Kréta – Elafonissi

Nehogymá februárra halasszam a tavaly szeptemberi nyaralás leírását. 🙂 Kréta igazi lenyűgözően szépséges természeti tüneményének leírását hagytam a végére. És hogy milyen egyéb okosságot tartogatok még a kis hasznos rovatban? Naná, hogy a strandolást.

Krétán vannak homokos és sziklás partok is. Ahol sziklák vannak, ott vannak sünök is, ahol meg homok, ott kellemes vízhőmérséklet és apró kagylók. Természetesen utálom a rohadt tengeri sünöket, így lánccal sem lehetne bevontatni a vízbe a sziklás partról. Maradtak a majdnem fehér homokos, időnként pálmafás, napernyős részek…
Apropó, napernyő: simán nem szabad spórolni a napernyővel, mert a Nap kemény. Még szeptemberben is sikerült kis híján leégni, miközben lubickoltunk. A szokásos egyéb figyelmeztetéseket most le sem írom.

Krétán mindenütt vannak csodálatos strandok, mivel mi a nyugati részen voltunk, Elafonissit vettük célba, a különleges rózsaszín homokja miatt. Az alapvetően fehéres homokot a közelben lévő korallzátonyból kimosódott darabok festik meg, így áll össze az egyedi szín. A keleti parton pedig ott van Vai (magyar könyvben: Váji), ahol egy datolyapálma-liget dobja fel és teszi trópusivá a hangulatot. Visszatérve Elafonissire, íme pár kép a sok szöveg helyett:

kr54_elafonissi.jpg
Akkor ugye itt láthatjuk a híres rózsaszín partot, a koralldarabkákkal.
kr55_elafonissi.jpg
kr56_elafonissi.jpg
A háttérben a hegyek, az valami fantasztikus.
kr53_elafonissi.jpg
Ez a kép fogadja a látogatókat.

Összegzés

Krétai nyaralásunkról csak annyit tudok mondani, hogy nagyon megérte, és vissza kell még menni, mert csak a sziget felét sikerült megismerni. Az emberek jó fejek, Rethymnoban sikerült nyugodt helyet találni, ahol kipihenhettük magunkat, de ezalatt mégis bejártunk rengeteg szép helyet, tapasztaltunk mindenféléket, amik közül jó értelemben szűröm le, hogy Kréta teljesen más világ, mint Görögország többi része.

Kréta – Knossos és a Kournas-tó

Ennek a napnak legfőbb tanulsága egyben a megtekintett látnivaló volt, ezért külön tanulságos bevezetőt nem fűzök ehhez a poszthoz. 🙂 Talán csak annyit, hogy nem minden angol régész volt normális. Már aki érti, mire gondolok.

Annyi bizonyos, hogy a Minotaúrusz-legenda szinte mindenki fejében rögzült valamilyen módon. Nagy vonalakban ugye az a sztori, hogy Minosz király át akarta verni Poszeidónt, aki cserébe bosszúból elérte, hogy a királyné (Pasziphae) és egy bika közös utódot hozzon létre. A végeredmény lett Minotaúrusz, a bikafejű, embertestű szörny, akit elrejtettek egy labirintusba. Miután Mínosz legyőzte az athéniakat, onnan hozatott ifjakat és leányokat, élelem gyanánt. Megunták hamar ezt Athénban, igény merült fel Mino lealázására, ezért elküldték Thészeuszt, akibe Mínosz király lánya (Ariadné) egyből szerelmes lett. Adott neki egy varázskardot, és egy gombolag fonalat a logisztikai problémák orvoslására, úgyhogy Mino elhullott. Mínosz mérges lett, a labirintus építőjét (Dédalosz vagy Daidalosz?) és fiát, Ikaroszt börtönbe csukatta. Onnan próbáltak meglépni szárnyakon, és később Ikaroszból BKV-busz is lett, de ezek már más történetek.

kr50_knossos.jpg
Szóval, a krétaiak állítása szerint Knossos lenne az a hely, ahol Mínosz palotája és a labirintus állt. Nézzük inkább a történelmi tényeket: I.e. 4000 körül egy bronzkori birodalom központja volt itt, amelyet valószínűleg tűzvész pusztított el i.e. 2000 tájékán. A romokon új palota épült, amely szintén leégett, aztán teljesen elromosodott. (Valami miatt most a Gyalog-galopp jut eszembe, a királlyal, aki mocsárra építette a várát. Hehe.) A valaha százezer lakosú központ elnéptelenedett, és áttevődött az északi részre (Heraklion irányába).
kr48_knossos_amforak.jpg
Az 1800-as évek végén fedezték fel a helyet, és rövidesen el is kezdődött a feltárás. Nyilván irdatlan feladat lehetett szétválasztani a különböző korokból származó maradványokat, és megfejteni, hogy melyik korban hogyan is nézett ki a palota és környéke; hiszen többször újjáépült közben. Sir Arthur Evans, a feltárást vezető angol régész nem is vette minderre a fáradtságot, ő fantáziával pótolta a hiányzó dolgokat, ha valami nem stimmelt, betonból felhúzott pár falat, freskókat hozott máshonnan vagy 2×2 cm-es darabból “restaurálta” a 2×3 méteres faliképeket, hogy álmait megvalósítsa. Eléggé különösnek tartom, hogy akár a XX. században hogyan engedhettek meg neki ilyet a görög hatóságok!
kr49_knossos_fresko.jpg
Nem is szeretném véka alá rejteni a csalódottságot és felháborodást, amit éreztem. Úgy érzem, Evans egy csaló, aki bár nem akart rosszat, a könnyebb utat választva meghamisította a történelmet. Lehet, hogy a nehéz út valójában lehetetlen lett volna, vagy nem is létezik, de ezt már nem tudja senki bizonyítani. Ahogyan haladtunk előre az amúgy korrekten kijelölt úton, és olyasféléket olvastam, hogy “Itt Evans szerint a fürdőszoba volt, de ezt nem támasztja alá semmi; igazából arra gyanakszunk, hogy itt volt a raktár” akkor kicsit kinyílt a bicska a zsebemben. Remélem, ez nem veszi el senki kedvét a megtekintésétől; csak el kell attól vonatkoztatni, hogy történelmi hűséget látunk, és hirtelen a helyére ugrik minden. Nekem ez sajnos nem sikerült, legközelebb majd jobb lábbal fogok felkelni.

Mivel viszonylag hamar végeztünk, gondoltuk, az előző nap elmaradt Kournas-tavat megnézzük. Ez Kréta legnagyobb édesvizű tava, aminek a mélység, ha jól emlékszem, a 80 métert is eléri (!). Ettől egyébként még Balaton-fíling… :-)) Útközben még beugrottunk Fodele-be, ahol kicsit hamar parkoltunk le, mivel a ház végülis nem a faluban, hanem a falu határától 10 percnyi járásra van. Aki teheti, kocsival menjen… 🙂 Van ott egy bájos régi kis kápolna is, jópofa. A házba nem mentünk be végül, az útikönyv szerint nem egy nagy valami, igazából az életéről nem lehet sokat megtudni, van pár repró kép oszt sanyi.
kr51_kournas-to.jpg
A Kournas-tó pedig egy szép látványosság, lehet vizibiciklizni, van ott is egy óriási hegy, finom a hal, és szintén lehet kapni görög joghurtot mézzel leöntve, meg sfakiai pitét (higgyétek el, nem a mániám a sfakiai pite!).

Elfáradtunk, így visszamentünk a szállodába, és nyugis délutánt tartottunk, légkondival. Itt a mai mese vége, kezicsókolom. 🙂