Hello Pisti!

Mint az közismert és közérdeklődésre tart számot, Pisti elköltözik Budapestről. Emlékül készítettem az alábbi kis ábrát. Viszlát, Pityu!

hellopisti.jpg

Kézzel-lábbal (Kéjjel-nappal, 2010)

Ezt a filmet is sikerült megtekintenem mostanában és hát, nem hinném hogy nagy poént lövök le azzal, ha azt mondom, agymosásnak egyszer megnézni jó ezt a borzalmasan bugyuta című Mission Impossible-paródiát.

Cruise és Diaz jó párosítás, még akkor is, ha már nem annyira ifjoncok. Én is csak a párocska hölgytagja miatt néztem a filmet (”a barátaim nem bírják a humoromat, csak Cameron Di(j)az”, hehe). A sztori kis bugyuta szerelmi történet, megspékelve egy nagy csomó értelmetlen akcióval. Kerettörténetünk szerint egy zseni tinédzser (aki egyébként hót debilnek van beállítva) feltalálja a soha ki nem fogyó ceruzaelemet, ezt pedig egy gonosz ügynök le akarja nyúlni és sok pénzért eladni egy fegyverkereskedőnek. Ezt természetesen a jó ügynök (Cruise) nem hagyhatja! Ellopja hát ő az elemet, és nem adja ki a kezéből semmi pénzért. Persze üldözi
1) a gonosz ügynök
2) az ügynökség, mivel azt hiszik, Cruise megbolondult
3) a fegyverkereskedő
4) random emberek, akik az elemet akarják

Főhősnőnk a reptéren botlik bele élete szerelmébe, miközben az a csomagjába be-, majd kicsempészi az örökelemet, hogy átjusson a biztonsági ellenőrzésen. Egyébként a csaj azért nem tűnik fel a reptéri biztonságiaknak, mert csomagja tele van karburátorokkal és kipufogóvégekkel, ugyanis történetesen autószerelő a szende teremtés.

Aztán eléggé elszáll a film (hőseinkkel együtt), a gépen mindenki meghal és leszállnak kényszerre, majd ezután Cruize már főhősnőnket is folyton ki kell mentse a különféle ellenek karmaiból. Miközben fogpiszkálóval legyőz 30 fős bandákat, közben marad ereje mosolyogni és bíztatni Díazt, hogy nagyon jól csinálja a dolgát.

A másfél órán át tartó, lényegében értelmetlen üldözés után (melyben egyetlen csavar van, az mondjuk jó is de nem lövöm le) kiderül, hogy tényleg Cruise a jógyerek, a gonoszügynök meg a gonosz és mindenki boldog, még a jóügynök is, aki halálos sebet kap, de azért felépül. És ezek után jöhet a nap lement-e?

Meglepő, de összességében mégis jó kis film ez. Még egyszer nem nézném meg, az akciójelenetek abszolút túldimenzionáltak és irreálisak, de ha sikerül paródiaként felfogni a dolgot, akkor minden oké (kivétel, hogy egy paródiához viszont kevés a poén?!). Akciófilmnek nem jó a túlzásba vitt verekedések-lövöldözések miatt; első randihoz túl sok az akció és kevés a romantika; mégis valahogyan bájos. Lehet, hogy Cameron Diaz ismét levett a lábamról? 🙂

Mindenképp ér egy 7-est (imdb: 6,7/10).

Élj tovább!

sitting-skeleton.jpg Olvastam egy érdekes cikket, ami egyebek között az ülőmunkát végző társadalomról szól. Mivel sikerül most már tényleg majdnem mindent automatizálnunk, az Ember végre megpihenhet, és alig kétmillió évvel azután, hogy feltalálta az eszközhasználatot, immár leteheti a szerszámot, hátradőlhet és élvezheti a munkanélküliséget.

Hoppá, azt hiszem, egy kicsit elszaladtam sci-fis irányokba: gyerekkoromban jópár olyan regényt, novellát olvastam, hogy milyen jó lesz majd az embernek azt csinálni, amit akar; sportolhat vagy szórakozhat kedvére. Érdekes, hogy ezek a novellák, még akkor is ha színvonalasabb emberek keze alól kerültek ki, nem foglalkoztak a dolog metabolikus vonatkozásával. Egyre több tanulmányban mutatják ki, hogy az embernek szüksége van a fizikai melóra, különben hamar hal (érdekes, és akkor mi van a mosónőkkel?).

Ezúttal kb. ötvenezer, a program kezdetekor egészséges férfit és hetvenezer (szintén kezdetben egészséges) nőt követtek nyomon az USA-ban 14 éven keresztül; ebből azért már látszik, hogy ez a sztádi annyira nem légbőlkapott, vagyis minimum a mintavétel nem volt kevés. Figyelték a testtömeg-index és a dohányzási szokások mellett azt is, hogy ki mennyi időt tölt naponta átlagosan ülőhelyzetben. Ez időszak alatt regisztrálták a haláleseteket is, és leválasztva az egyéb tényezőket, az derült ki, hogy a férfiaknál 1,17; a nőknél 1,34%-os halálozási kockázattal jár a napi hat óránál több ülés. Még magasabb ez a kockázat, ha emellett keveset mozogtak (nőknél majdnem 2%, férfiaknál 1,5%).

Még érdekesebb körülmény az a közismert tény, hogy a halálozás és a fizikai aktivitás között szoros összefüggés van. Sajnos gondolom, elég sok ember tapasztalta nagyszülőkön, szülőkön, hogy amíg jól bírta magát fizikailag, jött-ment, kertészkedett vagy hasonlók, addig agyilag is minden rendben volt, de amikor már nem úgy engedelmeskedett neki a test, ahogyan kellett volna, megkezdődött a leépülés. Ez persze nincs kőbe vésve szerencsére, de nyilván egyenes következtetés, hogy aki életében is mozgott, fizikai munkát végzett, az jobb állapotban van idősebb korban is (ha már csak az elhízást nézzük, akkor is), tehát vannak tartalékai és nem hullik össze a szervezete 68 évesen.

Szóval kicsit többet kéne mozogni, és sokkal kevesebbet ülni. Mit lehet csinálni, ha beszerzek egy állóasztalt, az segít vajon?