Húsz éves a Nevermind

nirvana-nevermind.jpg A csapból is az folyik, hogy a Nirvana 20 éve megjelent Nevermind című albuma alapvetően… elképesztő… meghatározó stb. Nos, azt hiszem, hogy a “megmondom az éleset” jelszavamból adódik, hogy én kifejezetten szeretek kritizálni és ha valamit lehet, akkor ezt biztosan! Tény, hogy a mai (jó, akkor holnapi) szép naphoz képest 20 éve megjelent egy album egy garázs zenekartól, akiket tudatosan felépített egy zenei producer és egy record label.

Miért volt ez jó? Az akkori tinédzsereknek, köztük nekem is, nagyon hiányzott valami, BÁRMI!, amire lázadhatnak, amit a szülők utálnak és elutasítanak és tiltanak. Erre a zenére azonnal ráéreztünk, és mivel akkoriban még nem volt divat 12 évesen seggrészegen szexuálisan körbeszolgáltatni egymást, nekünk ez a zene adott lehetőséget, hogy kitomboljuk magunkat. Nyilván zúztunk rá, mint a gép.

Természetesen akkoriban teljesen másképp viszonyultunk ehhez a zenéhez, elhittük hogy az MTV a barátunk és azért nyomassa napi 15x, hogy minél többször döngethessük a szomszédoknak. Ráadásul hol volt lehetőségünk megismerni más grunge zenekarokat? Hol volt az Alice in Chains, vagy a Soundgarden?

Valljuk be, ez az album zeneileg nem kiemelkedő, a szövegei egyenesen szarok. 🙂 Csakhogy ez senkit sem érdekelt igazán, feltört az underground zene, az Universal kiadó bebizonyította, hogy primitív zenével, nulla énektudással, behangolatlan szar és szarrá torzított hangszerekkel is lehet világslágereket csinálni. Ez azért volt tök jó, mert a sok kis 15 éves csíra is elhitte, hogy belőle is lehet világsztár, egyenesen a plüssmacis gyerekszobából, csak hinnie kell benne.

Én abban az időben éppen a Kispál és a Borzzal, Sziámival voltam inkább elfoglalva, éltem az alteros korszakomat, ezért viszonylag gyorsan abbahagytam a rajongásomat a Nirvana irányába. Nem nagyon értettem az öngyilkosság-hullámot is, amit Cobain indított el fossá drogozva.

Az is meghatározó volt talán a zenekarral kapcsolatban, hogy Courtney Love nekem kifejezetten mindig is ellenszenves volt. Ha valaki 1994 óta tiszteletből eljátszott otthon egy Nirvana-számot, a bejáratnál máris csöngetett Courtney a malacpersellyel, egyrészt a jogdíjak miatt, másrészt közölte hogy a pert már meg is indította, mert megsérült Cobain emléke. Röhejes lenne, ha nem működött volna. Aztán vannak olyan hangok is, akik szerint nem is Kurt húzta meg a ravaszt…

Mit írhatnék még? Ez az album történelmet írt, valóban, de ez inkább volt a Nirvana szerencséje (?) és a Universal tudatos stratégiája, mintsem a zene forradalma. Kikotorták Krist Novoselicet, Cobaint és Dave Grohlt a szarból, eredeti naiv szándékaikat semmibe vették, meghozták nekik a világsikert amire úgy vágytak, majd kiégve 4 év múlva mentek a süllyesztőbe* – nos, nem tudom, hogy ezt szerencsének nevezhetem-e.

Olvastam egy hozzászólást, miszerint a grunge a 90-es évek emó forradalma, és egyet kell értsek. Hülye öltözködés, világfájdalom, 3 akkordos agyonjátszott popslágerek, idegzsibbasztó vinnyogás és sikoltozás. Mindemellett sokak tinédzserkorának meghatározó élménye, és ilyen minőségében megértem, hogy kiemelkedő alkotás volt a maga korában.

Kurt Cobain nyugoggyon békibe.

* azért a Foo Fighterst nem mondanám süllyesztőnek, bár én nem szeretem túlzottan

One thought on “Húsz éves a Nevermind”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *