Lepermeteztek

Ma a Hősök terénél a Dózsa György úton, a Szépművészeti oldalában reggel 8-kor permetezték a Főkertesek azt a pár csenevész fát. Ez úgy történt, hogy először is a nagy narancssárga teherrel felálltak a biciklisútra és a járdára, hogy nehogy el lehessen férni, mert ők rohadtul fontos emberek. Aztán meg reggel a legnagyobb tömegben, és természetesen amikor jól fúj a szél, elkezdik nyomatni a nagy nyomású szarjukkal a permetszert. Én biciklivel voltam arra, persze kilégzés, fej lehajt stb. amíg át nem mentem a felhőn, de így is kaptam belőle. A buszmegállóban ácsorgók pedig zsebkendővel takarták el az arcukat meg ott fulladoztak.

Tényleg ennyire faszok dolgoznak a Főkertnél? Hogy miért nem lehet ezt csúcsidőn kívül, pláne olyankor amikor mondjuk nem fúj a szél és esetleg minimális permetlé a fákra is rámenne? Hát komolyan mondom, remélem csattog felettük az a bizonyos korbács egy darabig.

A fekete ruhás nő (2012)

Ismét mozifilm, ez most éppen egy horror lesz. Ugye nem kell szólnom most sem, hogy nem érdekel, ha valakinek nem tetszik, amit és ahogyan írok a filmről? Ha valaki nem szeretné megismerni a végkifejletet, hunyja le kis szemét vagy menjen a port.hu-ra olvasgatni.

Kérdezheti bárki, hogy akkor mégis kinek írok. Nos, rettentően meglepő leszek: a blog az ugye eredetileg weblog, azaz web napló, és a naplót klasszikusan mindenki magának írja. Vicces visszanézni, hogy mennyire másképp gondoltam a dolgokat még akár 5 évvel ezelőtt is. Ezt a mókát megosztom a barátokkal és néhány ide vetődő emberrel is, mert miért ne. Ez nem egy webes újság, ahol elvárásai lehetnének bárkinek rajtam kívül, de persze szívesen fogadom, ha valaki ír nekem, akár kommentben, akár email-en. És igen, ez a kis rendhagyó bevezető is azért született, mert egy email-en felbosszantottam magam, amelyben valaki szeretné meghatározni, hogy miről, milyen stílusban és mennyit írjak. Ezért szerettem volna világossá tenni a hozzáállásom.

wib1.jpg Nos tehát, a fekete ruhás nő egy elég friss film, de a klasszikus horror történeteket idézi, amennyiben 1) Az 1900-as évek elején játszódik, 2) Angliában, 3) Van benne kísértetjárta ház, sőt környék. Utánanéztem a rendező James Watkins-nek, mert semmi nem ugrott be; aztán látom hogy Ő írta és rendezte az Eden Lake (magyarul: Gyilkos kilátások, milyen siralmas fordítás) című filmet, amit meg akartam egyszer nézni de nem sikerült valami miatt. Így hát nem tudtam, mit várhatok.

El kell mondjam, hogy annak ellenére, hogy nemcsak a sztorit, de lényegében minden jelenetet előre ki lehetett találni és a film semmilyen meglepetést nem tartogat, mégis csak egy kellemes meglepetés lett. Ugyanis tökéletesen lett leforgatva az egész.

Nem szóltam még a főszereplőről, Daniel Radcliffe-ről, aki sajnos kicsit belegyepesedett a heripotter klisébe, ezért mindenki azon poénkodik, hogy “haha, majd elvarázsolja a szellemeket a kis Potter”. Kár, hogy sokan így gondolják, mert szerintem a srác jó színész (bár kétségtelen, a Harry Potter sorozatban szinte csak a hülye vigyorgást tudta magából megmutatni), ezt a szerepet jól hozza legalábbis. A többi szereplő lényegében felcserélhető körülötte, nem igazán tudok megnevezni jelentős alakot.

wib2.jpg A történet: Főhősünk ügyvéd, egyedül (vagyis egy dadus segítségével, naná!) neveli 4-5 év körüli kisfiát, mivel a felesége belehalt a szülésbe. Egy vidéki házban kell iratokat fellelnie, rendszereznie hagyatéki ügyek miatt, és bár ez a rész nincs túlragozva, látszik, hogy a főnökével nem jó a viszony és ez a meló az utolsó lehetősége. El is határozza magában, hogy kerül amibe kerül, alapos munkát fog végezni. Kisfiát és a dadust hátrahagyja Londoban azzal, hogy hétvégén menjenek utána.

Az alapos munkát aktívan akadályozzák viszont a házhoz közel lévő falucska lakói. (A ház egy tengerbe nyúló félszigeten fekszik, és dagálykor az odavezető út is elzáródik és szigetté válik a ködben – na ugye, megmondtam, hogy klasszikus!) Először is a fogadóban nem adnak neki szabad szobát. Mindenki haza akarja zavarni vagy el akarja ijeszteni. Még szerencse, hogy az odautazása alatt megismerkedett a szimpatikus Mr Bentley-vel (Rogar Allam), akinél meg tud szállni. Bár Mrs. Bentley is elég fura: szellemekkel suttog, kicsit őrült.

Arthur (főhősünk) elmegy a házba, rendszerezget, és lát egy fura fekete ruhás nőt. Bemegy a rendőrségre, ahol éppen magyarázza, hogy látott valakit a ház körül, amikor két testvére hoz egy kislányt, aki tömény klórt ivott, és Arthur karjaiban hal meg. A falu lakói megbélyegzik Arthurt, hogy ő ölte meg a kislányt a kutakodásaival, és el akarják távolítani, de Mr. Bentley segítségével visszajut a házba. Ahol ismét látja a nőt, és egy kisgyerek ismét meghal. Lassan megismerjük a történetet: A házban egy házaspár és örökbe fogadott gyermekük lakott, de a gyermek beleveszett a mocsárba. A fiú szülőanyja fogadalmat tett, hogy soha nem bocsátja meg a nevelőszülőknek ezt a gondatlanságot, majd a házban felakasztotta magát. Azóta kísért, és bárki meglátja, egy gyermeket öngyilkosságra kényszerít a gonosz szellem.

Mire mindez kiderül, addigra hétvége lesz, és főhősünk kisfia is lassan érkezőben. Kétségbeesés szüli a tervet: ha Mr. Bentley segítségével megtalálná a mocsárban az elsüllyedt fiú tetemét és visszajuttatná az anyjához, talán megnyugodna a gonosz szellem. Ezt meg is játsszák, de a gonosz szellemeket annyira nem könnyű megnyugtatni, mint ezt a Kör, vagy az Átok című filmen edzett nézők már sejthetik…

Mint már írtam, összességében nagyon jó volt, bár nem a mostani idegbeteg sebességű filmeket kell alapul venni. Ez egy viszonylag megfontoltan, de jól felépítetten kibontakozó sztori, minden szükséges klisével.
Simán 7.0 / 10 (imdb: 6.7)