Mars – az utolsó napok (The last days on Mars, 2013)

the_last_days_on_mars_2013Folytatom a trash sci-fik taglalását. 🙂 Ez igazából félig vicc akart lenni, mert ez tulajdonképpen egy jól megcsinált sci-fi horror. A rendező nevénél örömmel fedeztem fel Ruairi Robinson-t, aki a Blinky (TM) c. rövidfilmet is rendezte, és ami szerintem nagyon jól sikerült. A szereplőgárdából nekem annak ellenére, hogy sok híres filmben szerepeltek, nekem senki sem volt igazán ismerős (talán Olivia Williams kivételével); mivel elsősorban jó háttérszínészek.

Ugyan a film nem jutott el a mozikba, de azért egy igényesen megkreált, foglalkoztatott színészekkel eljátszatott darab, amit érdemes megnézni azoknak, akik a műfajt szeretik, bár nem gondolom, hogy egynél többször nézős. A sztori röviden annyi, hogy egy Mars-kutató expedíció utolsó napjait tölti az oda telepített bázison, az elmúlt hónapok alatt sok adatot begyűjtöttek de igazán semmilyen átütő dolgot nem tudtak meg a bolygóról. Ekkor az egyik mérésekkel foglalkozó szakember döbbenetes felfedezést tesz, valódi (bakteriális szinten lévő) élet nyomait érzékeli egy szonda. Mivel az egész felfedezést magának szeretné megtartani, a szabályoknak fittyet hányva, felettesét félrevezetve a helyszínre megy, hogy tovább vizsgálódhasson, amikor a talaj beomlik a lába alatt és hatalmasat zuhan.

Mivel annyi esze azért volt, hogy egyedül nem indult útnak, a többiek hamarosan kint vannak, hogy segítsenek. Egyikük, a főszereplőnk, Vincent (Liev Schreiber), kötélen leereszkedik és körbenéz, de csak valami nagyon furcsa, a barlang falán élő izéket lát, úgyhogy gyorsan ki is húzzák. Mivel nem találják a balesetet szenvedett bajtársat, elmennek komolyabb felszerelésért, és egy embert hátrahagynak őrként. Az őrködés unalmas perceit-óráit megtöri, hogy egyszer csak kopogtatnak a Mars-járó zsilipjén…

Mire a nagyobb társaság visszaér, már csak az elhagyott Mars-járót találják, és két pár lábnyomot, amelyik a Tantalus-bázis irányába tart. Gyorsan indulnak visszafelé, de eközben a bázison maradtak beengedik azt, ami a két emberből maradt – zombifikálódva elkezdenek mindenkit lenyírni. Innentől egy kicsit klasszikus zombis filmbe hajlik át a dolog, ide rohannak, oda rohannak, próbálják biztonságban kihúzni addig, amíg a Földről meg nem érkezik a váltás (ezek az utolsó napjaik, tehát a normál rend szerint jön a váltás, ne feledjük). Sajnos mivel nincs annyi áramuk és/vagy megrongálódott az adó-vevő (?), a Földet nem tudják értesíteni, hogy itt van egy kis probléma. Az emberek pedig szépen sorban hullanak elfelé.

A továbbiakról nem szeretnék írni, mert inkább nézzétek meg; de felvonul az összes klasszikus zombis elem, ezúttal egy marsi környezetbe helyezve.

Összegzésképpen, tényleg nem rossz a film, csak egy baki van, ami viszont szerintem eléggé meghatározza az egész élményt: A Marson, ha jól tudom, a földi gravitáció 36%-a van, tehát a gödörbe beesett embernek sok baja nem kellett volna legyen, illetve a Mars felszínén nem tudtak volna a Mars-roverekkel ilyen sebességgel haladni (nem lett volna elég leszorító-erő), illetve nem tudtak volna így rohangászni, csak mondjuk nagy ugrásokkal. Persze értem én, ez kb. ötszörösére növelte volna a film költségeit, de mégis picit fura volt így a dolog. Összességében tehát egyszernézős. (Pontszám: 4, imdb: 5,5)

Masinéria (The Machine, 2013)

Most, hogy a torrent-boltba is befutott ez a tavalyi film, megsasoltam és “egész jó” címkével láttam el. Újdonságot, új fordulatot nem tartalmaz, de jó a képi világ és csinos a robotnéni. 🙂 Meglepődtem, hogy a film egyébként BAFTA-díjas és egy Brit Független Filmes díjat is magáénak mondhat. A szereplők és a rendező nekem ismeretlenek, nem tudok róluk mit regélni – kivétel Toby Stephens, a főhősünk, aki anno Pierce Brosnan fő ellenfele volt a Halj meg máskor! c. Bond-filmben.

Sztori (spoilerek!)

the_machine_2013Főhősünk, Vincent (Toby Stephens) mesterséges intelligencia kutató, a téma nagy szakembere, aki a Védelmi Minisztérium finanszírozásával veterán katonáknak készít implantokat (nem csak kar- és lábpótlékot, de pl. fejbelőtt katona fél agyát is képes mesterséges intelligencia chipek segítségével kiegészíteni); az MI fejlesztésekkel fő célja, hogy kislányán segítsen, akinek valamilyen súlyos mentális baja van. A Minisztérium pályázatára jelentkezett friss tehetséggel, Ava-val (Caity Lotz) együtt képesek létrehozni az önállóan gondolkodó mesterséges tudatot. A programhoz egy ember agyának, emlékeinek, viselkedésének teljes térképét le kell programozni, a modell Ava lesz. A valódi Ava a Minisztérium kutató laborjában furcsa dolgokat tapasztal (melyek felett Voncent szemet huny, hogy kislányán segíthessen), és kis nyomozásba kezd, melynek során lebukik és a Minisztérium simán megrendezi és végrehajtja a kivégzését. A Vincent által épített, csodálatos képességű mesterséges intelligenciával hajtott robotot pedig ölésre tanítja, programozza, illetve kényszeríti.

Vincent eközben nem sok mindent tud tenni, mivel a kislánya kórházba kerül és súlyos az állapota, napjait ott tölti. Utolsó esélyként elvégzi az agytérképezést a kislányon is, utána a kislány meg is hal. A kutatólabor vezetője, Thomson pedig a kislány beszkennelt személyiségét lenyúlva zsarolja Voncentet, hogy azt tegye, amit a Minisztérium akar.

Természetesen a dolog nem működik, a robot társakra lel a labor területén lézengő félig ember, félig gép lényekben, és együtt, egy közös farizeológiában legyilkolnak mindenkit. A záró kép az, hogy Ava már Vincent felesége, a kislány pedig egyelőre egy tableten fut, de gondolom majd őt is robottestbe bújtatják valamikor.

Az a röhej, hogy a tök sablonos történet és a fenti kis cinikus megjegyzéseim ellenére a történettel semmi problémám nincs, és a színészi játék teljesen vállalható, mi több, igen jó. Sok mai blockbuster megirigyelheti a két főszereplő tehetségét, Vincent életének tragikus fordulatait én is meg tudtam élni és Caity Lotz is remekel a tudósnő / robot szerepében. Talán nem véletlen a három díj és még több jelölés, illetve sci-fi létére a 6 feletti pontszám az imdb-n (én adok egy 7-et).

Ittunk A Somló-hegyre

Fekete Béla bácsi nyugdíjba vonulása után mi lehet második gyomorszáj-ütés, mint hogy Takács Lajos hazaköltözik Tokajba? Természetesen nem tragédiáról beszélünk, csak hogy a két félisten boraiból Somlón már nem fogunk részesülni.

A Hollóvárban már jó régen jártunk, de a különleges alkalmakra tartogatott Hárslevelűből most fogyott el az utolsó. Meg is örökítettem a palackját.

DSCF2790

Sikerült a bort nagyon jó állapotban megőrizni jó öt éven át. A hatalmas alkohol (16%!) egy kicsit karcolt a kitöltés után, de kis levegőzés után eltűnt és maradt a fantasztikus méz-hárs íz, illetve a méz szín.Itt jegyezném meg, hogy érthetetlennek tartom, hogy pl. Tokajban is a Furmintot helyezik előtérbe, és a Hárslevelűvel csak második, vagy inkább sokadik borként foglalkoznak. Nem hiszem, hogy a Hollóvár ilyen pincészet lenne, mert ilyen terméket csak nagy gondossággal és munkával lehet letenni az asztalra.

Hozzátenném, hogy rengeteg borászat csak 1-2 éve vette fel a fordulatot és kezdett szűretlen borok gyártásába. Takács Lajos 2007-es bora szintén szűretlen technológiával készült, ugyan nem emlékszem hogy mennyi ideig és milyen körülmények között gyártódott, és sajnos amikor ott voltunk a pincészetben, akkor nem fotóztam, ugyanis észrevétlenül sikerült úgy berúgni, mint a ló (a magas alkoholfokot csak utólag vettük észre, a behűtött friss boron egyáltalán nem érződött).

Mi is a szűretlen bor lényege? Mindössze az az apróság, hogy nem szűrőn keresztül folyatják át a présből a bort a tartályokba. De ennek az apró különbségnek van sok következménye! Az a legkevesebb, hogy mivel nincs szűrő, ezért nem kell nagy nyomáson szivattyúzni, így kíméletesebb a bánásmód, nem szűrődnek ki aromák és molekulák amik nagyobbak a szűrő lyukainál stb. bullshit. Ami viszont tényleges különbség, az az, hogy szűretlen bort csak az tud előállítani, aki olyan tisztaságot tud tartani, mint ami kb. a műtőkben van, hiszen a tartályba természetszerűleg minden bekerül, és ha ott valami csúnyaság érkezik, az bizony tönkrevágja az erjedési folyamatot, lehet kidobni az egészet. Tehát penész, gombák, szemét nem kerülhet bele már a présbe sem. Vegyük hozzá azokat a borászatokat, akik emellett biogazdálkodást folytatnak, és rögtön el tudjuk képzelni, mennyire izzasztó egy üveg bor előállítása, és kezdjük kapisgálni, miért 4000-től kezdődnek ezek a borok.

 

Igyunk hát egyet a Somló-hegy nagyjaira, és reménykedjünk a nú dzsenerésönben!