Tankcsapda – Rockmafia Debrecen (2012)

tankcsapda-2012 Hallottam fél füllel, hogy kijött tavaly év elején a Csapda legújabb albuma, de megmondom őszintén, nem igazán hozott lázba, a legutóbbi időkben is van 1-2 jó számuk, de jórészt inkább annyi van, hogy Lukács önismétel, a zene meg kb. folyton ugyanaz. Összefoglalva, nem képesek a megújulásra. De mégis, a Csapda az Csapda, rajongásom és tiszteletem ha meg is törik, de sosem múlik. Ezért nekifogtam, hogy meghallgassam egy év késéssel az albumot.

Ezer ördög
Nem kezdődik rosszul, de hamar kifullad. Vannak benne váltások, de teljesen öncélúnak tűnik, a számot nem érzem rendesen felépítve, összegereblyéztek pár riffet oszt csá. Azt sem tudtam aldönteni, hogy miről szól ez a szám azon kívül, ami már 10 éve a mondandó: Tele vagyok feszültséggel, tele vagyok ellenséggel, de végül győzni fogok. Hurrá. A hétköznapi embernek minden nap küzdelem, nahát, welcome to the real world. Remélem, ennél azért jobb lesz a többi. 4/10

Nincsen semmi
Nocsak, ez a szám viszont egész jól kezdődik. A “Tudok egy munkát” gyorsított változata, a ritmusképlet és a szótagszám is teljesen ugyanaz, és nekem az eredeti szám bejön. A váltások itt igen jók, a szövegben nincs újdonság (világunk nagy alap igazságait mondja el), mégis visszahozza a klasszikus Csapdás stílust (értsd: háromakkordos, dúdolható). 6/10

Pokol (a Mennyből)
Rákenróóól! Ez még mindig nagyon jól megy! A szöveg ismét csak fáradt és önismétlő, “Johnny a mocsokban” és “Nincs fék” utánérzés, de akkor is lendületes, erővel teli a zene. A szóló frankó, átvezetés frankó, refrén frankó. Remélem, beváltják a dalszövegben megfogalmazottakat, és már így maradnak. 8/10

Kirakatszív
Úgy érzem, húzószámnak szánták ezt a dalt, van benne fülbemászó fütty, a szövegre is tralán több figyelem jutott (persze a szokásos szakítós, velem ne szórakozz típusú, szokás szerint kicsit megspékelve azzal hogy a másik fél egy telhetetlen ringyó), a refrén is dallamos. Minden megvan ebben a számban, hogy listás legyen, mégsem áll össze valahogy. Kiemelném Fejes játékát, őt amúgy is figyelem mostanában, szerintem sokat fejlődött a dobjáték a Csapda-zenékben. Nekem ez a szám tetszik, nem tudom hogy volt-e toplistán de nem is érdekel. 10/10

Mi a fasz van?
A húzószám, aminek hatására úgy döntöttem egy éve, hogy nem hallgatom meg ezt az albumot (utólag: kár volt ez az elhatározás). Megint egy (szándékosan) disszonáns, politikai és vallási utalásokkal teli szám; van már ebből vagy 10, ráadásul 4-5 popslágert is írtak ezekben a témákban. Lukács dolgozott rendesen, mire ezt a sok Geszti Péteres kínrímet kitalálta, szerintem felesleges erőltetni ezeket; bár ki tudja, lehet, hogy a mostani törzsközönség ezeket kajálja. Zeneileg nincsen végülis semmi probléma, a disszonancia természetes és jól illik a sok panaszhoz, ami elhangzik. Jut eszembe, Sidi gitárjáték a mennyiben is lett jobb, mint amit Cseresznye tudott? Még nem vettem észre jelentős különbséget sem technikában, sem kreativitásban. 6/10

Lejárt lemez
Hú, na ez egy rockballada lesz, nagyívű indulás, szenvedős és szenvedélyes bevezető. Régi szerelemre való emlékezés, ami mindenkit elővesz néhanap. A refrén szintén rendben van, erős kis szám ez; ha D.Nagy Lajos (vagy Paksi Endre) írta volna 30 éve, akkor ma fél Magyarország ezt hallgatná a Class FM-en napi háromszor. Hallgatván a zenét, szinte hihetetlen, hogy ezek csak hárman vannak, nagyon jó a hangzás, tetszik a hangszerelés, szóló, dobok. Ez legyen 10/10.

En meg a Rock’n’roll
Jaj ne… már megint egy ilyen buta kis számocska, vagyis akarom mondani “klasszikus Tankcsapdás bulinóta”. A mondandó megint az, hogy “Hatalmas rockzenész vagyok, olyan nőm van/volt/lesz ami Neked sosem volt/van/lesz, enyém a világ és közben mindezt rohadt lazán és könnyedén csinálom.” Az ezredforduló óta minden albumon van egy ehhez hasonló kis limonádé. A sodró lendület és helyenként jó duma miatt kap kicsit többet, így 5/10.

Bíbor köd
Nincs igazán véleményem erről a számról, nem ad hozzá, de nem vesz el az albumból. Az előzőhöz képest visszafogottabb, és fogalmam sincs, miről szól, mert hiába hallgatom, egyik fülemen be, a másikon ki. 0/10

Kapcsolj ki
Jópofa, ritmusos szöveggel (amelyet riffek támogatnak meg), ismét velős(nek szánt) szöveggel, amelynek lényege, hogy mindenki úgy részesüljön a világ javaiból, amilyen arányban erőfeszítéseket tesz; illetve a bulvárhírek butítják az embereket. Más szóval ez is a kapitalizmus kritikája (hasonlóan a “Nincsen semmi”-hez és a “Mi a fasz van?”-hoz). Az emlegetett három helyett elég lett volna egy szám is. A refrén dallamának gyártását viszont nagyon megtanulta a banda. 6/10

Biorobot
A legsúlyosabb szám az albumon, a “mélypont” (de nem olyan értelemben, hogy legrosszabb, hanem hogy legsötétebb). Talán most hallok először friss zenei hatásokat, Sidi talán itt érvényesült a legjobban. Zeneileg jók, de nem igazán fogott meg ez a darab. 2/10

Hatalom nélküli rend
Valami miatt az utolsó előtti helyre tették ezt a kislemezre kimásolt számot (??? Vagyis nem tudom, lett-e kislemez ebből, de tény hogy hallottam rádióban vagy valahol). De ha hirtelen felkeltenének álmomból és bemondanának két sort ebből a számból, azt azonnal megmondanám, hogy Tankcsapda, de hogy melyik album melyik szám, ezt már nem. És ezt összességében elég kétségbeejtőnek tartom. Sláger meg minden, legyen 8/10

Számolj vissza
Érdekes, hogy hörögnek a számban, ez talán a legkeményebb Csapda-zene, amit ismerek. Hiába jó a hangzás és találtak jó riffeket, ismét csak semmi nincs, ami megfogna. Ahogyan az egész albumon, itt is csak a pénzszagot érzem, tizenkét számot kért a kiadó, hát itt van. 3/10

Végighallgatva párszor az albumot, egyre csalódottabb vagyok. Lukács mondandója elfogyott valahol az Agyarország környékén, rengeteg a közhely és ezek tálalási módja a “ciki kínrím” forma. Mivel a Csapda anno a jó szövegeivel futott be, ma már kényszer, hogy valami újat tegyenek le az asztalra, de nem jutnak tovább a “Bosznia-baszni a” variációinál, ami már 10 éve is csak egy szilveszteri Sas-kabaré szintjét ütötte meg. Zeneileg valóban (szép lassan) feljött a zenekar egy jó szintre; bármikor összehoznak egy dúdolható refrént, jó a ritmika, összetett és jó a hangzás. Eközben viszont rutinból nyomják a dalszöveget, nincs új a nap alatt, pedig csak annyit kéne tenniük, hogy ténylegesen leülnének és leírnák azt, ami napi szinten foglalkoztatja őket.

Stephen Kingnek volt egy nagyon jó mondása, ami valahogy így hangzott: arról írj, amit ismersz. (Most ne térjünk el a tárgytól, de mivel tudom, hogy sokan mit gondolnak most, elmondom, hogy szerintem King nem elsősorban szörnyetegekről ír, hanem az emberekről, ez bárkinek lejön aki 2-3 könyvét legalább olvasta). Lukács mennyi idős is lehet, 45 körül? És még mindig arról ír, hogy tinédzserként milyen bulizni és lázadni. Mit tud Ő a mai fiatalságról? Kinek szólnak ezek a lemezek egyáltalán? Aki a Tankcsapdával együtt nőtt fel, az ma már csak a sarki kocsmáig jut szigorúan két sört meginni, aztán húz haza, mert várja a család. Nem ütjük már szét magunkat, és a mostani tinédzserek feltehetően teljesen másképpen builznak, mint mi anno; talán nem is értik annyira ezt a rákenról dolgot.

Tényleg, akkor kinek szól a lemez? Lehet, hogy senkinek. Lehet, hogy egyszerűen kellett a pénz, és ezért lett ilyen lélektelen ez az egész? Oké, nem várom, hogy valaki 45 (vagy mittudomén hány) évesen még tizenéves lelkesedéssel tolja magát, de pl. nekem még a “Be vagyok rúgva” klipje is sokkal hitelesebb volt, mint bármelyik szám a mostani albumról. És kicsit úgy tűnik nekem a csapat, mintha egy 45 éves, magát még mindig húsznak gondoló hölgy 5 centis miniszoknyában, csipkés harisnyával, vastagon kirúzsozva, kivágott blúzban jelenne meg – nem sok ember fordul meg egy ilyen után. Lehet, kicsit elszakadtak saját valóságuktól?

Mi a verdikt, azaz a pontszámok átlaga? 5,6 / 10. Ez egyre rosszabb lesz, holott ez az album összességében magasan jobb, mint a “Minden jót“.

El vagyok keseredve.