Karib-tenger kalózai és Tébolyultak

Ismét két filmkritika, elvégre filmkritikákból jött létre ez a blog vagy mifene. A Karib-tenger kalózai IV. epizódját Dékánékkal elég röviddel a bemutató után néztük meg, csak egyszerűen nem volt kedvem írni róla, a Tébolyultakat pedig… hm maradjunk annyiban, hogy a DVD-kölcsönzőből vettem ki. 🙂

Karib-tenger kalózai – Ismeretlen vizeken (2011)

karib_tenger_IV_1.jpg Akkor talán kezdjünk is a közepébe: Bár a rendező Rob Marshall új a sorozatban, azért neki nem hiszem, hogy ismeretlen vizeken kellett volna eveznie, hiszen ez egy jól bejáratott sztori, ismert szereplőkkel, szabályokkal: Itt a kalózok a hősök, akik valóságos robinhúdok is lehetnének, bár a kincset nem igazán osztják szét a szegények között, hanem inkább elszórják. Mégis, minden gyereknél eljön a kalózos időszak, és felnőttként is szívesen tekintünk vissza ezekre a történetekre. Arra akarok kilyukadni, hogy ha nem rontják el valami észvesztően, ha kicsit is kalandos, kardozós, vicces és valahonnan valahová tart a történet, egy kalózfilmben nem lehet rontani. Csakhogy ehhez kell kaland,kardozás,vicc és történet is.

Természetesen a jacksparrow(R) mozgáskultúra és viselkedés alap, csak sajnos harmadszorra már egyáltalán nem jelent sem újdonságot, sem vicceset. Orlando Bloom és Keira Knightley helyett egy szem Penelopé Cruz próbálja tartani az iramot, nem mondom még mindig szemrevaló a hölgy de ez azért kicsit kevés. Ilyen erővel Cameron Díaz-t is be lehetett volna nyomni Johnny Depp éppen aktuális volt szerelmének. Ugyan Barbossa kapitány és Mr. Gibbs visszatér, de ezek együttesen is csak igen harmatos szereplőgárdát alkotnak.

Szinte látom magam előtt, hogy a forgatókönyvet egy másik forgatás szünetében, egy hamburger meg egy sör mellett hozták össze: “Ja, mi is volt az Indiana Jones-ban nagy siker? Legyen valami életvíz, amit keresnek… ja az előző rész azzal végződött? Még inkább! Mivel töltsük ki az időt? Legyenek apró mellék küldetések, mondjuk ezt-azt még össze kell szedni a fő trófeához. Na jóvan, többit dolgozzátok ki…”

A sztoriról akkor ennyit, mindent tudtok. 🙂 A poénokról annyit, hogy egyetlen “poén” volt, amit viszont nem annak szántak, és amin az egész mozi* vonyított: A szirén neve Sziréna, haha mint a mentőknél, mennyire eredeti!!! És mi ez az ultrabéna szerelmi szál a szerzetes és a sziréna között? Jézuserejenehagyjel.

karib_tenger_IV_2.jpg A sokat látott, elkoptatott, épp ezért unalmas szereplők, a régebbi részekből újrafelhasznált poénok és helyzetek, a poéntalanság, ötlettelenség aztán ki is adta a megfelelő pontszámot: Ez nálam sajna csak 3/10. Hozzáteszem, hogy 3D-ben néztük, és a 3D itt (pl. az Avatárral szöges ellentétben) nem adott semmilyen pluszt a történethez, egyszerűen ez egy még (úgy-ahogy) működő hívószó, hogy az embereket betereljék a mozikba. Ez a film 2D-ben is teljesen ugyanolyan lenne, de egye fene, hozzáadok még fél pontot az erőfeszítésért: 3,5/10. Napersze nyilván tarolt a film, hozott 350 millió dollárt és az imdb-n összegyűjtött 6,9-et. Ha így folytatják, én mondom, nem lesz ez mindig így.

*az egész mozi esetünkben 7 embert jelentett (!).

Tébolyultak (The Crazies, 2010)

the_crazies_2.jpg Nem is tudom, hogy ez a film volt-e Magyarországon mozikban, de tán nem. Ez a film is egy félig horror, félig sci-fi remake-je, de ez kivételesen elég decensre sikeredett.

Először is hadd emeljem ki a Die Hard IV-nél nagyon szidott Tim Elefántot: a dájhárd főgonoszaként nálam nagyot bukott, viszont ebben a filmben egy elég laza, nyugodt seriffként sokkal profibb oldaláról mutatkozott be. Itt sikerült egy főszerepet főszereplőként végigélnie és játszania. A többiek (Radha Mitchell, Joe Anderson) elég halványan játszanak, pedig Anderson még egy szokásos zombivá alakulást is eljátszhatott. Hoppá, lelőttem a poént?

Az van, hogy leesik az égből valami titkos vegyi anyagot szállító gép, és a közelben élő kisváros lakói hirtelen elkezdenek megőrülni. Hamar kiderül, hogy valószínűleg a víz az oka mindennek, de a seriff nem sokat tud tenni az árral való sodródáson kívül. Aki megfertőződik, az 48 órán belül, nos végülis nem zombivá alakul, csak megveszik, megtébolyodik és ölni kezd, de eközben nem lesz buta és nem kel fel ha meglövik. A katonaság hamar kiérkezik, szokásos karantén, a seriffet elválasztják állapotos feleségétől, ő pedig elhatározza, hogy visszamegy az asszonykáért. Nem valami originális történet, videotékában egész polcnyi ilyenek vannak, de mégsem olyan rossz ez a film.

the_crazies_1.jpg Először is, nekem tetszett a rendezés. De tényleg. Egy ezerszer elkoptatott történet egy picit másképp elmesélve nálam bejött, ellentétben a kalózokkal. Minden egyes jelenet teljesen előre kiszámítható, de a borzongás megmaradt. Breck Eisner valamit csak tud, a Szahara is jól sikerült kalandfilm volt. Talán azért, mert ebben a filmben a történet elég valószerűen haladt. Nincsenek hősök, nincsenek szupererős emberek, itt akit megütnek az lefekszik. A beszélgetések teljesen hihetők, ha van is bennük sutaság, az a hétköznapokban is benne van. Megvan, egyszerű: Ebbe a filmbe bele tudtam élni magam, míg a kalózok teljesen hidegen hagytak. Hű de jó, ezt megfejtettem!

Ami nem annyira tetszett: a főhőseink – érthető okokból – nem igazán bíztak a vezetékes vízben (mekkora reklám ez egy ásványvíz gyártó cégnek!), de annak ellenére hogy már másfél napja bolyongtak, semmi jel nem utalt arra, hogy szomjasak lennének. A film vége felé van egy jelenet, hogy az igen megfogyatkozott szereplőgárda női tagja kivesz a hűtőből egy ásványvizet, kitölti egy pohárba és kortyolgatja. Én lassan két nap szomjazás után úgy rohannék rá a vízre, mint gyöngytyúk a meleg tak…armányra.

Adok 6,6 pontot (imdb: ugyanennyi).

Cseh Tamás-Másik János: Minden álmomban (gitártab)

Egy újabb gitártab, amit hallás után készítettem, és ismét Cseh Tamás. Nem akarom a blogot ilyen gitártabos oldallá változtatni és nem is tudnám, ha akarnám sem, de nagyon szeretem ezt a számot, amely a Levél nővéremnek 2. albumon jelent meg, a szöveget Bereményi Géza szerezte. Mivel nem volt fent ez sem gitártabon, megpróbálkoztam vele. Enjoy. Ha hibát találtok, vagy csak úgy egyébként is, kommenteljetek.

     C          Am                 C           Am
Nekiszegeztem én      a kérdést: hogy szeretsz?
C                Am     Dm                     F
Nekiszegeztem én      a kikötõben,
Mikor indultam én Dél-Afrika felé,
Úgy fél négy felé, mikor a nap forró - indul a hajó.

E                       Am
Nyári délután kérdezem: szeretsz-e?
A ház, a ház, a házra vigyázol-e?

G                     C
Õszes férfi, sapkáján aranysáv,
G                     F
Nyári délután         indulás elõtt,

C              Am                C             Am
Most ez vagyok én, és a másik az te vagy
C              Am                Dm            F
Ami történt még itt, azt feledés fedi
F
Minden álmomban

Am           Dm          Am                    F
||: Százféle változatban te vagy velem,
Am           Dm          Am                    F
És mindig                te segítesz. :||

E                             Am
Te segítesz, ha meggyújtom a lámpát,
Ébredés után még egy kicsit.

G                          C
Itt maradsz velem, mielõtt elfelejtenélek,
G                          F
Elfelejtelek               majd váratlanul,

És egy másik helyen találom magam.
Az a fogoly vagyok, számom háromszázhét, aki megszökik,
Üldözõit egy kis utcában lerázza.
Csönget egy helyen, s te nyitsz rá ajtót.
Jössz megint velem, de ezúttal sötét van.
Lépteink alatt ropog a kavics,
És egy kastély felé, ami úgyszintén sötét.
Csak a másodikon látni lámpát,
Amin függ a szemünk, míg az óvatos cipõk
Csak az utat lesik, úgy megyünk ott
Minden álmomban.

R.

Nyári délután kérdezem: szeretsz-e?
A ház, a ház, a házra vigyázol-e?
Fogoly vagyok, éppen most sötétben
Csöngetek, s te nyitsz ajtót nekem.

R.

tab by six at sixweb, 2011

Bin-Jip (Cseh Tamás): Váróterem

Úristen, mennyire jó szám ez. Az eredeti is fantasztikus, annyira valóságosan hozza az élményt, amiről szól, hogy nem is tudom nem behunyt szemmel hallgatni. Már persze akinek nem volt ilyen élménye, hogy egy éjszakát vár egy pályaudvaron a következő vonatra, az talán nem is értheti ezt. Amikor Belényesen töltöttünk egy éjszakát sok-sok éve, na az volt tökéletesen ilyen.

És itt van a Bin-Jip, ami szerintem ugyan nem lesz Magyarország legfőbb exportcikke, ahogyan már olvastam róluk, de nem rossz és Harcsa Veronika ezt is fantasztikusan énekli. Tökéletesen megvan a szomorkás, álmos hangulat; amit olyan jól átemeltek az eredetiből. Hátborzongató. Hallgassátok meg.