Delta Mode – Depeche Machine (2013)

dm-dm Hujuj, de nehéz a dolgom. Van itt egy csapat, akiket 1982 óta ismerek és kedvelek, de most nagyon le kéne húznom őket. Holott mennyi kellemes percet okoztak nekem, a zenéjük végigkísérte a tinédzserkoromat egészen odáig, míg végre benőtt a fejem lágya. Annyit mindenképp megtehetek, hogy nem durván dorongolom földbe ezt az albumot, hanem koncentrálok a pozitív dolgokra.

Most persze okosan kezdhetem azzal, hogy eléggé várható volt a dolog, hiszen az EP-ként kijött Heaven nem volt egy nagy durranás, és egy előzetesként kiadott számnak éppen az lenne a feladata, hogy felkeltse az érdeklődést és a várakozást. Ez nálam eléggé elmaradt, de azt gondoltam, hogy lehet, hogy Mr. Gore és csapata nem így gondolta. Hát sajnos de.

Legyünk túl a rossz dolgokon: Ez az album unalmas, sablonos, nagyon kicsi felcsillanások kivételével az elmúlt évek egyébként sem átütő legóiból építkezik. Ezen az albumon nincs egy sláger. Ezen az albumon nincs semmi, amire vissza lehetne emlékezni.

Ez akkor megvolt, akkor haladjunk sorrendben:

1. Welcome to my world

Első számnak nem rossz, ez egy bevezető rész, és 1:24-től kifejezetten felkaptam a fejem a refrénre. A versszakok alatti zene kicsit minimál, de ez sosem volt baj, a hangzásvilág rendben van, ez a Depeche Mode az Exciter óta. Ha mást nem, annyit elér ez a szám, hogy ráhangolódjunk a folytatásra. 6 / 10

2. Angel

Amikor feltünedezett a tyúbon ez a szám, esküszöm azt hittem, hamisítvány, ami valami korábbi demóanyagból lett összeollózva. A Barrel of a Gun nyomán elinduló, eléggé lapos lenne, ha az ének nem mentené meg az egészet. Dave hangja esküszöm, egyre jobb, kár hogy akkorra lesz igazán érett, jó énekes, mire az együttes kifogy a dalokból. Az 1:45-től elinduló, egyértelműen “I feel you” motívumra felszisszentem… ezek már magukat másolják. Legalább jó forrásból másolnak. 🙂 6 / 10

3. Heaven

Nekem valami miatt a “Sound of the Universe” “Peace” című dalához hasonlít. Nem kifejezetten jó szám, de ahogyan egyre többet hallgatom, megszeretem. Ki tudja, hogy miért van ez így, ahhoz hogy ezt megfejtsem, már nagyon kéne értenem a zenéhez. Kellemesen lassú zene, nincs benne hiba, jól szól. Nem tudok rosszat adni rá. 8 / 10

4. Secret to the End

Gahan saját szerzeménye, persze nyilvánvalóan Mr. Gore és a producerek is belefolytak. Semmi különös, aztán felkaptam a fejem a “should have been you” résznél, ami igazán popos rész. A hangzás itt is frankó, jók a szintetizátor-futamok; kicsit nekem Goldfrappra hajazott, de jó értelemben, szerintem illik hozzájuk ezt a sztájl. Hajrá, Dave! 8 / 10

5. My Little Universe

Ez a szám nagyon semmilyen. Az első fél percben semmi nem történik, aztán nagyon lapos minimál elektronikus valami, megspékelve effektekkel, amikkel próbálják elkenni kicsit a szám iszonyatos laposságát. Ez folytatódik az egész végéig, nagyon nem sikerült ezt összerakni. 2/10

6. Slow

Egész jó kis blues-os gitárzene, lassú (haha, milyen is lenne?), gondolkodós, engem enyhén emlékeztet a “Construction Time Again”-ről a Pipeline-ra, ha csak hangulatában, akkor is. A blues mellé a refrénnél kellemes kórust kapunk, álmos, poros vidéki kisvárost vízionálok, majd elképzelem, ahogy leül a DM és eljátssza ezt a számot, nyugodtan. átérzéssel az arcukon. Egyik jó szám az albumról, de ez összességében 7/10.

7. Broken

Egyértelműen a “A Question of time”-ra hajaz a szám. Lehet szépíteni azzal, hogy visszanyúltak a 80-as évek közepére a hangzással, de ez sajnos a Question of time, csak épp nincs meg benne a fő motívum, ami az eredeti számból világslágert csinált. Ebből sem lesz sláger, de ettől még nem rossz, az albumon talán a legjobb szám. Adjunk neki 8/10-et.

8. The Child Inside

Egy újabb unalmas szám. A “World Full of Nothing”-ra emlékeztet valami okból. Tudom, unalmas vagyok, hogy folyton régebbi számaikhoz hasonlítom ezeket az újakat, de talán nem véletlen; úgy érzem, mintha a srácok egy már kirakott puzzle-t összekevertek volna, és most próbálnák másképpen kirakni; valahogy nem jön össze. Ez az album nem akar összeállni, de próbálja hozni a kötelezőt; itt van tehát egy újabb lassú Gore-dal, saját előadásában. 5/10

9. Soft Touch/Raw Nerve

Juj. Ez valami vicc, esetleg előszedtek 1981-ből egy albumról lemaradt, és soha ki nem adott számot? Sablonos szöveg, a többit meg még én is összehozom egy xylofonnal. 1/10

10. Should be Higher

Ez a dal inkább hozzátesz, mint elvesz az albumból, bár engem itt is megkeserített az öncélúan használt elektronikus zaj rákeverése a számra. Nem ettől lesz egy dalnak futurisztikus hangulata… nekem nem hozott semmi újat ez a szám, több embernek tetszett viszont, így 5/10.

11. Alone

Talán túl vagyunk az album mélypontján, kellemes és viszonylag változatos DM-dalt kapunk. Ha az ütemet nem ezzel a technós döngöléssel adnák, örülnék, de nyilván a hangmérnökök, producerek és a zenekar ezt találták megfelelőnek. A szintetizátor kíséret és a kis prüntyögések viszont jók, ebből még lehet, hogy csengőhangot gyártok magamnak. 🙂 6/10

12. Soothe My Soul

Talán ez az a szám, ami miatt az album átlagban gyorsabb lett, mint az elmúlt évek albumai. Ez is jó kis DM-hangzás, de azon túl, hogy hozza az Exciter óta megismert hangzást, sok mindent nem tudok felfedezni rajta. Annyit mégis, hogy ez is pozitívba fordítja az album mérlegét; talán ez a szám lesz az, amit majd többen remixelnek és talán ez áll legközelebb ahhoz, hogy slágeresnek lehessen nevezni (de messze nem az, sajnos). Megkockáztatok egy 9/10-et.

13. Goodbye

Ismét ugyanaz a stílus, mint a Slow. Kis blues-es beütés, de talán modorosabb az ének, mint a másik számban, ezért én nem vonok le pontot, hiszen tudjuk, hogy a DM (azaz Gore) minden egyes lélegzetvételt, hangsúlyt megtervez a számokhoz. Megfelelő lezárása az albumnak, keretes szerkezet kipipálva (Welcome…Goodbye), és nem is rossz ez a lezárás; a végén viszont az agyontorzított, túlhangolt rész miatt levonok egy pontot, mert rossz szájízt hagyott, szerintem kár volt érte. 6/10

Összesítsük a dolgokat; 13 számból 5,3-as átlag; 9 szám az átlag felett, de összességében ez egy Depeche Mode-tól nem egy jó házi feladat. Nem szeretném ekézni őket mégsem, ez a 13. albumuk 32 évnyi fennállás után, joguk is van kicsit pihenni.

Muramiste, 15 éves a Bëlga?

belga Mintha csak tegnap lett volna, amikor felcsendültek a Kalauz, a Maci, a Gyaloglás vége és a többi jószám. Közben meg hogy megvénültek a srácok, haha. Na jó, igazából csak azért írok, mert láttam valahol egy top 10-es számlistát és nagyon nem értek vele egyet, álljon itt hát az én listám.

Tudom, hogy kimaradt biztosan egy rakás jó zene, de 10-es lista, az 10-es lista. A populáris számaikon túl van egy csomó kis hangulatos is, mint a madárhatározós “Dal a madártani egylethez”, vagy a “Boros” stb. És persze vannak olyanok is, amikben óriási potenciál lehetett volna, de valahogy a megvalósítás során sikerült elbaszni, pl. ilyen a “Melós” vagy a “Felveszem a Nyújork Jenkis kabátom”, ami mindkettő óriási ötlet lenne amúgy. Nade lássuk a lényeget:

10. A gyaloglás vége – nekem nem akkora kedvencem, de elismerem, nagy alkotás. Helyette lehetne az Ovi is, vagy a Maci
09. Igazi hip-hop – Elég kevesen ismerik, egyik korai szám, jópofa. Migirí…
08. Lottó – Nagyon mókás. Lehetne itt a Mr. Márka is
07. Meki – Szintén kevesek által ismert szám, zseniális
06. Probléma – Ismét olyan, amit nem ismer és nem is annyira szeret senki. Én bírom!
05. Kalauz I-II – Alapmű.
04. Fehérlófia I-II – Amiből még Melcsi is idézget, abszolút alapmű! Tehetném ide a Zsolti, a békát is, de csak 10 hely van
03. 100 – Ide is jöhetne az “Az a baj”, de ez viccesebb
02. Nemzeti hip-hop – Nem szorul magyarázatra
01. Készülj fel a hangulatra – a Gyere, kislány! helyett került ide végül

Annál többet én sem tudok (nyilván) a zenekarról, amit a Wikipédia ír, vagy amit lenyilatkoztak magukról. Nem vagyok nagy fanjuk sem, de jópofák, egyedi a humoruk, jó a szövegük és Dj Titusz elképesztő jókat tud tolni néha. Mostanában nem annyira a pop vonalat erősítik, amit egyesek úgy fogalmaznak meg, hogy egyre szarabbak, de én nem gondolom ezt. Szeretik csinálni, amit csinálnak, ha ahhoz lesz kedvük, akkor megint írnak egy akkora slágert, mint a Nemzeti hip-hop, meglátjátok.

Mottónak ennyit:

“Elvittem a dzsekimet a bálba,
Ellopták b+, bőrből volt, nem hiába…” 🙂

Hajrá, Bëlga!

u.i.: Ja eszembe jutott egy dolog, amit talán kevesebben ismernek: A Kalauz I alatt megy az a szöveg, hogy “Többé nem haverom a kalauz”. Ez a Hangár együttes “Haverom a kalauz” c. számából származik, 1982-ből. Ha nem hiszed, nézd meg a tyúbon.