp!

Első próbálkozásként Lindoro eljátssza, hogy katona, akinek a lányos házat jelölték ki szállásként. Hogy elterelje Basilio gyanakvását (hiszen minden férfit ellenségesen szemlél), részegséget tettet. Ez túl jól sikerül, akkora patáliát csapnak, hogy a városi őrség is megjelenik. Lindoro egyetlen lehetősége a börtön elkerülésére az, hogy titokban felfedi valódi kilétét az őrjárat parancsnokának. A parancsnok megretten és csapatával gyorsan távozik – a többiek semmi sem értenek, a nézőt is beleértve. Lindoro megszabadult ugyan, de távoznia kell, mert a szerepe tarthatatlanná válik. Innentől annyit már tudunk, hogy Lindoro nem az, akinek mutatja magát…

Második alkalommal Figaro azt találja ki, hogy Lindoro a zenetanár (Basilio) tanítványaként és helyetteseként jelenik meg a házban, mondván a mester megbetegedett. Hogy történetét bizonyítsa, a lány korábban hozzá írt levelét elhozza a doktornak, mondván, ennek segítségével Almaviva gróf nevét be tudják sározni. Bartolo hisz is neki, nem is – mindenesetre az énekórán részt kíván venni – ez kapóra jön Figarónak, aki lenyúlja az erkély kulcsát a szöktetéshez. Viszont a két fiatal alig tud pár szót váltani. Mindeközben Basilio mégis megjelenik, és bár nem igazán érti a szituációt, egy nagyobb összegért hajlandó átengedni a terepet az ál-zenetanárnak.

Bartolo nem érti, mi újság de gyanakszik és majd meghal a féltékenységtől, ezért mindenkit elzavar a háztól, és elhatározza, hogy egyből a jegyzőért küldet, hogy hivatalosan is el tudja venni Rosinát. Az ál-zenetanártól kapott levél segítségével Rosinával elhiteti, hogy Lindoro csalfa és kétszínű. A lány kétségbeesésében elárulja a szökési tervet.

Este Figaro és Lindoro beszöknek a házba, Bartolo pedig elveszi a létrát az erkély alól, és elmegy a váris őrséget riasztani. Lindoro felfedi valódi kilétét – Ő valójában Almaviva gróf, gazdag és befolyásos személy, akinek nincs más vágya, csak Rosina. A lány hisz neki, Figaro sürgeti őket a távozásra, de nem tudnak szökni – hiányzik a létra. Ekkor megjelenik a zenetanár a jegyzővel, hogy – a doktor tervei szerint – Bartolo-t és Rosinát összeadja. Figaróék kihasználják a lehetőséget, Basilio-t lefizetik és kicsit meg is fenyegetik; majd gyorsan összeházasítják a két fiatalt – mire Bartolo visszaér az őrséggel, már csak azt tudja konstatálni, hogy lemaradt a frigyről.

Én baromira szoktam élvezni ezeket a csavaros, vidám történeteket, ezért rettentő jól szórakoztam Békés András rendezésén is. Tóth János Bartolo, és Szegedi Csaba Figaro szerepében zseniálisak, Yang Li igazán fantasztikus Rosinda, Kováts Kolos pedig Basilio-ként óriásit alkot. Ez a négy ember annyira jó, hogy mellettük Vadász Dániel Almaviva gróf/Lindoro szerepében nekem teljesen jelentéktelenné szürkült. Ugyan a történetben nem ejtettem szót Bertáról (Érsek Dóra), Bartolo bejárónőjéről, most őt is kiemelném, mint igen jó mellékszereplőt. Nem igazán tudok sok mindent leírni a részletekkel kapcsolatban, mivel lassan három hónapja volt, de általánosan jó érzés maradt meg bennem az egészről; a zene természetesen zseniális, a főbb szerepeket már leírtam, mit is mondhatnék? Menjetek el és nézzétek meg! 🙂

Ha nincs nő, jó a csillag

Tudomisén, hány év vergődés után végre megszűnik a Kispál és a Borz zenekar. Egy alapvetően rettenetes érzés, még akkor is, ha igazából már nem is hallgattam 1996 óta. Pontosabban, csak a korábbi albumaikat hallgattam, mert nekem nem jött be a tánczenekarosítás (viszont Lovassinak bejött, ezennel is gratulálok a Kossuth-díjhoz).

Mégis, fiatalkoromat zeneileg alapvetően meghatározta ez a pécsi zenekar, nagyjából amíg Bräutigam dobolt, és trió voltak. A feloszlódás pedig régen a levegőben volt (de ugyanúgy hihetetlennek hangzott, mint annak idején a Bonanza Banzai feloszlása, hiszen hogyan válhat szét egy ekkora banda? És azóta Ákos egész tisztességes karriert csinált), és tán jobb lesz így.

Én köszönöm mindazt, amit kaptam tőletek! Agyonmásolt szétnyúlt kazettákról walkmanon egy fülhallgatóval ketten csajjal összebújva hallgattuk éjjel a zenéteket a Gellért-hegyen. Meg amikor arról beszélgettünk, hogy vajon amikor ezt a két sort írta Lovassi, akkor vajon mire gondolt? Koncertek egészen elvarázsolt művházakban, aztán EFOTT-on (”Nem írok semmit magamra” feliratú pólóban). Amikor Lovassi felolvasta a még csak versként létező “Előre, Illéri” szövegét, és kérdezte a közönséget, hogy milyen. Amikor tiszta véletlenségből összefutottunk a bandával Balatonon, illetve amikor egy koncert után együtt ittunk és reklámdalokat énekeltünk. Az EFOTT ‘95-ön a Velencei-tó partján Lovassi a kezembe nyomta a rádiós mikrofonját, hogy énekeljek (persze meg voltam illetődve és alig tudtam kinyögni valamit, nemhogy énekeljek). Később, amikor már volt lóvém, megvettem mindent kazettán és ismét ronggyá hallgattam a Kispolszkiban, folyamatos használattal. Az első CD-n vásárolt albumom (Ül), amit megilletődötten és izgatottan vittem haza a frissen vásárolt Philips lejáccóhoz. Hihetetlen, hogy milyen baromi öreg vagyok. 🙂

Álljon itt egy Fémhal (Hall of Fame) a kedvenc zenéimből! Sorrendet képtelen vagyok felállítani, mindegyik más miatt jó, és más élményekhez kapcsolódik.

Naphoz Holddal album (1991)

  • A 60-as évek vége
  • Kicsi csillag (a kedvencem volt)
  • Forradalmár
  • Naphoz Holddal

Föld, kaland, ilyesmi (1992)

  • Autók a tenger felé (jézusom, mennyiszer hallgattam meg)
  • Tökéletes helyettes
  • A következő buszon (hangulatos kis szám)
  • Huszárnóta
  • Jönni fog egy lovas (baszki, az egész albumot ide fogom írni?!)
  • UFO
  • Földtörténet (…igen, úgy tűnik, ez az album elképesztő jól sikerült)
  • Kényszer, érdek, ösztönélet
  • …ilyesmi
  • Nagyapa kileste nagyvilág (már csak a címe miatt is. :-))

Ágy, asztal, tv (1994)

  • Levesek porból
  • Zsákmányállat
  • Előre, illéri (csak mert kicsit ott lehettem a születésénél)
  • Jó a világ végéig
  • Ágy, asztal, tv (Édesanyám (!!!) nagy kedvence ez a szám)

Sika, Kasza, Léc (1994)

  • A pécsi szál
  • Sika, kasza
  • Egy az egybe
  • Kicsit feldob + Napos oldal (ezek régi számaik, de csak ekkor kerültek fel albumra). A Kicsit feldob issszonyatosan nagy kedvencem.

Ül (1996)

  • Űrrock (Kicsit hasonlít a “Jó a világ végéig”-re, de szintén zseni)
  • Olajos vasak vs. égben edzett kövek (nagyon jól gitároznak ebben a számban!)
  • Gyónás
  • Jelvény nélkül (ez is egy baromi régi demo számuk, ami itt jelent meg)

28 tökéletes szám, és még egy nagy rakás jó. Nyugodjatok békében!

A költészet napja

Ez van ma. A szerver órája szarul jár, most 11:56 van április 11-én. Most mindenki a választással van elfoglalva, de neked boldog szülinapot, Attila!

Május 14, 2010 – Metallica a Puskás Ferenc stadionban

Hehe ez természetesen nem beszámoló lesz, hiszen elárulnám hogy feltaláltam az időutazást. 🙂 Viszont elkezdtem tűnődni, hogy kéne készülni a koncertre. A Depeche Mode-ra (arról nem is írtam, a fenébe) nem volt nehéz, az egész túrát ugyanazokkal a számokkal nyomták le. A Metallica viszont tavaly trükkösen változtatta a programot koncertről koncertre, áldassék a kezük. 🙂 Szóval a lényeg azt kitalálni, hogy milyen számokat fognak nyomatni, és esetleg azt is, hogy milyen sorrendben?

A Metallica Timeline-ról nem nehéz lenézni, hogy hol-milyen koncertek voltak, és ott milyen számokat csürgettek. Ember legyen a talpán, aki összegyűjti mindet és statisztikát készít belőle! Én kihagytam véletlenszerűen egy csomót, plusz azokat ahol egy helyszínen többször voltak (pl. Koppenhágában ötször, vágod?).
Nézzétek hát el nekem, de késő van és most nincs kedvem kimerítően kutatni; úgyhog nem pontos, hanem inkább gyors a statisztikám.

-Átlagosan 15 számot játszanak, és három ráadás-számot

-Legtöbbször a “That Was Just Your Life”-fal kezdtek, és minden esetben a “Seek and Destroy” volt a vége, tehát elég jó eséllyel meg tudom tippelni, hogy ezek lesznek. Persze legfaszább az lenne, ha a Battery-vel kezdenének. 🙂

-A számok sorrendje és előfordulási gyakoriságuk (10% alattiakkal nem foglalkoztam):
1. Enter Sandman (100%)
2. Master Of Puppets (100%)
3. Nothing Else Matters (100%)
4. Sad But True (100%)
5. One (96%)
6. The Day That Never Comes (96%)
7. Broken, Beat And Scarred (89%)
8. Cyanide (79%)
9. That Was Just Your Life (71%)
10. The End Of The Line (71%)
11. All Nightmare Long (61%)
12. Fade To Black (57%)
13. Creeping Death (46%)
14. Fight Fire With Fire (32%)
15. My Apocalypse (32%)
16. Fuel (29%)
17. Battery (25%)
18. Blackened (25%)
19. Dyers Eve (25%)
20. Harvester Of Sorrow (25%)
21. For Whom The Bell Tolls (21%)
22. Holier Than Thou (21%)
23. Of Wolf & Man (21%)
24. Ride The Lightning (21%)
25. The Judas Kiss (21%)
26. Welcome Home (Sanitarium) (21%)
27. Damage, Inc. (14%)
28. The Memory Remains (14%)
29. Turn The Page (14%)
30. Last Caress (11%)

…illetve a ráadásként játszott számok, itt sem foglalkoztam 10% alattiakkal:
1. Seek and Destroy (96%)
2. Motorbreath (29%)
3. Hit The Lights (25%)
4. Stone Cold Crazy (43%)
5. Trapped Under Ice (21%)
6. Phantom Lord (14%)
7. Die, Die My Darling (11%)

(Nocsak, nem is minden alkalommal volt a vége a Seek and Destroy. Mire jó a statisztika.) Elemezgetvén kicsit a koncerten lévő számoknak a sorrend körüli szórását, az alábbit tartom esélyesnek:

1. That was just your life
2. The end of the line
3. Fight fire with fire
4. Creeping death
5. Fade to black
6. Broken, beat and scarred
7. Cyanide
8. My apocalypse
9. Sad but true
10. One
11. All nightmare long
12. The day that never comes
13. Master of Puppets
14. Nothing Else Matters
15. Enter Sandmen

A ráadás:

1. Hit the Lights
2. Motorbreath
3. Seek and Destroy

Lehet izzítani a playlistet! 🙂