Kerékpár és a KRESZ

“Hogy miért nem tartják be a kerékpárosok a KRESZ-t? Miért kell ezeknek a járdán meg összevissza, tilosban tekerniük? Ménem mennek anyjokba?”

Azért jutott eszembe, hogy próbálok választ adni a kérdésre, mert sokszor hallok ilyen felháborodott kérdéseket, részben jogosan (hiszen szabályt sértenek), részben viszont teljesen logikátlanul (hiszen _valahol_ mennie kell a kerékpárosnak is). Ilyesmi problémákat érzek:

biszigli.jpg 1. A KRESZ még mindig az 1921-ben gyártott parasztbiciklikre próbál reagálni, pedig már arrébb vagyunk 100 évvel. A mai könnyű, gyors, sebességváltós kerékpárokkal jóval nagyobb sebességgel lehet süvíteni, a közlekedésnek sokkal inkább jogos képviselői lennének, mint a mámik falun, akik a klasszikus, feketére festett férfikerékpárral, esernyővel és kosárral a karjukon tekernek haza a piacról (emelkedőn, pedálfordulat 1/2 per perc). Még mindig olyan szabályok vannak, hogy nem lehet balra kanyarodni az utcában, meg kell állni, leszállni a kerékpárról, áttolni az úttesten és ott fel lehet szállni. Ugye, hogy nem normális?

Ugyanide tartozik az, hogy az egyujjnyi 18-as vastagságú kerékkel tényleg képtelenség lehet a bicikliútnak csúfolt lekerített járda fák gyökerei által felnyomott repedései között szlalomozni. Nekem 25 vastag a gumi, de engem is ráz, mint a törpeáram. Lehet tartani egy 10-12-es tempót, az autók között meg 25-öt. A kerékpáros sem feltétlenül szabadidejében, szórakozásból teker, plusz ha nem kívánja kirázatni a lelkét, én megértem. Mondjuk Montykkal érthetetlen, hogy miért mennek autók közé: tudnak tartani maximum 20-at, és nekik totál mindegy, hány bukkanó van.

2. A második, egyben összefüggő dolog a momentum. A kerékpáros nehéz izomerővel szerzi meg a lendületét, hát nem szívesen mond le róla, ezt saját tapasztalatból mondom! Inkább kerül vagy hosszabb úton megy, felmegy a járdára stb. de nem szeret fékezni. Elég egyszerű ezt belátni: ha a gyalogost a járdán 15 méterenként megállítaná valami vagy valaki, nyilván feszült lenne szintén kissé. Sok autósban már attól forr az ideg, mert nem tud a szembejövőktől kikerülni és emiatt néhány tíz másodpercet 20-szal kell mögöttem jönnie, pedig ők bokamozdulatokkal gyorsulnak és lassulnak – akkor ugye világos, hogy a kerékpáros is utál lassítani?

3. Sajnos van rengeteg biciklista, akik valamiféle kiválasztottság-tudattal rendelkezik és ennek megfelelően felsőbbrendűen viselkedik a többiekkel szemben. Higgyétek el, az ilyet a többi kerékpáros is lenézi! Az meg, hogy a Critical Masson mit művelnek egyesek, tényleg szégyenteljes – beszólogatnak, a tömeg erejével félemlítenek stb. Ezeket megfékezni igen nehéz, mint ahogyan azt a kb. 80-100 bajkeverőt sem sikerül kiirtani a meccsekről évek óta.

4. Teljesen érthetetlennek tartom, hogy a kerékpározáshoz szükséges KRESZ-t nem tanítják kötelező jelleggel általános iskolában. Mit lehet így elvárni? A nagy büdös semmit. A szülők elmondják, ami eszükbe jut, de nem várható tőlük értelmes, tematikus oktatás. Szóval felnő a gyerek, jogsija még nincs (és lehet, nem is lesz, hiszen nem kötelező), ismeri a piros lámpát meg hogy nem cseszekedünk a nálunk nagyobbakkal, és jóidő. 🙁

Úgy veszem észre, sok friss biciklistának fogalma sincs olyanról, hogy jobbra tarts, nem a bicikliút közepén állunk meg trécselni, nem csak a mienk a bicikliút hanem mások is el akarnak férni, körbe kéne nézni mielőtt hirtelen balosokat és jobbosokat dobunk stb.

Az meg, hogy mindenféle felszerelés és lámpa nélkül elindulnak, alapból ultragáz.

5. Rengeteg gyalogostól hallok olyanokat, hogy “annyi kerékpáros van már, hogy mozdulni sem lehet” – a legtöbb biciklis tényleg a járdán nyomja (pedig tilos), mert nem mernek az autók közé menni, bicikliút meg kevés van, nincs kitáblázva, nem tudnak róla stb. Ezúton is köszi a türelmet, cserébe mi is elviseljük a kerékpárutat promenádnak néző, csellengő vagy korzózó gyalogosokat.

Új Ferihegy, Lancia Thesis és Amsterdam

Úgy látszik, kedvet kaptam megint a bloghoz mert ez már vagy a hatodik bejegyzésem idén. 🙂 Egyesek napi ennyit tolnak minimum, de így legalább nem veszek el a részletekben. Hehe.

A lényeg, hogy mióta átadták a Nemzetközi Budapest Liszt Repülőtér Ferenc új, SkyCourt fantázianevű csarnokát, azaz március 24-e óta a hétvége volt az első alkalom, hogy külföldre utaztam, és szembesültem a nagy újításokkal. Nos, most mindenki láthatja, hogy én itt a blogon nem csak fikázom ám. Szerintem elég szép, nagyon jól átlátható és gyors lett Ferihegy, tényleg közel van egy igazán nagy nemzetközi reptér színvonalához, mind kinézetben, mind a szolgáltatások terén. Szerintem elég annyit elmondanom, hogy 4:50-kor értem ki a reptérre, és 4:58-kor már átjutottam a biztonsági ellenőrzésen – lényegében megállás nélkül haladtam át, mint kés a vajon. (Ehhez persze nyilván előre checkineltem, csak egy darab kézipoggyászom volt és nem vittem magammal problémás cuccokat.) Le a kalappal!

Aznap reggel viszont sajnos kiábrándultam a Lancia Thesisből. Ez egy fantasztikusan retrofuturisztikus gépjármű, annyira egyedien jól néz ki hogy hihetetlen. Mindig is csodáltam távolról, de nyilván esélyem sem volt arra, hogy beüljek egy ilyenbe. Most a taxis jóvoltából megtehettem mindezt. Belül is nagyon szép az autó, fullos bőr, klassz műszerfal, nagy navigációs képernyő… az alábbi problémákkal: Kézifék visszajelző ég. Check engine ég. ABS visszajelző villog. A Sat Nav csak egy olasz nyelvű hibaüzenetet írt ki. A műszerfal folyadékkristályos kijelzőjén egy valamilyen hiba felirat villogott, hogy az autót azonnal szervizbe kéne vinni. Nem nyílt ki a hátsó ajtó és a motortérből valami csapágyasan nyikorgott. Mindehhez nézzük a km-óra állását: 141 ezer valahányszáz… röhej, az én autómban több van és összesen nem volt ennyi probléma vele.

Amszterdamról meg majd teszek fel fotót, mert gyönyörű volt az idő a hétvégén! 🙂

Odett és a Go girlz – Pötty a kockán

A poszt apropóját Odett egy száma adja, amit nemrégen kezdett el veszettül nyomni a Petőfi; olyannyira hogy volt olyan hét, amikor a harmadik legtöbbet játszott szám volt. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy hiszen nekünk is van egy magyar Marina és a Diamonds-unk. (Azzal a különbséggel, hogy a “Go girlz” ebben az esetben tényleg létezik, vagy legalábbis létezett 2008-ban egy album erejéig (Takács Eszter és Varga Zsuzsa személyében).

odett.jpg Szóval Polgár Odett, akinek édesapja, Polgár Péter 8 évig küldte a Müller Péter Szalámiban, méghozzá igen jól, már a középsuliban zenekart alapított. Adódott tehát a lehetőség, hogy Müller szövegére és édsapja zenéjére össze kell hozni valamit. (Ezért van hát, hogy Odett énekel régi Sziámi számokat is.) A zenekar tagjai: Fater, Fater két régi együttesbeli haverja, meg még Fater két ismerőse vagy üzletfele. 🙂

Ezek a számok tulajdonképpen nem annyira jók. Odett irtózatosan idegesítően selypít, és baromi gyerekes a hangja. Az egész alapja tök közönséges popzene, ilyen albumokat egy menőbb zenész két hét alatt összehoz. De akkor miért van, hogy napokig megragad a fejben, és bólogatsz és dobolsz a lábaddal, amikor ezek szólnak? Ez lenne a popzene! Ami észrevétlenül beivódik a tudatba, és közben rájössz, hogy mégis egészen jó ez, és ha nem ez a borzalmas selypítős hang énekelné, fele olyan érdekes sem lenne. Vonzó, egyedi, érdekes.

Kezdtem a találkozást a Móló c. számmal, megismertem a Találkozás a Logosszal, a Moziba mentem, és most jött a Hanyatt (igazából mást nem is hallottam még az új EP-ről). Ha darabokra szedjük őket, akkor mindegyik számnak bosszantó, semmitmondó a szövege, alig pár akkordból áll és hozzá ez az “alá isz fekfem av aktualitáfnak”, háát… és bakker mégis jó.

Inkább Odett legyen a legtöbbet játszott előadó, mint az az ostoba Fluor Tamás!

Vesztegzár a Grand Hotelben

Már nagyon vártam, hogy mikor nézzük meg színházban is Rejtő egyik legmókásabb művét, hiszen elképzelni sem tudtam, hogyan tudja ezt valaki színdarabba megírni? Megtudtam március 31-én, hogy SEHOGY. 🙂

Bevallom akár százötventrilliárdszor is, hogy szeretem a túlzásokat. 🙂 Természetesen a “sehogy” nem fedi a valóságot, hiszen ez a darab is színpadra került. De az eredeti regényhez nem sok a köze (azt senki nem mondta, hogy Hamvai Kornélnak, aki a szöveget szerezte, bármilyen szinten is ragaszkodnia kell az eredetihez. Mégis, én elvártam volna). Ez kérem, egy szórakoztató, egyszer nézhető vidám zenés darab, amelynek története néhány halvány foltban emlékeztet a hasonló című kiváló regényre, valamint a szereplők között is lehet némi hasonlóságot felfedezni.

Az első meglepetés az volt, hogy itt rengeteget énekelnek. Azt mondják, hogy ha már semmi nem jut eszedbe, akkor próbáld dalban elmondani; nos nem az én tisztem megítélni ennek a mondásnak a jogosságát, csak jelzem hogy kb. 15-16 dal minimum elhangzik. Ebből négyet erőltetnek többször is, slágert próbálván gyártani belőle; nem rossz, nem rossz, de kár az igyekezetért. Ha már itt tartok, a zenei stílus viszont oltárian el van találva, összességében a zenével nekem semmi bajom nem volt, azt az egyetlen apróságot nem számítva, hogy szerencsétlen színészek hangját alig lehetett hallani a túlerősített zenekar miatt. Ez koncerteken is sokszor hiba szokott lenni, a hangmérnökök mégsem tanulnak belőle…. ejnye.

A második meglepetés Molnár Piroska (Signora Relli, kiöregedett operaénekesnő) és Tompos Kátya (Léni Jörins? Az eredeti regényben asszem, Maud Borckman) szereplése volt – mivelhogy jó szokásomhoz híven már megint fogalmam nem volt, ki lesznek a szereplők :(. Imádom mindkettőt! Molnár Piroska annyira kedves, bájos és nekem annyira tetszik a hangja, Tompos Kátya meg egyszerűen zseniális… ahogy táncol, ahogy énekel… László Zsoltot is igen bírtam, gondolom nem gond Elder felügyelő szerepe, aki itt kissé bohókás, szórakozott. Félix szerepében Hevér Gábor még nem rossz, de nekem túl izgága, kapkodós volt, talán szenvedélyesként akarva látszani? Hollósi Frigyes is király volt (Vangold úr), aki viszont jól alakította a szigorú feleség felügyelete alól kibújt férfit, aki úgy érzi, még egy esélye van az életben, hogy jól kiszórakozza magát. Ja és még itt van Bodrogi Gyula, akit majdnem elfelejtettem, aki a malájból a darabban olasszá lett szállodaigazgatót, Don Umbertót alakítja (aki korábbi foglalkozására nézve király és hajófűtő).

A többieket hagyjuk, nem igazán jött be a többi szerep és ez nem biztos, hogy a színészek hibája, csak valahogy nem.

A harmadik meglepetés a színpadi díszlet és mozgatás, mert az valami elképesztő színvonalon volt megoldva. Kb. 3-4 helyszínnel, többszörös körforgó, illetve emelkedő-süllyedő színpaddal Béres Attila csodát művelt, le a kalappal!

A történet jelen esetben (is) a banánoxid nevű szer körül forog. Lénit/Maud-ot, egy zseniális feltaláló, Decker professzor asszisztensét megzsarolják, aki ellopja a professzor találmányának leírását, hogy megvédje a munkaadóját. A zsarolóval a találkozót a szállóban beszélték meg. Félix a házasság elől menekül, elrejtőzik a szállodában. Kramarz, nemzetközi szélhámos, a gazdag vendégek között próbálja megcsinálni a szerencséjét. Don Umberto Complimenti (azaz Csodálatos Nalaya) megpróbálja a vendégekből a lehető legtöbb pénzt kicsalni. Vangold úr csak jól akarja érezni magát. És még ott van számos vendég, amikor a tisztiorvos drámai hangon bejelenti: A Grand Hotel vesztegzár alatt áll.

A történet kibogozásához, és annak megfejtéséhez, hogy a banánoxid mire való, jó szórakozást kívánok.

Összességében jó volt tehát, de mégis úgy jöttünk el a Nemzetiből, hogy erre még egyszer nem kell költenünk. Aki nem látta, bírja az éneket, szereti a könnyű kis darabokat és főleg Rejtő Jenőt, annak érdemes meggondolni.

Kerékpárjaink emlékére

Vártam egy évet a poszttal, hogy ne az indulatok beszéljenek belőlem; ugyanis egy évvel ezelőtt ellopták mindkettőnk biciklijét. Mivel a mi tárolónkon brutál ajtó meg zár volt, ezért a szomszéd lakatját letörték, átvágták a dróthálót a két tároló között és úgy vitték el a drótszamarakat.

36002_k.jpg Ezúton küldenék egy számot annak a kedves embernek, akinek jobban hiányoztak a kerékpárok, mint nekünk! Az enyémhez épp télen vettem új vázat, Melcsinek pedig egy szép virágmintás trekking bringája volt, amit nagyon szeretett!

Az persze csak “természetes”, hogy a retardált tárolószomszéd nemhogy nem szállt be a kettőnk közötti “fal” helyreállításába, hanem őszerinte még a lakatját is nekem kellett volna kifizetnem, mivel ő csak a gyenge láncszem volt a mi portékánk megszerzéséhez, így semmi köze az egészhez. Küldenék ennek a szemellenzős idióta hölgyeménynek is egy remek számot a ságer rádióból!

mserpens.jpg A rendőrség meg egy vicc. Azt én felfogom, hogy nem rohangásznak biciklik után, amikor egy GPS-es nyomkövetővel felszerelt luxusautót sem találnak meg, de akkor miért kellett fél tizenegytől hajnali háromig helyszínelni, amikor az egésznek annyi eredménye lett, hogy három hónap aktatologatás után kijön egy olyan jelentés, amin látszik hogy az előadója el sem olvasta a helyszíni jegyzőkönyvet? Őszerinte ugyanis a lakat, amit levertek, a mi tárolónkon volt.

Csókolom még a biztosítót is, akik, bár mi rendesen tejelünk nekik, az ingatlan megjavításába sem szálltak bele; az ingóság árának megtérítését pedig mi sem természetesebb, hogy megtagadták, mivel “csak négy téglafallal körbevett” tároló esetén fizetnek. Esetleg nem kellett volna előbb figyelmeztetniük, hogy “jóember, ne fizess nekünk, hiszen tőlünk úgysem látsz egy kanyi vasat se”.

Röviden összefoglalva, ez egy tipikus magyar történet…