Éliás-Tóbiás, klausztrofóbiás (Éli könyve, 2010)

Hánnemtom. Tényleg gondolkodtam, hogy mit is írjak egy olyan filmről, amit a meguktól brutális módon elszállt Hughes-testvérek más filmekből (Mad Max, Egy maréknyi dollárért, Waterworld, Egy fiú és kutyája) összeollózva akartak elénk rakni. Természetesen más rendezők (sőt írók) is előszeretettel dolgoznak úgy, hogy más filmekből vett jeleneteket egy új kontextusba helyeznek és egy egésszé gyúrnak (van is ennek a stílusnak valami neve? Én nem tudom). Itt viszont a legutolsó, ámde igen lényeges pont maradt ki: az egyes jelenetek közé valami új értelmet kellett volna faragni, mert így, ragasztó nélkül a kirakós darabkái lepotyognak az asztalról, és önmagukban értelmetlenek, vagy legalábbis maximum utalásnak megfelelőek.

book_of_eli.jpg Sztori: Egy igen szűkszavú, ámde gyors kezű magányos hős (Éli – Denzel Washington) átszeli Amerikát az atomháború utáni időszakban. Már 30 éve vándorol, mert a Villanás után nem sokkal egy hang szólt hozzá, odavezette egy még el nem égetett Bibliához (valami miatt a Bibliákat elégették a Villanás után, erről részletesebben nem is magyaráznak), és megmondta, hogy mostantól menjen Nyugatnak, amíg csak tud. Főhősünk bandukol is, a film első része a napi túléléssel foglalkozik: hogyan lehet nem megőrülni, hogyan lehet nem szomjan-éhen halni. Ez a film legjobb része egyébként, és bár kicsit másra számítottam, a hosszú üres jelenetek érzékeltetik is azt az őrületes magányt, amit 30 év jelent az úton gyalogolva (apropó, az utak Amerikában nyilván gyémántból vannak, mert hibátlan az aszfalt egy atomrobbanás + 30 év eltelte után is). A szitu persze a szokásos: nincs benya, nincs kaja, nincs víz, nincs munka és nincs szórakozás.

Ezután a 30 éve működő iPodból (!) kifogy a delej, be kék menni egy kisvárosba tőteni. Itt egy motoros útonálló bandával való összetűzés felkelti a város kiskirályának (Carnegie – Gary Oldman) a figyelmét, aki – mint kiderül – szintén a világon megmaradt egyetlen Bibliát keresi (arról természetesen nem szól a film, hogy Ámérika még mindig nem a világ közepe, vannak más kontinensek is, bár gondolom, ott csak sárkányok laknak nyilván; a kultúra pedig Ámérikábó gyün. De ne akadjunk fenn azon, hogy valszeg a Vatikánban talán akadna egy kallódó példány, ha nagyon kéne). Szóval Carnegie NAGYON akarja a Bibliát, mert általa új próféta lehet, az ő célja pedig még több hatalom szerzése.

Adott a konfliktus… Carnegie mellesleg egy születésétől fogva vak nővel él. Az ő lánya Solara (Mina Kunis, aki egyébként igen felejthető alakítást nyújt), akit Carnegie étel-ital-fürdés mellett szintén felajánl Élinek. A dugás helyett barátságot kötnek, de az édesanyja nem kicsit berég Carnegie-re.

Éli némi tűzharcot követően elhagyja a várost, Carnegie és emberei utána. Egy látványos lövöldözést követően Carnegie meglövi Élit és megszerzi a Bibliát, amely csatos, és őriz még egy meglepetést – Braille írással írták. Mivel a lányával csúnyán bánt, a vak nője nem segít az olvasásban, és arra is rá kell döbbennie, hogy 1) Éli leamortizálta az összes emberét, következésképpen bukta a maffiafőnökséget, 2) Kapott egy golyót a lábába ami a nem megfelelő fertőtlenítés miatt egy kicsit elkezdett rohadni. Már a kezében volt minden, mégis bukó van – nem ismerős ez az Ötödik Elemből?

Éli sebesülten is folytatja útját Solarával, eljutnak Nyugatra, a civilizáció új bölcsőjébe, ahol Éli fejből lediktálja a Bibliát, majd a mennybe megy. Felejthető társnője pedig hazaindul.

Washington nem igazán rossz ebben a szerepben, de ne egy olyan alakítást képzeljünk el, mint a Kiképzésben. Gary Oldman – ahogyan olvastam más kritikákban is – inkább önmaga paródiája, de mivel én nagyon bírom, mondjuk azt, hogy ismét eljátszotta Zorgot. Mindenki más ebben a filmben csak háttér, klisétömeg.

Összességében adok egy 5.0/10-et (imdb: 7,0). Esetleg megnézném még egyszer úgy, hogy valami mást csinálok, ez meg megy a háttérben. 🙂